My Demons

13.

J-Hope egy kicsit megrettent Hyung-ja gondolataitól. Először csak azt hitte, hogy egy kicsi vicc, de mikor már a tizedik mondatnál, már rendesen megrémült. Mi tagadás. Suga fantáziája nagyon piszkos volt. És J-Hope pont a legrosszabb képeket látta. Arca eltorzult. Nagyon erotikus jelenetet láthatott Yoongi gondolataiban, mivel irtóra elvörösödött. Amit sajna az idősebb is észrevett. Félrehívta Hoseok-ot és szikrázó szemekkel várt magyarázatot. Hope csak lehajtotta a fejét. Szégyellte magát, de nem tehetett róla. Ez a képessége áldás és egyben átok volt.

-Olvastál a gondolataimban?

-Sajnálom Hyung...

-Mit láttál?

-Hogy te... és... a démon...

-Igen?

-Közösültök...

Suga azonnal ott hagyta Hope-ot. Nem érdekelte, hogy Hoseok mit hisz. Csak egy kicsit egyedül akart lenni. Számtalanszor veszekedtek Hoseok-kal a képessége miatt. A többiek pedig nem tudtak mit tenni. Ilyenkor a legjobb volt, ha kettesbe hagyták őket. De most Suga teljesen máshogy gondolta a dolgot. Egyedül akart lenni. Rossz volt neki, hogy Hoseok látta a gondolatait. Fájt neki, hogy ilyeneket gondol arról a lényről akit gyűlölnie kellene. De ez pont fordítva történt. Nem tudta volna bántani. Hiába volt egy szörnyeteg a lány. Hiába ölt meg sok embert. Hiába borította fel az egyensúlyt. Nem tudta utálni. Mert még mindig benne éltek az emlékek. Amikor még Luci nem tartozott sehova. Mert akkor már ismerték egymást. És éreztek valamit egymás iránt. Csak akkor túl hiú volt... És túl meggondolatlan... Ezért vesztette el szerelmét talán örökre...