23. Sabrina

39 3 1
                                    


Reggeli rutinomat egy éles csattanás szakította meg. Ilyedtemben akkorát ugrottam, hogy a kávé, amit a kezemben tartottam, most vidáman terjed szét egész nadrágomon.

- Garfield! Nem szabad játszani a vázával! - szaladok oda a macskához, aki még örül is annak hogy végre sikerült összetörnie valamit.

- Mi ez a hangzavar? - jött ki csoszogva  anappaliba Michael.

- Semmi, nyugodtan pihenj, aa macska eltörte a vázát, de rögtön feltakarítom! - és már szaladtam is a seprűért.

- Hé hé Saby állj meg! - ragadta meg a csuklómat. -  Mi a baj? Úgy viselkedsz mint akinek elmentek otthonról!

- Csak egy kicsit ideges vagyok.... Nem.. nem is tudom hogy miért - keresgéltem a szavakat, és tényleg nem hazudtam. Egy napja kényelmesen befészkelte magát a gyomromba az ideg, és azóta is ott van.

- Talán nem Shawn miatt?

- Fogalmam sincs Michael! Lehet.

- Na gyere drága nővérkém! Csinálok neked valami finomságot! - azzal leültetett az egyik bárszékre, közben kivett a hűtőből minden finomságot.

Miközben én üvegesen bámultam magam elé, Liyah is felkelt. Óvatosan Michael háta mögé osont, majd felkapaszkodott rá. Michael megpörgette a lányt, majd karjaiba zárta, és megcsókolta. Én meg csak ültem ott, hol az egyikre, hol a másikra néztem.

- Uh - nem tudtam megszólalni. - Sejtettem! Tudtam hogy valamiben sántikáltok!

- De ugye nem mondod el Shawnnak Rin? Nagyon mérges lenne, és attól félek hogy eltiltana Michaeltől!

- Tőlem semmi nem fog kitudódni. Örülők hogy a testvérem végre talált valakit, aki képes megszelíditeni őt.

- Annyira nagyon köszönöm! - suttogta könnyek közt Liyah.

- Ugyan! Ne sírj, ez a barátok dolga! - éppen hogy átöleltem Liyaht, nyílt a bejárati ajtó. Először nem láttam mást, csak óriási dobozokat.

Azt hittem hogy Karna hoz megint valamit, mert a házam pont akkora volt, hogy mindig lehetett hozni bele valamit. Tele volt sok valamivel. De úgy gondoltam ha Karnának az fontos hogy a valamikkel othonossá tegye a lakásom, hát tessék.

Azomban a dobozok túloldalán nem Karna állt hanem Shawn. Szinte lasított felvétel volt az egész. Elkezdtem felé rohanni sírva, majd szó szerint ráugrottam. A lendülettől kiestünk az udvarra.

- Annyira hiányoztál! - zokogom az arcába.

- Te is nekem! Nagyon szeretlek! - nem is tudom meddig feküdtünk összeborulva a kemény kavicson, de valószínűleg elég sokáig, mert Aaliyah kijött köszönni a bátyának.

- Na szép! A hugodnak már el is felejtettél köszönni! Oké kitagadlak! Ne! Ne gyere már ide! - indult meg futólépésben a kanapé felé, amikor Shawn utolérte, és nemes egyszerűséggel felemelte a magasba. Én meg az ajtóból néztem az egészet. Ez az én vidám családom.

Ahogy elnéztem a két Mendes testvér harcát, összeakadt a tekintetem Michaeléval. Egy aprót biccentett felém, és nem jeleztem hogy már minden rendben velem, ezért feltartottam a hüvelykujjam.


**********


- Itthon minden rendben volt? - pakolt be a szekrénybe Shawn

- Persze.

- Liyah rendesen jár edzésre, Michael meg a beszélgetésekre? - gyorsan átgondoltam hogy mit is fogok mondani. Ugyanis Mixhaelt már napok óta nem láttam elmenni a beszélgetésekre.

- Igen, mindenki tezsi a dolgát.

- Annyira örülök Rin! - felkapott, majd egy érzelmes csókot adott az ajkaimra. Számban a keserű epe és a maró bűntudat összecsaptak. Hazudtam annak a férfinak akit mindennél jobban szeretek. Miféle barátnő vagyok én? Miféle ember?

- Rin, minden rendben van?

- Persze Shawn, csak gondolkodtam.

- Min?

- Semmi érdekesen. - erőltettem mosolyt

- Akkor lenne kedved eljönni a ma esti koncertemre ami a Memorial Coliseumban lesz?

- Miiiii?? Hogy tudta elérni kb az egész világ hogy én ne tudjam meg? - lepődtem meg

- Hát igazából, eredetileg a Hollywood Bowl Overlookban lett volna, de azt is nag titokban őrizgettük, és még eseményt sem csináltunk hozzá Facebookon, de mivel mondta Michael hogy mostanában a telefonodat sem nagyon nézed, úgy gondoltam hogy miért ne.

 Akkora lett az érdeklődés iránt, hogy már a tv is bemondta, ezért átraktuk másik helyszínre.

- Ha a szemem előtt lebegteti meg valaki, akkor sem biztos hogy észrevettem volna, ugyanis lassan egy hónapja zombiként járok. Annyira szeretlek Shawn!

- Én is nagyon szeretlek! - megrezzent a telefonja. -  Mennem kell. Főpróbát fogunk tartani. Oda tudsz majd jönni?

- Persze4 Akkor majd ott találkozunk! Szeretlek - hajolt bele a hajamba. - Hmmm ha hazajövünk tudom már mit fogok csinálni veled! - nekemdörzsölte kemény férfiasságát amire persze elpirultam.



VÁLTOZZ MEG! Mendes 2.Where stories live. Discover now