Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

28-28

- Szárny?- kérdeztem vissza hitetlenkedve bár nem értettem mit lepődök meg ezen, azok után amiket már hallottam.

- Szárny, de nem a tiéd- bólintott.

- Hát akkor kié? - ráncoltam össze a szemöldököm. Már sajog a fejem a sok logikai ugrástól.

- Szerinted én tudom? Nem vagy felcimkézve, hogy kinek a szárnya van nálad- forgatta meg a szemeit.

- Akkor én honnan tudjam meg?? - akadtam ki. - És hogy adhatom vissza? Nekem az nem kell! Fájdalmas!

- Valamelyik bukott angyal szárnya. A családodban lehetnek angyalok?- agyalt ő is.

- Ezt nekem kellene tudni? Mert az embereken látszik, hogy angyal? - sóhajtottam és már végleg tanácstalanul dőltem el az ágyán.

- Nem de van aki hiányzik a családodból? - próbált valami értelmezhetőt összerakni az információból Kook.

- Apám- vontam meg a vállam

- Minden bukott angyal szárnya vagy a végzetéhez kerül vagy a családjához ha a végzete történetesen a felesége/férje. Khm... Azt hiszem kezdem sejteni kinek a szárnya van nálad- láthatatóan ideges lett.

- Kinek? - pattantam fel kitágult szemekkel.

- YoonGi vagy az apád...vagy a végzeted. Egyik se a legjobb- harapta be ajkait.

Lesokkoltak szavai és csak pislogtam rá mint hal a szatyorban. Lehetetlen... Nekem nem kell ő! Ő aki bántana! Nem! És tuti nem az apám, túl fiatal ahoz. Hacsak...

- Te Kook...- szólaltam meg hatalmas agyalások közepette. - Az ilyen misztikus lények tudják változtatni a korukat?

- Persze. Én se 16 vagyok- vonta meg a vállát.

Arcom eltorzult s tenyerembe temettem. Ez nem lehet igaz! Ez nekem sok egyszerre!

Már rég nem éreztem késztetést arra, hogy sírjak most mégis könnyek égették a szemeimet.
Éreztem, hogy Kook közelebb ül s átölelt. Jól esett tőle mégsemvolt az igazi. Ez nem olyan probléma amit egy öleléssel el lehet felejtetni.

- Még mindig nem akarsz ideköltözni?- kérdezte halkan.

Megráztam a fejem. Ez azon a döntésemen nem válzotatott.

- Majd óvatos leszek- ígértem meg.

- De a hétvégét ugye itt töltöd?- puszilt a hajamba.

- Ha nem zavarok akkor nagyon szívesen- bólintottam egy nagyot.

- Sose zavarsz TaeHyung- simított végig a hátamon és most valahogy furcsa törődést éreztem. Talán mert tudom hogy ő az őrangyalom?
De fura ezt kimondani még gondolatban is.

Véletlenül elkuncogtam magam az abszurd helyzettől.

- Mi az?- hallottam hangján, hogy ő is mosolyog.

- Hány ember tudja tudatosan, hogy a legjobb barátja az őrangyala? - mosolyom széles és büszke volt

- Kevesen- bólintott és összeborzolta a hajam. - Különleges vagy.

Most már, kezdem elhinni... ^°^

...

Másnap reggelinél Kook a kezembe nyomott egy újságot. Igazából a beszélgetés óta mindig apró utalásokkal próbál maradásra bírni, hogy ne menjek vissza YoonGi mellé, de ebben a témában meggyőzhetetlen vagyok.

- Ez mi? - olvastam el a főcikket. - Vadállat gyilkolta az erdő lakóit? - néztem fel rá hitetlenkedve.

- Aham- ivott bele a kávéjába és leül ő is.

- Mina elég volt? - szólalt meg Kook anyukája a kislány felé fordulva.

- Igen- törölte meg a száját. - Mehetek mesézni?

- De ne sokat- bólintott az anyukája mire a kislány felrohant az emeletre. Hogy lehet reggel ennyi energiája? Újra gondtalan gyerek akarok lenni...

- YoonGi ideges lehetett- rágott egy pirítóst Kook.

- Nem érdekel- mondtam valamennyire hihetően.

- El fogják kapni és kísérleti alany lesz

- Akkor miért nem fél?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Én azt nem tudom de ha őt elkapják a többi bukott angyalra is fognak vadászni és csak egy kis idő kell mire az angyalokat is célbaveszik. Veszélyes mindőnkre. Pusztulnia kell- ivott újra a kávéjából de görcsösen szorított a poharat.

- Mindenkinek joga van élni... Majd beszélek vele...- suttogtam.

- Ha téged is bánt saját kezüleg fogom megkínozni. Köszönöm anya- puszit nyomott édesanyja arcára és befejezte a reggelit.

Sóhajtva ettem még egy keveset, de az étvágyam eltűnt teljesen.
Félek is YoonGitól, de jobban féltem és aggódok érte. Mindenki javulhat, nem? Meg kell adni az esélyt.

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

Ne öljetek meg légyszi 😂😂
Igyekszem hozni a folytatást, csak ez a hét szünet se úgy halad, mint ahogy én azt elterveztem 😒 de azért igyekszek nagyon <3

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

+++

17000~😍😍 lassan 20 *-* omo~💞💓💖 imádlat titeket ❤❤

Pussz: DOMINIKA