VÁLTOZZ MEG! Mendes 2.

26. Sabrina

Shawn halálra sápadt arccal tette le a telefont. Minden egyes mozdulata kimért volt. Nagyon rossz előérzetem támadt.

- Mi a baj? - kérdeztem félve.

- Te tudtad. - szűrte a fogai közt. - Te tudtad, mégis az ő oldalukon álltál! - emelte fel a hangját. - Kocsihoz! - nem kért, utasított. És ez a Shawn menijesztett. Nem láttam még soha ilyennek. Kérdezni sem mertem. 

Nem tudtam mi történik  velünk....

- Nem hiszem el! - kiáltott fel Shawn amikor beültem az autójába. - Direkt megmondtam neked hogy vigyázz a hugomra, az istenért is! - vert egy hatalmasat a kormányra. Mint a csapdába esett vad, olyan lehettem. - Sajnálom, nem szerettelek volna megijeszteni.

- Induljunk. adtam ki az utasítást. A továbbiakban nem szóltunk egymáshoz.

Felidéztem az elmúlt fél órát.

Shawn aggódva vette át a telefont Andrewtól. Miközben Shawn egyre mérgesedő "ahákat" és "folytasd csakokat" mondogatott a telefonba, én addig a szoknyámon babráltam az egyik tüllt. Tudtam hogy Michaelékkel történt valami, amikor Shawn méregesen nézett rám, maajd kérdőn felvonta a szemöldökét. Ekkor már pin pong labda nagyságúra zsugorodott a gyomrom.

Minden olyan szép volt addig a pillanatig. Arról beszéltünk a hívás előtt, hogy milyen lenne az, ha átköltöznék Kanadába. Megbeszéltük hogy a melegebb részére, ahol télen is lehet strandolni. Shawn hozta fel, hogy esetleg Michaelnek nem lenne muszáj visszamennie Európába, hanem maradhat itt is, kezdhetné itt a tanévet.

Persze ez az egész beszélgetés a koncert után zajlott le, már mind a ketten fáradtak, és elnyúzottak voltunk.

Most százharminccal repesztünk az autópályán, mind a ketten halálosan éberek vagyunk. És némák. Már tudtam, ott a kocsiban, hogy ez az éjszaka sorsdöntő a kapcsolatunkban. De ami ezek után jött, na, arra nem számítottam!

Fél óra alatt meg is érkeztünk a White Memorialba. Shawn nem bajlódott a parkolással, egyszerűen leállította a motort a parkoló közepén. Meg sem várta, amíg kikötöm az övem, becsapta maga után az ajtót, és már rohant is.

- Fene egye meg azt a hosszú lábad Mendes! - mérgelődök, inkább csak magaban.

Az egyik nővérpultnál sikerült beérnem, ahol kikérte testvére adatait. Amint megtudtuk merre kell mennünk, már szaladtunk is tovább. Azon a folyosón, ahol Aaliyah szobája volt, kitárult egy ajtó. Michael lépett ki rajta, arca teljesen felpüffedt a sírástól. Nem is tudom, talán tíz évvel ezelőtt láttam utoljára sírni, amikor valamelyik erősebb fiú megverte. Be volt görnyedve a háta, tekintete aggodalmat sugárzott.

Amikor közelebb értünk, Shawn felemelte a jobb öklét, és egy óriásit húzott be Michaelnek. Én és Liyah egyszerre sikoltottünk fel.

- Shawn te normális vagy!?? - ordította Liyah a szobájából

- Michael jól vagy? - gugoltam le öcsém mellé. Amikor felemelte a fejét, majd megszakadt a szívem.

- Nem.

Egy nővérke sietett el mellettünk, valószínű hogy az éjszaka közepén neki nem hiányzik egy csapat ordibáló kamasz, ezért úgy tett mintha észre sem vett volna minket.

- Shawn mi a faszt csináltál? - Liyah hangja félelmetes volt.

- Soha nem lett volna szabad a közeledbe férkőznie Liyah! Teljesen rossz útra térített!

- Jaj, ha ő nem tezsi meg, akkor én magam tettem volna! Ugyan már! Nem óvhatsz meg mindentől, én is akarok élni!

- Látod, pont ettől akarlak megvédeni! Ettől a gondolkodásmódtól... - már Shawn is sírt. Eközben Michael felállított engem, és bekísért a szobába.

- Sajnálom - lehellte Michael.

- SAJNÁLOD? Mit sajnálsz te szerencsétlen? Tönkreteszed a testvérem életét! Mit képzelsz magadról? Csak úgy besétálsz ide, és tönkreversz mindent?

- Elég! - betelt a pohár, nem bírom tovább. - Hogy mersz így beszélni az öcsémmel? - kérdeztem bátran, miközben remegő kezemet ökölbe szorítottam. - Én hagytam. És tudod miért? Mert a szerelem csak rosszabb lesz ha megakadályozzák. Vártam mi fog kisülni belőle. Minden csak az én hibám.

Miközben mi kitartóan veszekedtünk, Liyah csendben ült az ágyán. Amikor megszólalt, mindenki elhallgatott.

- Michael elmesélte milyen volt az élete. Michael kérlek elmennél? - a testvérem szó nélkül kilépett a szobából. - Te is Shawn, menj el! Sőt! TAKARODJATOK KI A SZOBÁMBÓL! 

Amikor behúztam az ajtót, hollottam hogy Aaliyah halk sirdogálásba kezd. Szomorú voltam, mert nem tudtam hogy mit kezdjek ezzel. Meg kellett volna állítsam, amíg tehettem. De ha a vak előre látja hogy elbotlik egy kőben, akkor beköti a cipőjét nem?

A folyosón csak mi ketten voltunk Shawnnal.

- figyelj Rin... Nem is tudom hogy kezdjek neki. Ez nem működhet köztünk. Nem tehetem ki ennek Liyaht. Szeretlek, de az lesz a legjobb mind a kettőnknek, ha nem találkozunk soha többé.

- Mi? - a szívem összes szabad miliméterébe döfte bele a tőröket Shawn, és minden egyes szavával megforgatta.

- Nekem a hugom az első. Szakítok.

Amint ezt kimodta a lábaim önálló életre keltek. Mintha a saját testemben rekedtem volna. Csak mentem előre, soha többé gondolni sem akartam rá. Hát vége. Ennyi volt  Sabrina & Shawn álompáros. Fogalmam sincs hogyan jutottam el a kocsimig, de amikor Michael meglátott, autómatikusan kivette a kezemből a kulcsokat, majd hívott egy taxit. Szerintem sem voltunk vezethető állapotban.