My Demons

26.

Az angyalok csak álltak. Lefagytak. Soha nem láttak még ilyen minőségű pusztítást. 70. 70 embert végzett ki a démon. Nőket, gyerekeket, férfiakat. Szerelmeseket és családokat. Értelmet nyert számukra a kérdés amiket egyenként feltett nekik. 10-10 embert ilyen módon vagy ilyen ruhában gyilkolt meg. Nem tudhatták, hogy ez lesz. Túl sok időt hagytak neki. Kiváltotta a saját távozását. Nem lehet ezentúl fenyegetni ezzel. Csak sok idő múlva. Nagyon sok idő múlva. Addigra talán tovább is fog állni és nem tudják megtalálni. 

Suga csak nézte a lány hűlt helyét. Folytak a könnyei. Néma maradt. Pedig belül ordibálni tudott volna. Egykori szerelme emléke még mindig benne élt. Az aranyos mosolya. A nevetése. És most... Most egy szörnyet látott. Aki öldököl. Nem haragudott rá. Hogyan is tehette volna? Hiszen még mindig szerette. De tudta, hogy meg kell állítaniuk. Azzal is tisztában volt, hogy testvérei nem ismerik igazán. És, hogy meg akarják ölni. Nem akarta. Nem szerette volna elveszíteni. Hiába kellett volna ellenségként tekintenie a lányra. Nem tudott. Fejében egy emlék cikázott.

-Szeretlek Yoongi! 

-Én is téged Hercegnő!

-De ha véletlenül démon leszek akkor is szeretni fogsz?

-Én mindig szeretni foglak. Akárhogyan döntessz! Nekem mindig az az aranyos és kedves lány leszel. Aki a szerelmem!

Csak ez az egy emlék is arra emlékeztette, hogy hozzátartozik. Bármennyire is néz rá a lány ellenségként...

Jungkook lefagyott. Megfogta valami a lányban. Nem tudta, hogy mi baja lehet. Amikor meglátta a démont, gyorsabban vette a levegőt és kedve támadt mosolyogni. De mikor a lány kivégezte az embereket, megállt. Teljesen lefagyott. Mind agyban, mind lélekben. Nem látott még ilyet. És, hogy mosolygott-e? Nem. Mégsem tekintett rá utálattal. Csillogott a szeme. Hogy miért? Mert beleszeretett a démonba...

Namjoon csak állt és csöndben folytak le a könnyei. Angyali köteléke nagyon vékony volt a démonnal. Mégis érezte amit ő. Ezért könnyezett. Érezte a lány keserűségét. A szomorúságot és az elhagyatottságot. Erről még a démon sem tudott. De Namjoon tudta. Tudta, hogy elveszettnek érezte magát. Hogy félt.. Hogy mitől? Tőlük. Nem akarta, hogy visszavigyék. Az egykor engedelmes kislányból, egy démon lett. Ez fájt a legjobban az angyalnak. Hogy elveszítette angyali ikrét...

Mezikin csak mosolyogni bírt. Boldog volt, hogy már majdnem elszakadt  az angyali kötelék. Örült neki, hogy az angyalok nem bírják visszahozni a fél angyalt belé. Ne értse senki félre. Szerette Luci-t. Úgy ahogy volt. Csak látta, hogy mennyit szenvedett a halálangyal miatt. A démonok ritkán sírnak. Nagyon ritkán. De Luci... Luci soha nem ejtett egy könnycseppet sem az átváltozása előtt. De szó szerint zokogott, mikor Suga otthagyta. Kést forgatott a szívében. Nem akarta, hogy démoni ikre még egyszer egy cseppet is hullajtson azért a fiúért. Mikor Luci elkezdett sírni, nem magától tette. Hanem Namjoon miatt. Átvette az érzéseit és nem tudta, hogy mi történik. Ezért örült Méz...