Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

10-10

Pulcsim ujját húzogattam, hátha elrepül az az idő míg énekelnem kellene.

Elsőre elkéstem, miután elindította ezért próbálkozhattam újra, de nem volt több az önbizalmam.

A tömeg kezdett türelmetlen lenni és félő volt, hogy most azonnal leszednek innét és kipaterolnak a rákba, ha nem kornyikálok valamit.

Még mindig Kook érdeklődő tekintetébe ástam bele magam. Titokzatos, de ha egy kicsit is jobban belemélyednék egyetlen perc alatt meg tudnám fejteni. Érdekes játék lenne.

- Kölyök, énekelni fogsz vagy jöhet a következő?- szólt oda nekem az itt dolgozó srác.

- Bocsánat- szabadkoztam azonnal. Ajkaim elé emeltem a mikrofont és vártam, hogy újra indítsa a zenét.

A szöveget magamtól is tudtam ezért nem kellett az eddig teremtett szemkontaktusomat megszüntetnem vele. Nem is tudom miért neki énekeltem csak mikor belenéztem mély, sötét szemeibe megnyugvás fogott el.

Nem volt hibátlan a hangom, nem szólt olyan szépen és tisztán, mint az övék, de másoknak tetszett. Nehezen bírtak magukkal, szinte már az én hangomat is túlharsogták.

Nem tudtak maradásra bírni, mert amint elcsendesedett a dallam én siettem is el. Mint a reggeli kávé illata, úgy tűnt el az általam okozott izgalom.

Visszamentem hozzájuk. Jimin végre már nem csak vedelt, hanem már valami lány után is szaladgált. Legalább később fog kidőlni.
Na ez rólam nem volt elmondható.
A "szereplésem" után a testem feltöltődött adrenalinnal és valamivel ezt le kellett vezetnem. Az egyetlen dolog ami eszembe jutott az a pia volt. 
Sorra húztam le azt, ami elém került. Kook arca egyre inkább változott, ahogy engem nézett viszont az alkohol mennyiség mely a testemben volt nem engedte, hogy holmi hangulatváltozással foglalkozzak.

Nem mentem többet a színpadra, ámde aki fent volt épp, azt hallgattam. Nem voltam teljesen kábult állapotban, de beszédemből észrevehető volt, amit sosem hagytam abba hiszen egyre inkább nagyobb lett a szám.
Mindenféle szóba került kettőnk között ám nem hiszem, hogy én ezekből valamira is emlékezni fogok holnap.

- Tae elég- kapta ki a kezemből a következő poharat JungKook.

- Hey! Add vissza!- kezdtem el nyafogni.

- Nem. Ezt meg fogod nekem holnap köszönni- adta oda a poharat a még félig józan Jiminnek, aki visszatért köreinkbe.
Hogy bírja még így?

- Na mi az?- fordult felé Kook engem figyelmen kívül hagyva.

- Eh nem volt jó- biggyesztette le húsos ajkait Jimin. Hm tényleg szép a szája. Meg a szemei is aranyosak. Hm...

- Mi az?- pillantott rám elég furán.

Becsuktam leesett állam. Megráztam a fejem s felkeltem.

- Azt hiszem kiszellőztetem a fejem- bizonytalan lépésekkel elindultam a kijárat felé.

Néha beleütköztem a szembe jövő emberrel, de egy bocsit morogva siettem tovább. Kiérve a szórakozóhelyről mélyet szippantottam a kinti, őszi levegőből.
Jólesően felsóhajtottam s kezdtem kijózanodni. Hányás jeleit nem érzékeltem így megnyugodtam. Nem kellett volna ennyit inni. Így is húzós lesz a holnap.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el sétálni. Fáradság vette uralma alá testem. Már nehezen vonszoltam magam után végtagjaim és ezt persze más is meglátta.

- Cica, fáradtnak tűnsz. Ne ébresszelek fel?- került elém egy magas fiú.

Boldog, gondtalan és perverzséggel telített mosolya rám hozta a hányingert.
Miért ilyenkor kell kanos srácokkal összefutnom? Annyira szerencsétlen tudok lenni

- Igen az vagyok. És ha megengednéd, haza mennék- kerültem ki, de nem adta fel.

- Na és ha nem engedem?- állt elém újra.

- Olyan opció nincs.

- Jajj de kis heves vagy- ragadta meg a karom s a legközelebbi villanyoszlopnak tolta a hátam. 

Halkan felnyögtem a fájdalomtól és a kellemetlen érzéstől. Próbáltam eltolni de a majdnem 2 méteres óriás erősebbnek bizonyult.

- Engedj már el!- morogtam, de erőm kevésnek bizonyult.

Elkezdett egy mondatot, de valaki félbeszakította. Elhúzta tőlem az óriás vadállatot és könnyed mozdulatokkal a földre terítette. Talán még többet is kapott mint amennyit megérdemelt volna.

Oh Boii Halii

Nem volt átnézve, bocsánat.
Mostanában nem igazán volt... Életkedvem ezt írni, de összehoztam egy részt. Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat.

Pussz: VALAKI