My Demons

44.

Az angyalok elkísérték a lányt egy úgy nevezett "fekete szobába". Ez a szoba annyiból volt más, hogy itt teljes sötétség honolt. Ide kerültek azok, akik veszélyesek voltak bármelyik fajra is. Nem Lucy volt az első, aki ebbe a szobába belépett. De ezt senki nem akarta felidézni. Ennek a szobának egy hátulütője volt... Aki ide bekerült, beleőrült a sötétségbe és a magányba, amit a helyiség adott neki. Lucy ezt pontosan tudta, de nem nagyon érdekelte. Inkább őrült volna meg, minthogy tudatosan vagy bármiféleképpen bántsa Yoongi-t. Pedig a fiú igen is megérdemelte volna. Legalább is Mezikin és Lucifer szerint. De hát ha az ember szerelmes, akkor bármit megtenne a szerelméért. 

Talán ezért is olyan halálos betegség ez az érzés. Egyben annyira mámorító és pusztító tud lenni, mint a hozzánk legközelebb álló ember árulása. Valami jobbat ígér nekünk a sors és utána lerombolja azt, amiben mindenki reménykedett vagy amiről sokan álmodtak. Az angyaloknál is ilyen volt körülbelül minden, amit csak szemük látott. Mindenki azt hitte a halandók világában, hogy az angyaloknak olyan könnyű az élete, pedig ez koránt sem volt így soha. Míg egy halandó tud felejteni, tud érzéseket elfedni, addig egy angyal mindenre és mindenkire emlékszik. Minden egyes ki nem mondott szóra, ami átfutott az agyán. Ameddig az emberek egy pillanatnyi fájdalom után fel tudnak vidulni, addig az angyalok mindig ugyan azt a fájdalmat érzik azzal a valamivel kapcsolatban. És még az embereknek nehezebb... Halandó ésszel nem lehet felfogni, hogy mi is van az ő világukon kívül. Még a saját világukat se ismerik, nem hogy még másét. 

Lucy-t mindig is foglalkoztatta ez az egész. Kíváncsi volt az emberekre, miután Suga otthagyta őt. Nagyon érdekelt lett abban a témakörben, hogy mit is jelent az emberi fájdalom. Szeretett volna mindenkinek fájdalmat okozni, akinek csak lehetett. 

Bementek a sötét szobába, majd csak hagyták, hogy a lány beljebb merészkedjen a szinte véget nem érő sötétségbe. Suga megfogta kedvese kezét és visszahúzta magához.

-Bármi lesz... Tudd, hogy én mindig szeretni foglak Lucy. Bármi baj van odabent, ha nem érzed jól magad, akkor azonnal szólj és kihozunk egy kicsit a fényre. Minden nap egy fél órára ki leszel innen hozva és beszélgetünk meg sétálunk. Minden rendben lesz édesem csak nyugodj meg-mosolyodott el a fiú, majd megcsókolta párját, ezzel elengedve a kezét. A lány bement a szoba legbelső részére, majd csak várta, hogy magára hagyják őt az angyalok. 

Mikor becsukódott az ajtó, lehunyta a szemeit és kezeit mellkasa elé fonta össze. Térdelő ülésbe ereszkedett és gondolkodni kezdett mindenen. Hagyta, hogy az emlékek fel tudjanak törni benne. Gondolkozott a penge hollétén is. Az átváltozását követően, a penge a szívébe fúródott és maga is tudta, hogy nincs sok ideje már hátra...