My Demons

21.

Nem szerette a színeket. Nem szerette az illatokat. Nem szerette a boldogságot. Semmiben nem találta meg a neki tetsző dolgot. Nem tudta, hogy miért. Nála ez ösztönösen jött. Ez pedig az utálat volt. Az utálat volt a mindene. Sosem mosolygott mások körében. Es soha nem nevetett, ha bárki is hallhatta volna. Még nagyon akkor sem, ha egyedül ült és olvasott. Nem szeretett boldognak lenni. Mert tudott valamit, amit a halandók nem tudtak elfogadni.

A boldogság egyszer elmúlik es helyébe lép a szomorúság.

Ezt az egy mondatot fontolgatta éppen, mikor a 6. angyal jelent meg. Név szerint Kim Nam Joon. Ő felelt a gyilkosok haláláról. Akik megöltek más embereket, azok lelkét Namjoon vitte a túlvilágra. Neki is fekete csuklyája eltakarta az arcát. De a lany még is próbált emlékezni rá. Namjoon legszívesebben átölelte volna az előtte álló démont. De nem tehette.

-Lucinda Morningstar! 1 napod van hátra! Térj vissza ahova tartozol!

-Mosoly vagy bánat?

-Bánat

Azzal Namjoon el is tűnt. Ha tovább maradt volna, akkor nem volt kétséges, hogy mindent elmesél neki. Nagyon szoros kapcsolat volt kettejük közt. Mivel Ataremi-k voltak. Az Ataremi-k azok a személyek voltak, akik egyként éreztek fájdalmat, boldogságot és szomorúságot. De mikor Luci a pokolba ment, ez a kapcsolat elhalványult. Nem érezték egymás érzéseit. De mikor ott álltak egymás mellett, újra felerősödött ez a kötelék. Olyanok voltak, mint az ikrek. Egy napon és ugyanaz időben teremtődtek meg. Csoda volt egy ilyen alkalom. Ezért is volt veszélyes, mikor Luci démon, Namjoon pedig halálangyal lett. Mindenki félt, hogy kettejük között ez a kötelék elszakad és ellenségként tekintenek majd egymásra. De szerencsére nem így történt. Talán az is közrejátszott, hogy Luci memóriáját egy gáttal fedték el. De ez sok negatívumot is vont maga után...