BATMAN: Gotham lovagja

Apollo

  Harvey egyszerre búskomoran és haragtól izzva cammogott ki a felhőkarcoló épületén. Nem érzett mást, csak nyers, vad dühöt, gyűlöletet és féktelen bosszúszomjat, olyan erőteljeset, majd' megolvasztotta bőrét a szívét pumpáló elemi kegyetlenség. A Jokernek igazságot kell szolgáltatni. "Halállal kell lakolnia" kiáltott vérért az agya "De az nem felelne meg a törvény akaratának. Nem, neki a börtönre van szüksége. Bár hiába, egy vacak cella nem oldja meg a problémát…"
  Azonban a lelkét tápláló féktelen, fortyogó harag azon nyomban kihunyt, mikor megpillantott egy magányos egyenruhást, egy rendőrt az épület előtti lépcsőn ülni. A kezében szolgálati pisztolyát forgatta.
- Felforgatta a látvány, jóember? - telepedett le mellé minden korábbi vérszomjától megszabadulva.
- Igen - ahogy a férfi felé fordult azonnal észrevette, amit korábban is kellett volna: a nagy, vörös, kisírt szemeket, melyek alatt vékony vonal húzódott korábbi könnyek emlékeként - Felkavart.
- Jézusom - nyögte Harvey és egyik kezét a rendőr vállára tette - A maga…?
- Az enyém - mutatta fel elcsukló hangon az igazolványát - Josef Muller közlegény. Mindig szolgálatban. Mindig munkában. Soha nem a családjával.
- Részvétem - suttogta őszintén Dent - Ne okolja magát. Nem tehetett volna semmit.
- Nem tehettem volna semmit? - Josef dühösen felpattant és hisztérikusan hadonászni kezdett fegyverével - Picsába, hogy ne tehettem volna? Ha nem dolgozok hajnalig, hanem hazamegyek vacsorára, ahogy ígértem… Ha úgy jelenik meg az a zöldhajú, vigyori gennyláda, hogy ott vagyok, már egy kicseszett lyuk lenne a homloka helyén!
  Harvey némán nézett rá, tekintete teli megértéssel. Muller csak sóhajtott, visszaült és sírva fakadt. Dent még vele maradt.

***

  Bruce idegesen dobolt az íróasztalán ujjával. Már tudta, mit követett el a Joker és mégse lehetett ott a helyszínen. Ő nappal Mr. Wayne, playboy és milliárdos. Az éjszaka lehet csak Batmané.
  Türelmetlenül sóhajtott és magánya kényelmében bekapcsolta laptopját. Percek alatt behackelte magát a GCPD aktáiba, a legújabb bűnügyi fájlokhoz.
  Josef Muller. Meglepően hasonlított Bruce-ra: hasonlóan erős állkapocs, kék szemek, még az orruk is ugyanolyan. Különös. És az ő családja is halott. Minden, ami valaha számított neki.
  "Joker el akarja hitetni, hogy a célpontjai véletlenszerűek" gondolkodott Batman "Először piti gengszterek, majd egy rendőr ártatlan családja. De kell lennie valamiféle kapcsolatnak. Kell lennie egy mintának."
  Legalább egy nyomot hamar talált, amin kiindulhatott: Muller ott volt az első alkalommal, mikor a Jokert elfogták, sőt, a robbantásokkor elvesztette a bátyját is. Valamelyiknek össze kell függenie a szerepével.
  Tom Luckville ugyanakkor… első látásra semmi. Habár… "Lehetetlen" csodálkozott a Sötét lovag "Ilyesmi nincs."
  Akárhogy is nézte az általa gyorsan összegyűjtött adatokat, nem akart hinni a szemének. Luckville nem csak holmi maffiózó volt, nem egy senki. Korábban a Vörös Sisaknak dolgozott, mint beszállító. Mi több, nem is akármilyen beszállító: csak egy áru továbbadása volt a feladata. Egyetlen egy. A hírhedt sisakoké.
  A Joker tehát, ha igaz Batman teóriája, és a bohóc tényleg valaha a Sisakkal dolgozott, ismerte mind Tomot, mind Josefet. De mi lehet a következő lépése?
  Gondolatmenetéből váratlan kopogás zökkentette ki. Már másodjára ezen a napon, ami meglehetősen szokatlannak számított.
- Csak tessék!
  A lehengerlően jóképű kerületi ügyész kissé tipegve-topogva sétált be az írószobába, szokatlanul alaposan körbenézve, mintha keresne valamit.
- Á, Mr. Dent - köszöntötte a férfit Bruce - Ma már másodjára. Minek köszönhetem látogatását?
- Ömm, jó reggelt, Mr. Wayne, ismét az… ömm, a Jokerről lenne szó - Harvey egyértelműen zavarban volt. A halántéka is enyhén verejtékezett. Talán valami titkos rejtegetnivalója van az ügyben? - Tudja, újabb gyilkosság, ömm, történt.
- Tényleg? - színészkedett Bruce - Istenem, ez szörnyű… de hogy kerülök én a képbe?
- Nos, hmm, mert volna egy kérésem, Mr. Wayne - suttogta Dent - Jokernek egyértelműen az, ömmm, Arkham elmegyógyintézet szolgálataira van szüksége, mely, hmm, azonban súlyos károkat szenvedett a robbantások folyamán.
- Harv, így is rengeteg pénzt beleöltem annak az ósdi vacaknak a felújításába - mosolygott enyhén a milliárdos - Mit vár még tőlem?
- Nos, hmm, mint kerületi ügyész, elintézhetném, hogy ideiglenesen a sokkal jobb stádiumban lévő Blackgatebe vitessék az ápoltakat - magyarázta a férfi - Amihez viszont…
- Pénzre van szükség - bólintott megértően Bruce - Több őr, több étel, több fegyver. Extrém mennyiségű.
- Tekintve, hogy így egy helyre kerül Crane-től kezdve Zsaszon át Maroni-ig mindenki.
- Biztos jó ötlet ennyi vadembert egy légtérbe zárni?
- Mr. Wayne, nos, ömm, nemrég tudtuk meg, hogy tudott a Joker megszökni ilyen gyorsan - kezdett el mesélni Dent - Először csak beszélgetett az egyik őrrel. Csak cseverésztek, erről-arról, milyenek a mindennapjai, hogy van a családja, hány gyereke van… aztán egy nap a Joker felfedte neki, hogy van egy lyuk a cellája falán. A saját körmével szedte ki a téglákat hozzá, melyek a robbantások során borzasztóan, már-már használhatatlanul meggyengültek. Ezután kérte el a fegyverét, emlékeztetve az őrt rá, tudja, ki a felesége.
- Ki tudott volna jutni nélküle is - rakta össze a darabkákat undorodva Bruce - De ölni akart.
- Tizenhárom biztonsági őr halott - mondta válasz helyett Harvey - A Joker szabadlábon. Mr. Wayne, szükségünk van a börtönre.
- Azonnal átutalom a pénzt - a milliárdos elfordult társaságától és egy asztali telefonon tárcsázott - Gilda, kérlek, fáradj az irodámba! És hozd a könyvelésem is.

***

  Harvey magának se, nemhogy Wayne-nek nem merte bevallani, hogy igazából az ajtón belépő csodás, kék szemek birtokosa volt az igazi ok, amiért érkezett. A fiatal, vékony nő sejtelmesen mosolyogva masírozott be az irodába, hóna alatt a milliárdos könyveléseivel. A kerület ügyész képtelen volt levenni a tekintetét erről a meseszerűen szép páráról.
- Gilda, kérlek utaljon át négymillió dollárt a Jefferson Építkezési vállalatnak és mondja meg nekik, újítsák fel az Arkhamot! - adta ki az utasításokat Wayne, a dokumentumokat böngészve - Mr. Dent, kérem… Mr. Dent? Harv?
  Harvey teljesen elmerült a titkárnő látványában és teljesen kizökkent a neve hallatán. Haptákba vágta magát és kínosságában csak elvigyorodott. Vele szemben Bruce Wayne felemelte egyik szemöldökét, lekövette üzlettársa tekintetét és ő is mosolyra húzta a száját.
- Gilda, kimennél kérlek? - miután a titkárnő távozott a milliárdos szigorú arccal a kerületi ügyészre pislogott - Tetszik magának Miss Gold, igaz? Harv, ha gondolja, szólhatok néhány jó szót az érdekében.
- Megtenné? - csodálkozott ő.
- Sőt, van egy éttermem a 42 és a 66 sarkán. Ha gondolja, ma este akár üres is lehet. Tíztől éjfélig.

***

  Az étterem valóban üres volt, egy lélek se pangott az aranycsillár és fehér abrosz hátterében néhány pincért leszámítva. Harvey kissé idegesen billegett a székén, de mosolya őszinte volt, ahogy a nő gyönyörű, kék szemébe nézett.
- Szóval Gilda - mindkettejüknek bort töltött - Mióta dolgozik Bruce Wayne-nek?
- Nagyjából egy éve - mesélte ő, ajkait finoman a pohárra illesztve - A Joker-incidens során az elődöm elhunyt.
- Oh, igazán sajnálatos - morogta Harv, a bohóc iránti gyűlöletét fokozva - Előtte? Mármint mit dolgozott?
- Az Arkhamban voltam portás - Gilda az emlék hatására megborzongott és mélyen randevúpartnere szemébe pillantott - Soha ne menj oda! Az a hely maga a rémálom. Az őrület és vad düh ami a falai mögött rejtőzik… az igazi szörnyek oda vannak bezárva.
- Oh, értem - pislogott valami különös fénnyel a tekintetében Harvey - Tudja… ismerem a terepet.
- Igazán?
- Édesapám… - sóhajtott a kerületi ügyész és kis szünetet követően folytatta - Édesapám ott van elzárva. Skizofrénia miatt. Amikor ő odakerült anyámmal Metropolisba menekültünk, csak nemrég tértem vissza.
- Úristen, Harv, ez szörnyű!
- Emlékszem, egy ideig jó ember volt - Harvey elmerült az emlékeiben - Kedvelte a zenét és az érméket. Utóbbit gyűjtötte, mint valami mániákus. Voltak penny-jei vagy kétszáz évre visszamenően.
- És… mi történt? Már ha megkérdezhetem…
- Vietnám - fintorgott Harv - Illetve, persze akkor már rég vége volt a háborúnak, de ő anno részt vett benne. És visszatértek a rémálmai. Szerintem azok kergették ebbe a torz elmeállapotba.
- Miatta lettél kerületi ügyész?
- Részben. Részben azért, mert a tanáraim szerint olyan kis jófiú voltam - nevetett fel feloldva a feszültséget Dent - Az iskolatársaim "Apollonak", az "Aranyfiúnak" cukkoltak.
- Lehet, a külsőd is szerepet játszott benne - flörtölt érezhetően Gilda - Valóban hasonlítasz egy görög istenre.
  Mielőtt a kerületi ügyész bármit is mondhatott volna, megcsörrent a mobilja. Magában káromkodott egyet és megnézte a számot. Gordon.
- Bocsáss meg - vetett egy bociszemes, szomorú pislantást a nőre Harvey - De ezt muszáj felvennem.
- Csak nyugodtan!
- Helló, Jim, ez nem a legjobb időpont - morogta oldalra fordulva Dent.
- Borzasztóan sajnálom - recsegett a rendőrkapitány hangja a vonal túloldaláról - De vészhelyzet van. Gyanítjuk, hogy a Joker ismét.
- Már megyek is.