Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

29-29

- Köszönök szépen mindent- öleltem át hálásan Kookie anyukáját.

- Jajj TaeTae, ez semmiség- kuncogott fel karjaimban és szorosan viszonozta az ölelést.

- Vigyázzatok magatokra- engedett el minket s egy elég komoly pillantással ajándékozott meg engem.

Bólintottam, hogy megértettem a rejtett üzenetet s felkapva a cuccaim előre mentem és bevártam Kookot.

- Tényleg hálás vagyok mindenért- néztem fel a mellettem, nyugodtan haladó fiúra.

- De nincs miért- jutalmazott meg egy hatalmas és kedves mosollyal. - Tudod, ha bármi bajt észlelsz sikíts. Hallani fogom.

Bólintottam és földreszegtem a tekintetem.

- Nem vagyok...teher?- kérdeztem ra halkan hisz annak érzem magam.

- Miért lennél? Én arra születtem, hogy védelmezzelek- keze kezem felé csúszott s megfogta azt.

Elmosolyodtam és megszorítottam gyengéden a kezét. Ő tényleg itt lesz velem mindig ezek szerint.

A kollégium kapujához érve előre engedett de cserébe elvettem a kezében lévő kisebb táskát, hogy felviszem neki.

- Érted csak úgy nem lehet tenni semmit mert mindig visszaadod valamilyen formában- állapította meg mikor a lifthez értünk.

- Pontosan. Ahogy bánnak velem én is úgy bánok azokkal- helyeseltem és vegyes érzelmekkel vártam, hogy felérjünk Kookék emeletére.

- Jimin itt volt a hétvégén? - álltam meg az ajtójukban és vártam, hogy barátom kinyissa az ajtót.

- Nem. Most haza ment ő is szóval nem volt baj, hogy nem voltam itt vele- tárta ki az ajtó ezért besiettem és leraktam a cuccait.

- Kérsz enni?- nyitogatta a hűtőt valami ehető után kutatva.

- Nem, köszi. Azt hiszem felmegyek YoonGihoz, ha otthon van- sóhajtottam és beletúrtam így is kócos hajamba.

- Ne felejts el sikítani- jutatta újra az eszembe és integetve elengedett.

Felkapva a cucaim elindultam a lépcső felé. Ha mindig liftezek oda a jó fenekem.

Az ajtónk szokatlanul nyitva volt pedig YoonGi ilyentájt sosincs itthon. Fura...

Beljebb merészkedtem, de édes illat lengte be a kollégiumi szobánkat. Zoldségek?

Szemöldökráncolva sétáltam tovább, de a kíváncsiság nem engedte, hogy levegyem minden utcai ruhám. Szimatoltam a kellemes illat után s a konyhába kötöttem ki.

- Miért főzöl?- bukott ki belőlem mire szám elé kapzam a kezeim s taskaim a földön végezték.

Hátán megfeszültek az izmok és abbahagyta a tészta kevergetését.

- Gondoltam éhes leszel- fordult meg. Hangja halk volt és teljesen más mint máskor. A körülötte lévő légkör most nem a megszokott jeges volt hanem inkább bizonytalan és ismeretlen. Vajon van egy ilyen oldala is?

- Ebédeltem- vallottam be és láthatatlanul léptem hátra egy aprót.

- Oh...- lesüti szemeit. - Akkor jó lesz vacsorára.

Visszafordult a tűzhely felé ezért volt időm megszökni a szobába, hogy lepakoljak és fejemet fogva elgondolkozzak, az ebéd-vacsiba fog belefőzni vagy nyersen felfal?

- Olyan hülye vagyok - sóhajtottam s leültem a rég nem látott ágyamra. Milyen szépen el van rendezve. Ezt...Ő?

- Nézd...- hallottam közelgő lépteit ezért összeszedtem magam és rendeztem a vonásaim.

- Igen YoonGi?- néztem a szemeibe, ami most furcsa volt és egyszerű fekete.

- Ha szeretnéd kiköltözök. Nem akarom, hogy...félelemben élj- szégyenkezve szegte földnek fejét.

Az állam leesett, de igyekeztem nem túlságosan meglepődni.

- Nem akarok!- jelentettem ki talán picit túl hangosan is.

- De...de.. A...

- Nincs de. Itt maradok. Ennyi- mosolyogtam rá kicsit eröltetetten, de attól még őszinte érzelmek voltak mögötte.

- De...oké- adta meg magát és eltántorgott az ágyához.

Meg akartam szólítani, hogy hogy van, de a telefonom csörgése kizökkentett.

- Igen?- vettem fel, hiába ismeretlen volt a szám.

Éreztem magamon szobatársam tekintetét, de a tudtomra adott információk inkább voltak sokkolóak és érdekesek.

- Köszönöm...- elhaló hangon elköszönten és bontottam a hívást.

- Mitörtént?- villámgyorsasággal ért mellém és próbált a szemembe nézni, de nem engedtem.

- Te...nézted kiket öltél meg...aznap?- néztem fel értetlen tekintetébe.

- É..én nem- csillant meg félelem égető lángja fekete íriszeibe

- Gondoltam- indultak meg a könnyeim s térdrerogyva kezdtem keserves zokogásba. Egyedül maradtam...

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

Tudom, hogy késtem de most lett ihlet 😂😂 bár ezzel még magamat is bekavartam, de majd lesz valami 😂😂

Ha tetszett hagyjatok nyomokat.

Pussz: VALAKI

+++

19000 *-* KÖSZÖNÖM ❤💞💕💖
IMÁDLAK TITEKET <3

Pussz: DOMINIKA