My Demons

20.

Nyugodtan figyelte a tájat. Nem szerette túlságosan a telet. Mindig csak a rossz oldalát látta ennek az évszaknak. Azt, hogy hideg van. Hogy nem lehet egy kihívóbb ruhát felvenni. Az egész évszekot rossznak látta. Nem értette, hogy miért kell egy ilyen nem a világbaillő évszak. Bár sosem értett semmi ilyesmit. Nem is akarta megkérdezni "nevelőapját". De egyszer csak észrevett valami különöset. A hóban egy alak figyelte. Egy átlagos embernek tűnt. De látta a férfin, hogy kisírtak voltak a szemei.

Kiugrott az ablakon és a mondén felé tartott. Az csak állt és nézte a lányt. Hirtelen egy kést vett elő az idegen és leszúrta magát. Luci csak figyelte. Nem volt számára újdonság. Ezt váltotta ki az emberekből. Gyilkolást. Mostanra ez már hidegen hagyta. Csak közelebb ment az áldozathoz és a nyakát vette célba. Penge éles szemfogai a férfi nyakába fúródtak. Csak ő volt képes ilyen harapásra. Az áldozatainak az egész torkát elharapta. Táplálékhoz jutott. És neki ez volt a lényeg. Miután végzett az uzsonnájával, csak elégette a férfit. Biztosan pokolra jutott. Akivel ő végzett, azt mindet pokolra szánta a sors. Visszament a házba. Azaz vissza akart volna menni a házba. De valaki megrántotta a karjánál fogva. Ő a földre esett. Dűhösen nézett fel. De minden dühe elszállt, mikor meglátta az angyalt. Név szerint, Kim Seok Jin-t. Nem emlékezett rá, mégis ismerősnek érezte a fiút. A fiú pedig mindenre emlékezett. Nem akarta bántani. Szinte a húgának tekintette. Sosem bírta volna bántani. De nem is hagyhatta szó nélkül.

-2 napod van hátra. Menj vissza a pokolba

-Tűz vagy víz?

-Tűz

És azzal az angyal el is tűnt. Luci csak ült a földön és gomdolkodott. Honnan ismerhetne egy angyalt? Soha nem voltak viszonyban. Nem is emlékezett rá. De mégis ismerte. De neki is meg lett a válasza. Nem lehetett már megváltoztatnia. Ez lett sokak sorsa. Mert Luci nem pusztán kedvtelésből tette fel ezeket a kérdéseket. Ezek 70 embernek az életét vagy halálát jelentették. És ezt könyörtelenül véghez is vitte.