BATMAN: Gotham lovagja

A vihar első szele

Lassan nyitotta ki a szemét. A fény először szinte belevágott a retinájába, rosszul esett belenézni, ahogy azonban teltek a másodpercek, hozzászokott. A Denevérbarlangban volt, a műtőasztalon, amit komoly sérülések esetére tartogatott. Remélte, hogy elhamarkodott okokból került rá, de mikor sikertelenül próbálta megmozdítani a fejét, rájött, hogy nem. Ujjai viszont épek voltak, legalábbis képes volt kezét ökölbe szorítani.
- Ah, felébredt - hallotta az ismerős hangot látószögén kívülről.
Alfred egy gőzölgő csésze teát nyomott a kezébe, arcán bátorító mosollyal. Az inasra mindig számíthatott, még a legsötétebb órákban is. Sőt, olyankor leginkább.
- Mi... történt...? - fájt a beszéd.
- A Madárijesztő valamiféle hallucinogén drogot nyomott magába, Bruce úrfi - mesélte Alfred - Mindent láttam a maszkja kameráján keresztül. Mintha... megőrült volna, ha használhatom ezt a szót, bevadult, üvöltött. Aztán...
- Mond már... Alfred! - nyögött elhalóan a férfi.
- Aztán a Madárijesztő "kezelésbe vette" - nyelt egyet a komornyik - A nyakát vette célba egy görbe késsel, azt kénytelen voltam befoltozni. Majd a hasát is megpróbálta felnyitni, de az az istenadta páncélja megakadályozta benne. Mielőtt le tudta volna ráncigálni önről a gúnyáját, a rendőrök és a Batwing is megérkezett. A Madárijesztő elmenekült, önt pedig felvette a repülője, uram. Hasznos kis járgány, ha szabad megjegyeznem.
- A Madárijesztő kábítószere - végre visszatért a hangja - Meg kell vizsgálnom! Ha ez rossz kezekbe jut, iszonyatos veszélyt jelenthet!
- Önnek most pihenésre van szüksége, Bruce úrfi - vágott közbe élesen Alfred - Két Waynet már elveszítettem szolgálatom alatt, nem fogok egy harmadikat is!

***

Rikehall dühös volt. Ismét egy cellában töltheti az éjszakát, mint ahogy azt hét éven keresztül tehette! Idegességében belerúgott a falba, amivel csak annyit ért el, hogy a lábujja is megfájdult. Felmordult, majd kitekintett az ablakon.
- Mit vagy úgy oda? - kérdezte a cellatársa, egy magas, kopasz fickó - Ez csak egy börtön!
- Ugyanezeket a falakat nézegettem hét éven keresztül - morgott Jake - Hét nyavalyás évig, érted? Nem fogok tovább rohadni a Blackgateben. Megszökök.
- Sok szerencsét hozzá - nevetgélt a kopasz - Akkor meg a Denevér kap el.
- Téged is...?
- Engem is - bólintott - Ő mindenkit bedug vagy ide, vagy az Arkhamba.
Léptek hallatszottak a folyosón. Hosszú, elnyújtott koppanások. Egy fehér öltöny jelent meg a rácsok előtt, oldalán két tagbaszakadt verőemberrel. Az ősz férfi elmosolyodott:
- Jake Rikehall, jól mondom?
- Mr. Falcone - csodálkozott a ragyás bűnöző - Rohadjak meg, ha nem a Római áll előttünk!
- Nem fogsz megrohadni, Jake - mondta Carmine Falcone - Valóban én vagyok. És kihozlak innen.

***

Bruce beleült a karosszékbe, közben fájdalmasan felnyögött. Nem kifejezetten így szerette volna indítani a Szombat reggelét, de az igazság kalapácsa nem pihenhetett. A holografikus képernyőn több száz különböző ábra jelent meg. A férfi perceken keresztül némán tanulmányozta őket, majd hangosan összesítette a látottakat:
- Madárijesztő drogjának hallucinogén hatása van - dörmögte - Az agy azon ingereit támadja, amik a félelmet okozzák. A fenébe is, hisz ez az én taktikámat használja! Rettegésben tartja az áldozatait. Ezért használja azt az ijesztő maszkot és talán ezért versel.
- Ez még nem magyarázza meg a Griggs testvérek elrablását - szólt közbe Alfred.
- Igazából de - kontrázott Batman - A fiatalokat kihallgatták a rendőrségen, a vallomásaikat pedig rögzítették. Amíg mozgásképtelen voltam meghackeltem a GCPD rendszerét és hozzájutottam a felvételekhez.
- Szorgos beteg maga, Bruce úrfi - öntött teát a komornyik.
- Griggséket tesztalanynak használta ez a szörnyeteg - suttogta Batman - Rajtuk használta a drogot, hogy megbizonyosodhasson a működésükről. A gyerekek olyan rémálmot élhettek át napokon keresztül, amit én is néhány pecig, és mégis kitartottak.
- És hol a kapcsolat? - kérdezte Alfred - Miért ők voltak az áldozatok?
- Emlékszel, hogy négy éve Griggsék szüleit meggyilkolta valaki? - pillantott fel Bruce a képernyőből - Ez a valaki a Madárijesztő volt, a gyerekek állítása szerint. Épp Brazíliai vakációjukról tartottak hazafelé a kocsijukkal. Már Gothamben voltak, mikor a Madárijesztő egy vasvillával ledöfte az apjukat, majd az anyjukat kirángatta a kocsiból és a nyakában hordott akasztófakötéllel megfojtotta. A gyerekek csupán a véletlennek köszönhetően élték túl, ugyanis egy rendőrautó megfutamította a gyilkost.
- Ez szörnyű - iszonyodott el a komornyik - Mégis, miféle indok létezhet ilyesféle brutalitásra?
- Már rajta vagyok az ügyön - pötyögött a billentyűzeten Bruce - Computer, mutass információkat Bo Griggsről!
- Nem lehetett egy népszerű pasas - nézett végig a biográfián Alfred - Tipikus szemétláda volt a főiskolán.
- Sherry Squires mégis beleszeretett, sőt, hozzáment - folytatta Wayne - Majd három gyermekkel megáldotta.
- Ki a közös kapocs? Ki akarhatta mindkettejük halálát?
- Ő.
A képernyőn átlagos külsejű, vékony férfi fotója villant fel. Barna, rövid haj, vékony száj, vastagkeretes szemüveg. Nagy fülei miatt kissé egy egérhez hasonlított.
- Dr. Jonathan Crane - olvasta fel a nevet hangosan Alfred - Nem tűnik egy tipikus pszchiopatának.
- A látszat csal - mondta Bruce - Cranet gyermekkorától fogva bántalmazta vallási fanatikus nagyanyja és őrült anyja. Jelenleg mindkettő eltűntnek van nyilvánítva.
- Hmm, érdekes - nézte mereven a képernyőt a komornyik - Crane igazi zseni volt a jegyei alapján. Osztálytársai "tökfejnek" gúnyolták. Leggyakrabban Bo Griggs bántotta, aki a főiskola "menője" volt.
- Crane beleszeretett Sarahba - folytatta a mesét Wayne - Akiről tudjuk, hogy később összeházasodott Boval.
- Most jön csak a szaftos rész - grimaszolt Alfred - Jonathanből pszchiológus lett. Különösen ügyes volt a különböző fóbiák és gyermekkori félelmek kezelésében.
- Vegyi szakértő, pszchiológus, valószínűleg rokkant, meghasadt elme - sorolta Bruce - Ő lesz az emberünk. Dr. Jonathan Crane a Madárijesztő.