VÁLTOZZ MEG! Mendes 2.

25. Michael

Miután Sabrina elment, gyorsa lezuhanyoztam, majd kikerestem a legelegánsabb ruhámat. Ma estére is nagy terveim voltak a nappaliban tévéző Liyahval.

- Liyah, nincs kedved elmenni egy jó bárba? Elviszlek az Angel Citybe.

- Hát, éppenséggel semmi dolgom sincs, szóvaaaaaal

- Ne kelljen cuki kutyus szemekkel néznem édesem - lehelem két csók között.

****************************

Fél órája iszogattunk az egyik bárban, ami kellemes hangulatot kölcsönzött az esténknek. Beszélgettünk az összes lehetséges dolgunkról. Hogy ő mit szeretne kezdeni az életével, hogy én mit fogok csinálni, ha vége a szünetnek. Éppen egy kis vitába folytunk, amikor valaki megszólított.

- Lám csak, kit látnak szemeim!

- Viktor? - nem, az lehetetlen! -  Mit keresel te itt?

- Nos, őszíntén szólva, éppen hallottam hogy mostanában nem veszel cuccot - mindezt olyan halkan mondta hogy Liyah nem hallotta. Mivel a bárpultnál ültünk, így Liah pont háttal volt nekem. - És elhoztam az egyik barátomat is, Hugot.

Ez a bizonyos Hugo pont Liyahval beszélt. Emiatt kedvem támadt jól bemosni neki!

- Szóval, mióta is álltál le az anyaggal?

- Ehhez semmi közöd! - feleltem higgadtan.

- Ugye tudod hogy odahaza a szekta nem nézi ezt jó szemmel?

- Mit is?

- Hogy ki akarsz lépni.

- Nem fogok köpni, ebben biztos lehetsz.

- Tudod Michael, nem bízom benned. De nyugodj meg, szemmel foglak tartani. - azzal ellökte magát a bárpulttól. - Hugo! Gyere!

- Mi a baj Mic? - kérdezi kedvesen Liyah, miután elmentek.

Nem válaszoltam neki. Egyfolytában Viktor szavait hallottam a fejemben. Ha beváltja a fenyegetését, akkor senki sem lesz biztonságban a  környezetemben. A nővéremnek tönre tehetem a karrierjét, és a jóég tudja mit tehetnének Liyahval ezek a mocskok. Minél hamarabb le kell ezzel számoljak!

- Michael mi a baj? - kérdezdte aggódva Liyah, de nem feleltem. - Nem muszáj elmondanod ám. Csak hátha jobb lesz neked

Istenem annyira imádom ezt a lányt! Nem érdemli meg hogy ennyire elcsesződjön az este, amiatt mert én találkozdtam egy gyűlölt ismerőssel.

- Nem akarsz táncolni szépségem? - búgtam a fülébe

- Nem is olyan rossz ötlet! - majd mind a ketten elindultunk a tánctér felé. Szerencsére valami lassú számot játszottak, így finoman ringattam karjaim közt.

Hamarosan kifulladva ültünk vissza a helyünkre. Liyah egy kicsit bátortalanul ült le velem szemben, és mintha sápadtnak, szórakozottnak tűnt volna.

- Minden rendben? - kérdeztem tőle, de ő csak a poharát nézte. Felemeltem a jobb kezemet, hogy kisimítsak egy kósza tincset az arcából. - Liyah, jól vagy? - és ekkor azt hittem hogy megáll bennem az ütő. Nehézkesen felemelte a fejét, majd egyenesen a szemembe nézett.

Pupillája teljesen kitakarta a szeme színét. Teljesen fekete volt. Homlokáról kis patakokban folydogált az izzadság az álla felé.

- Li-liyah? - nem szólt hozzám, csak pislogott kettőt. Gyorsan belenéztem a poharába, bár a gyér fényben nagyon nehezen volt észrevehető, egy rosszul feloldódott porkupacot láttam az alján. Partidrog.

- Mic nem... nem érzem jól magam... - amint ezt kimondta kicsúszott a kezemből, majd ernyedten terült szét a földön.

Mintha vízen keresztül közlekedtem volna. Csengett a fülem, és homályosan láttam. Nem, még mielőtt azt hiszitek hogy én is be voltam drogozva, megnyugtatlak titeket hogy nem. Sokkos állapotban voltam, és talán egy kicsit spicces, de attól egyáltalán nem így kellett volna éreznem magam.

Fogalmam sem volt miért nem nyitja ki Liyah a szemét, és mosolyog rám, és ez rettegéssel töltött el. Annyira aggódtam, hogy nem figyeltem lélegzik-e. A külvilágból annyit érzékeltem, hogy a bulizók többsége körénk gyülekezik, néha bekerül a látóterembe egy-egy kéz. Valaki a mentőkért kiabál. Nem, ez az én hangom.

Ordítok és sírok egyszerre Liyah ájult teste mellett. Nem engedek senkit közel hozzá. Hamarosan szirénák ismerős hangja üti meg a fülemet. Egy férfi megfogja a vállam, miközben ujjajimat fejti le Liyah testéről. Friss levegőt érzek, miközben újra folyni kezdenek a könnyeim. A férfi némán tátog valamit, ami a sokkos állapothoz hasonló. Beültetnek egy mentőautóba, szerencsére pont abba ahol Liyah fekszik. Még mindig alig észlelek valamit a külvilágból, és ez megilyeszt. Ismét ordítok. A mentős barátságosan megfogja a bal kezemet, amit természetesen hagyok, majd belefecskendez valamit a vénámba.

Mintha lámpát kapcsoltak volna az idegsejtjeimben, újra hallok, és látok mindent. Légzésem egyenletessé válik, szívem újra rendes ütemet ver.

-Liyah - suttogom rekedten. - Mi történt? -  az egyik mentős barátságosan hajol be a látómezőmbe.

- Miért nem mondja meg ön? Csak nyugodjon meg, és gondoljon vissza az elmúlt - ekkor az órájára nézett. - hááát nagyjából másfél órára. Ittak valamit? Ettek valamit?

Nyugodtan végigvettem a lehetséges válaszaimat, de egyik sem volt olyan, amivel ne ásnám el magam. Hiszen a bíróság próbaidőre bocsátott. Ha bevallom hogy ittunk egy kicsit nekem végem. De annyira aggódtam Liyah miatt, hogy most ez sem számított.

- Randin voltunk. Ittunk egy kicsikét, de tényleg csak annyit hogy kellően ellazuljunk. Hallhatja ön is, tudok rendesen beszélni. Bár bevallom amit adott cuccot az most kellően ellazít, pedig az agyam tudja jól hogy Liyah miatt most aggódnom kéne..

- Kérem térjen vissza az előző gondolathoz!

- Renben. Nos, megérkeztek a régi barátaim. Tudja régen drogoztam. De mára már leálltam! - bizonygatom a mentősnek.

- Hidd el öregem, én nem ítélkezem! - tette fel védekezőn a kezét.

- Jól teszed. Nagyon jól! Szóval éppen beszélgettünk és a harmadik kevertet iszogattuk, amikor megjelentek a régi drogos haverjaim. Hogy is mondjam nem igazán örültek annak hogy leálltam az anyaggal. Amíg nem figyeltem oda, valahogy sikerült belecsepészniük Liyah piájába a cuccot. A többit már látták.

Miközben beszélgettem a mentőssel, a társa infúziót kötött be liyahnak.

- Minden rendben vele? - kérdeztem erőtlenül.

- Figyelj rendes fiú vagy te - felelte a másik mentős. - Hogy is hívnak fiam?

- Michael Wesley.

- Nos, Michael, nem fogok neked hazudni. A barátnőd nagyon rossz állapotban van.

*******

Mikor Liyaht végre elhelyezték egy kórteremben, úgy gondoltam legjobb ha megcselekedem amit megkövetel a haza. Egyenesen tárcsáztam Shawnt.

- Shawn Mendes száma, tessék, itt Andrew beszél!

- Michael vagyok, gondolom láttad. Adnád Shawnt? - miután felfogta hogy nem valami telefonbetyár vagyok, átadott. Gyorsan elmagyaráztam Shawnnak mi a helyzet, majd választ nem várva kinyomtam a telefont.

Mindent elmeséltem neki. Azt is, hogy szeretem Aaliyaht. Már csak várnom kellett az ítéletemre. De addig is beléptem Liyah szobájába, leültem az ágya mellé, és vártam hogy felébredjen.