Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

11-11

- Hey ember állj már le!- próbált ellenkezni földön fekvő támadóm.

- Ha még egyszer hozzáérsz kitekerem a nyakad te mocskos féreg- JungKook még utoljára bordái közé rúgott s megragadva csuklóm elrángatott onnét.

- E...engedj- kérleltem halkan és megálltam.

- Jól vagy? Bántott? Hozzád nyúlt?- nézett rám aggódva. Ideges volt még mindig, de azért kezdett lenyugodni. 

- Persze, jól vagyok- próbáltam megnyugtatni, de remegő hangomat nem igazán tudtam szabályozni.

- Összeszedem Jimint. El ne mozdulj innét- parancsát követően visszament a bárba.

Körbenéztem, de nem nagyon volt ember az utcán. Szinte kihalt volt.
Egyetlen sötét alakot láttam sétálni. Sapka alól picit kilógott szőkesége, ami már kezdett nekem gyanús lenni. Alacsonyabb termete és furcsa kisugárzása elég bizonyíték volt arra, hogy rájöjjek, ez bizony YoonGi. Hitetlenkedve néztem felé majd elé álltam minden szó nélkül.

- Te mit keresel kint?- pont néhány milliméterre tőlem, megállt. Lassan felemelte a fejét s kérdő pillantásokkal bombázott.

- Mennyi közöd van ahoz, hogy én merre járok?- vonta fel szemöldökét és lesajnáló tekintettel kikerült, hogy tovább menjen.

- Nagyon is sok!- keltem ki magamból. - Ha bárki ellenőrizni megy a szobába mit fogunk csinálni??? Hisz egyikőnk sincs ott!

- Nyugi már!- sóhajtott fáradtan. - Ha ennyire zavar, hogy bajba kerülhetsz miért jöttél el?

- Mert azt mondtad tartod nekem a szádat?!- tártam szét karjaimat.

- Egy jó tanács, ne higgy mindenkinek- és sarkon fordulva ment tovább.

Hitetlenkedve néztem távolodó alakját, de nekem itt nincs vége.
Utána siettem és miután mellé értem felvettem az ő tempóját.

- Menj vissza- beszélt rám se nézve.

- Nem. Akkor legalább egy helyen legyünk- makacsoltam meg magam.

- Szörnyű vagy Kölyök- forgatta meg szemét.

- Te is Hyung- nem érdemelte volna meg a tiszteletteljes megszólítást, de hiába egy világi farok, én attól még rendes gyerek vagyok.

Nem tudtam merre megyünk, itt már nem is ismertem az utat. A lámpák fénye is csak gyéren világított.

- Hyung...hol vagyunk?- a félelmet sajna nem tudtam teljesen kizárni a hangomból.

- A város szélén- adott magyarázatot.

Picit megtorpant és körbenézett. Nem értettem mit néz, nincs itt senki csak lepukkant épületek és egy-egy veszett macska.

- Gyere- ragadta meg a kezem és elkezdett húzni vissza oda, ahonnét jöttünk.

- Hey~- kiáltottam fel s próbáltam ellökni a kezét. Engem ne rángasson csak úgy.

- Kussolj már el!- sziszegte és még erősebben szorította a csuklóm.

Tovább akart indulni, de a makacsságom miatt az út másik oldaláról két férfi felkaphatta a fejét. Ezek meg, hogy kerültek ide? Mikor jöttünk még senki...

- Bassza meg- sziszegte fogai között. A másik irányba akart elmenni, de azt az utat is elállták, viszont ők már csak félméterre tőlünk, úgy mértek végig mindkettőnket. Mi a... Újra magam mögé néztem, de már nem volt ott senki. Gyorsan mozognak...

- Oh, de rég láttunk- kacagott az alacsonyabb. Szakadt, vérnyomos ruhája nem épp biztató személyiséget takarhatott

- Túl hamar- YoonGi keze csuklómról a kezembe csúszott. Összefonta ujjaink s védelmezően húzott maga mögé.

- És ki a barátod?- nyalta meg ajkait az eddig csendben ácsorgó magasabb férfi.

- Nincs hozzá közöd. Menjetek és keressetek mást- szorította meg a kezem.

- Mi megtaláltuk azt, akit kerestünk. Ezzel te is tisztában vagy. Szóval engedd el míg szépen kérjük- komolyság váltotta le az eddigi gúnyos stílust.

- Soha

- Kár- kacagtak fel, s a tisztes távolság másodpercek alatt megszűnt.

Nem igazán érzékeltem mi történt mert az egyik ház falának a tövében kötöttem ki míg YoonGi előttem termett.

Fejemre tettem a kezem mert valami nedveset éreztem. Beütöttem a fejem?
Felemeltem a tekintetem, de nem tudtam sokáig nyitva tartani a szemem.
Egyre inkább elernyedt a testem, az alkohol se segített a legjobb módon. Pilláim nehezedtek, s utolsó emlékem amit láttam mielőtt teljesen lehúzott volna a sötétség, hogy YoonGi az egyik férfi nyakának esett. Mi a...
Teljesen feldolgozni már nem volt erőm, se időm hisz a következő pillanatban már eszméletemet vesztve feküdtem ott mint egy rongy.

Oh Boii Halii :)

Bocsánat a rövidke részért. Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI