My Demons

46.

A sötét szoba egyre jobban nyugodott meg a benne élő rabbal együtt. Lucy a többiekkel ellentétben teljesen nyugodt maradt. Talán az is közrejátszott ebben, hogy érezte a kívülről jövő feszültséget, fájdalmat és gyűlöletet. A gondolatra elmosolyodott. Ezt mind ő okozta és büszke volt agára. Nem volt teljesen tiszta az elméje már. Agyán átvette az irányítást minden rossz és legsötétebb gondolatai irányították. Nem hitte volna soha, hogy ezek bármikor irányíthatják, de megtörtént. Nem őrült meg. Csak előtört belőle a penge okozta fájdalom és ezt másokon vetítette ki. Namjoon talán ezért volt olyan kegyetlen a maknaeval. Mivel Nam ugyanazt érezte, mint Lucy, így ő is egy fajta gonoszsággal a szívében tette a cselekedeteit. 

Yoongi bement szerelméhez, majd egy mosollyal lépett be a szobába. Odament hozzá, majd megsimogatta a lány arcát. Lucy kinyitva már fekete szemeit, csak nézte a fehér hajú fiút. 

-Kimegyünk egy kicsit Szivem, rendben?-mosolyodott el féloldalasan a fiú. 

-Nem akarok kimenni innen. Nem akarom látni, amit miattam tettetek Jungkook-kal-válaszolta a lány. Valahogyan minden gonoszság és fájdalom eltűnt a szeméből és a szívéből is.

De ekkor a lány egy éles fájdalmat érzett, amit eddig még soha. Ez volt az a fájdalom, amit egy halandó nem bírt volna ki és belehalt volna. De Lucy sem nagyon élvezte a helyzetet. A penge egyre mélyebbre fúródott a szívében, ami nem kicsit fájt a lánynak. Kedvese látva ezt, azonnal felkapta karjaiba a lányt és kivitte. Lefektette a fehér ágy szerű helyre, majd csak várta, míg a többiek megérkeznek. Nekik sem kellett több. Namjoon még nem fejezte be öccse büntetését, de inkább elengedte.

-Veled még ezt nem fejeztük be Jeon Jeong Guk-morogta a vezető, majd ellökve a maknaet azonnal odasietett lelkitársához-Mikor kezdődött?-kérdezte a lányt.

-Mikor a démo...-nem is tudta végigmondani, mert számára elsötédetett minden...