Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

18-18

Szívem a torkomban dobogott. Arca veszélyesen közel volt vöröslő és fájdalmat tükröző arcomhoz.

- Mi jár a fejedben?- sziszegte sárgásan izzó szemekkel. Ez nem természetes...

Tekintetemben az ijedtség dominált. A mögöttem lévő pult szélébe martam ujjaimmal, de olyan erővel, hogy elfehéredett mind a tíz.

- Miért akarod tudni?- próbáltam kizárni a fájdalmat és a másik érzésre koncentráltam, ami a testemben kavargott.

Ismeretlen volt számomra még sem ijesztett még. Természetesnek éreztem, csak ne lenne az a szörnyű hátfájás.

- Mert...csak- keze erősebben szorította a derekamat, szinte már fájdalmasan.

Elnyíltak ajkaim és pillantásom szemei között cikázott. Annyira nem emberi. Képzelődök.

Azt hittem ez a valóság, de mint egy béna romantikus filmben, most is egy nem kívánt vendég szakított félbe mindent.

Azonnal elengedte védtelen testem és ahelyett, hogy ajtót nyitott volna, a fürdőbe viharzott bevágva maga után az ajtót.

Még szívesen álltam volna ott azon töprengve mi volt ez az egész, de az ajtó előtt lévő alak eléggé be akart jutni így egyre hangosabban dörömbölt.
Megráztam a fejem és rendeztem vonásaimat majd mentem ajtót nyitni.

- Szia Kook- engedtem beljebb. - Épp írni akartam, hogy mikor kell menni a húgodhoz?

- Azt mondta anya ma én is cuccoljak haza, hogy biztos jó kezekbe lesz-e Mina- húzta le a papucsát s teljesen otthon érezve magát ledőlt az ágyamra.

- Okey. YoonGi is jön csak épp a...- akadtam el mert nem tudtam mit mondjak. Hazudnom kell, ez egyértelmű bár hiteles dolgot kell kitalálnom. A francba...

- Csak épp?- próbált sürgetni, hogy válaszoljak már.

- Csak épp zuhanyoztam- jött ki YoonGi a fürdőből vizes hajjal.

- Csak épp zuhanyzott- adtam én is a választ.

- Majd anya ír mielőtt indul, hogy oda is érjünk- fetrengett tovább barátom.

- Te pontosan miért az én ágyamon fekszel?- ültem le a lábához és az ölembe vettem a táskám, hogy kipakoljam azokat, amiket tulajdonképpen holnapra tudnom kellene.

- Mert. Majd tanulsz nálunk- vette ki a könyveket a kezemből s elhajította a szoba másik végébe.

- Hey~! Nem! Akkor Minával akarok foglalkozni- tiltakoztam és elmásztam a könyveimért.

- Oké, de akkor mond el mi volt irodalmon- tornázta magát ülő helyzetbe.

Lefagytam egy pillanatra, de YoonGi mellettem elhaladó alakja hátrálásra kényszerített.

- Mi bajod?- egyszerre kérdezték s néztek rám.

- S..semmi.... Izé, Kook... Am nem volt semmi érdekes- próbáltam témát terelni, de Kook kérése is kellemetlen volt.

- De mit vettetek?

- Am..hát...- lapoztam bele a füzetembe, de persze, hogy nem volt benne semmi ezért azonnal össze is csuktam

- Ne is próbálkozz. Mondta Jimin, hogy volt valami baj- húzott vissza maga mellé és újra kivette a kezemből a könyveket.

- Nem volt- hazudtam.

- Aha. Akkor ne mond el- vont vállat és szerencsére tényleg ennyiben hagyta. - De akkor próbáljuk meg együtt megtanulni

Kinyitotta a könyvem ott ahol valószínűleg ma dolgoztunk.

- Oké- bólintottam és belekezdtünk.

Azon a néhány órában rájöttem, hogy együtt sokkal könnyebb és viccesebb tanulni.
Sajnos nem tudtam néha figyelni, mert újra csak a hátam bánta. Minden egyes erősebb fájdalomnál felkaptam a tekintetem, de csak YoonGi vizslató szemeivel találkoztam.
Minden egyes alkalommal meglepődtem, de kezdtem megszokni a fájdalommal együtt.

Még mindig kérdőjelek voltak a fejem felett, hogy mit akart tőlem a konyhában, viszont annyira nem foglalkoztatott.
Mikor Kook anyukája írt akkor mindhárman elkészültünk és némán elmentünk a néhány utcával odébb lévő családi házhoz.
Furcsa, hogy Kook minden nap 20 perc buszozás alatt ide beérne a suliba mégis kolis.

Előre ment és kinyitotta nekünk az ajtót. Az anyukája már épp a cipőjét húzta

- Sziasztok fiúk- ölelte meg a fiát felénk pedig mosolyt küldött.

- Szia anya. Sietned kell?- segítette rá a kabátot JungKook

- Már késésben vagyok. Nem tudom mikor jövök. Szóval ha elálmosodnátok akkor ott van Kook szobája és a vendég szoba. Érezzétek magatok otthon. Mina a szobájában- kapta fel a kocsikulcsot. - Sziasztok

Puszival búcsúzott fiától és el is rohant. Tényleg eléggé késésben lehetett

- Hallottátok. Érezzétek magatok otthon- terelt beljebb minket Kook.

Na akkor kezdődhet a bébicsőszködés.

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

( Azt hiszem ezt minden résznél ki fogom rakni  ^^)

Na a mai résszel is megjöttem :3 tudom ma már 2x kiraktam, de csak kómás voltam így véletlen volt 😂😂
Amennyiben tetszett a rész hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 6000 megtekintést ❤❤❤
Imádlak titeket ❤❤

Pussz: DOMINIKA