Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

23-23

TaeHyung PoV

Az utóbbi napok eléggé eseménytelenek mégis nyugisak voltak. Igaz YoonGi és Kook között ott volt az a bizonyos nézeteltérés és feszültség, amit még mindig nem értek, viszont egyikkel sem romlott emiatt a kapcsolatom, aminek nagyon is örülök.

Mint kiderült két hét elteltével az elsősöknek kötelezően csatlakozni kell valamilyen iskolai tevékenységhez, szakkörhöz vagy mehet mindenki közmunkára. Vagyis "dolgozni" de általában a legrosszabb munkákat akasztják a fiatalok nyakába minden egyes helyen amit a suli kijelölt.
Na és kinek van kedve jobb esetben a Mekiben mosogatni? Termeszetesen senkinek így elkezdődtek a szakkörökben felszabadult, vagy esetleg szabad helyek betöltése.

A hosszú listával ellátott papírt a kezembefogva agyaltam azon, hogy hova lennék alkalmas. A rajzot és egyéb tehetséghez fűződő dolgokat kizártam mert annyi tehetség szorult a testembe mint egy linzerbe, amit oda égettek.
A sportot szintén kizátnak nyilvánítottam a lustaságom miatt. Ezért maradtak a nyomikkal és kockákkal teletömött szakkörök.
Csodálatos, mondhatom...

- Na választottál? - bukkant fel mögöttem JungKook.

Nemlegesen megráztam a fejem.
- Te?

- Röplabda és rajz- lengette előttem a bejelölt lapot. - Hogy hogy nem találsz?

- Mindenhez szerencsétlen vagyok, lusta, vagy épp nem akarom, hogy kockának nyilvánítsanak. Szóval reménytelen vagyok. Megyek mosogatni- sohajtva dobtam le az asztalomra a lapot.

- Naa ilyet ne mondj- bíztatóan megölelt én meg kihasználva az alkalmat, belebújtam az ölelésébe nyöszörögve.

- De hát ez az igazság- sóhajtottam lemondóan. - Maradok a közmunkánál.

- Dehogy. Jössz velem röplabdázni- meglökte játékonsan a vállam.

- Hülye vagy? - néhány oktávval fentebb csendült fel mély hangom és ijedtség tükröződött a szemeimben.

- Jajj már Tae~. Jó lesz az. Meg fogod tanulni- próbált bíztatni, de jelenleg minden ilyesmi annyit ért, mint halottnak a csók...

- Aha... Gondolom- előre éreztem, hogy a suli orvos a kelleténél többet fog látni, ha beszállok.

- Ma délután lesz az első edzés. Arra már jönnöd kell- elvette a lapomat majd bejelölte a röplabdát. - Megyek leadom ezeket.

Távolodó alakját figyeltem miközben átkoztam az eget, amiért szerencsétlennek születtem.

Miért van rossz érzésem? Annyira zavaró. Aish inkább iszok egy teát.

***

- Oké, mindenki itt van? - a síp éles hangja mindenki fülét bántotta mégis egy emberként tömörültünk az edző köré.

Ahogy körbe futtattam a tekintetem csak tökéletes sportolókat láttam. Mind magas, izmos és valószínüleg profi...

Hallottam hogy a neveket sorolják és, aki a nevét hallja az jelzi, hogy itt van.

- Kim TaeHyung? - harsogta a nevem.

- Itt vagyok- halkan felemeltem a kezem. Az előttem álló tömeg egyszerre nézett hátra rám. Vékonyka karom a levegőben és a mély hangom se volt valami hangos.

- És mint mindig, a kisebbekre vigyázni! Nem akarok minden órán a sürgősségire mászkálni- mondta el az egyik szabályt majd folytatta a nevek felsorolását.

Kellemetlenül éreztem magam így próbáltam elbújni JungKook mögé.

- Nyugi Tae. Ügyes leszel- bíztatóan megsimizte a hátam és végig hallgattuk még az alapszabályokat. Nem tűnt olyan nehéznek, de a gyakorlat még hátra van.

El lettünk osztva két felé, de szerencsére Kook velem volt. Az ellenfél kezdett. A szerva tökéletes volt és mivel én jobb szélen álltam az első sorban, ezért a másik oldara ment a labda.
Lepattant az ellenség térfelén ezért miénk a pont. Egyet hátra léptem és még reménykedtem abban, hogy 5 szerva elég lesz a győzelemhez.
Tévedtem...szokás szerint.
Míg Kook mindig megmentett attól, hogy labdába kell érnem addig a nyitást már nem tudtam átadni neki.

- Alulról- mutatta az edző, hogy csináljam. A kezemet ellentétesen mozgassam és mikor talalkozik a labda és a jobb kezem akkor üssem el...
Ez elméletben olyan szép, de gyakorlatban...

Az első próbálkozással a hálóba találtam.

- Szerva hiba 1- sípolt és visszakerült hozzám a labda.

- Erősebben- adott segítséget Kook.

Akkor csak csapjam el erősen.
Vettem egy mély levegőt majd újra megpróbáltam sokkal erősebben, de ezűttal a pályán kívülre került. Ez nem is lenne rossz, de ahelyett, hogy előre ment volna elcsúszott a labda jobb oldalra.

- Nem baj. Majd jobb lesz- bíztatott az edző nekem meg előre kellett mennen, bal oldalra.

Sikeresen lejárattam magam és Kook miatt ki se léphetek. Szuper...
De, hogy pozitívan gondolkozzunk, legalább nem kerültem az orvosiba.

A vesztes csapatnak kellett edzés után összepakolni mindent de mivel a csapat nagyrésze elsietett ezért egyedül maradtam.

- Várj segítek- Kook volt olyan kedves és visszatotyogott, mikor látta, hogy nem boldogulok a háló és annak tartóinak a szétszedésével.

- Köszi... Bocsi, hogy béna voltam- gondoltam minden egyes alkalomra mikor nálam volt a labda, de a tökéletesnek adódó lehetőségeket is elrontottam.

- Most játszottál először. Semmi baj- mosolygott kimutatva fogait.

- Köszönöm- öleltem meg hirtelen.

- Semmiség- szorosan körém fonta karjait. - De most mennem kell. Jimin vár. Majd holnap talákozunk. Szia

Integetett majd pacsit kérve elment. Végig néztem, ahogy kisétál majd folytatam a szenvedést a pakolással.

Furcsa érzés kerülgetett. Mintha nem lennék egyedül.
Felpillantottam a háló gubancolásából és egy arany szőke hajú fiút láttam a lelátón ücsörögni. Mióta ül ott?

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

Tudom tudom, eltűntem. Nem volt ötletem plusz elkezdtem valamit írni, ami picit idő igényes meg stbstb 😅😅
Boldog Valentin napot meg ilyenek😑
Szerintetek ki a srác a lelátón és miért van ott? 😌😌
Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI

+++

E L S E M H I S Z E M!! 10K 😍😍😍 10!! ANNYIRA AAAAHW *-* IMÁDLAK TITEKET ❤❤❤ KÖSZÖNÖM SZÉPEN 🎀❤

Pussz: DOMINIKA