21-21

1.4K 195 64
                                    

JungKook PoV

- Mina, ne szaladj el- siettem utána, de mire leértem Tae már megfogta a rohangáló hercegnőt.

- Bocsánat- inkább Tae és YoonGi felé intézte bocsánatkérését.

- Semmi baj- mosolygott TaeHyung. De szép a mosolya még mindig...

- Kook?- hallottam meg a nevem. Megráztam a fejem és elkaptam kábán mosolygó fejem az ajkaitól. Aish...

- T...tessék?- köszörültem meg a torkom s próbáltam rendesen a szemeibe nézni.

- Mina éhes- tartotta karjaiban a húgom.

- Elnézést. Azonnal- siettem a konyhába és mivel anya főzött előre, ezzel se kellett foglalkozni.

- Ti éhesek vagytok?- fordultam feléjük.

- Én nem- válaszolta YoonGi.

Gondoltam. Jól lakott délelőtt...

- Én igen- jött mellém Tae és nézte mennyit szedek neki.

- Sok lesz- láttam szemeiben az ijedtséget, pedig annyit szedtem neki mint Minának.

- Dehogy lesz- kentem az orrára szószt az ujjamról.

- De!- mérgelődött és megtörölgette az orrát.

Édes... Lágy mosollyal vittem a meleg ételt Minának, Tae adagját pedig ugyan úgy megmelegítettem.

- Jó étvágyat- raktam le azt is.

Mivel én sem voltam éhes ezért csak leültem melléjük s néztem ahogy esznek.
Szemeim YoonGira tévedtek, aki engem figyelt. Felvontam a kérdőn a szemöldököm, de csak megvillantak mérgesen izzó íriszei.
Már megint készül valamire? Aish...

- Elég volt- szólaltak fel egyszerre. Mina tányérja üres volt, de Tae a felét meghagyta.

- Azt meg eszed- néztem Taere szigorúan.

- De nem megy- biggyesztette le ajkait.

- Akkor segítek- elvittem Mina tányérját ő pedig felszaladt a szobájába. - Menj és vigyázz rá- böktem YoonGi felé, aki minden szó nélkül felkelt az asztaltól és felment az emeletre

- De Kook~ nem bírom- nyafogott Tae továbbra is.

- Dehogy nem- ültem vissza és elvettem előle a tányért. Az evőeszközre felvettem annyit amennyit láttam, hogy ő is szokott, a szájához tartottam, hogy egye csak meg.

- Nem- fordította el a fejét.

- Kérlek~- szóltam lágyan és szabad kezemmel megsimítottam hozzám közelebb lévő combját.

Látszólag megilletődött és gondolom megelőzés miatt, hogy többet ne simogassam, felém fordult újra és kinyitotta a száját, hogy meg tudja enni a villán lévő ételt.

- Ügyes- mosolyogtam és próbálkoztam újra, de ismét elfordította a fejét. Megint simogassam?

Ismét lágyan végighúztam mancsom a combján és erre már kinyitotta a száját. Áh TaeHyung. Értem már.

Ezt a folyamatot addig folytattuk míg már folyamatosan cirógattam combját és közben megette az egészet, amit meghagyott.

- Nehéz volt?- mosolyogtam rá.

Megrázta a fejét halvány mosollyal és megtörölte maszatos száját. Ah pedig szívesen leszedtem volna én is... De nem szalvétával.... Mi?

- Kook-  a szemeim előtt mozgó keze visszahozott végre a mocskos gondolatok közül. Ah ez így nem lesz a legjobb...

- Bocsánat, igen?- néztem azonnal a szemeibe.

- Mina mikor szokott aludni?- nézett az órára.

- 9. Mennyi az idő?- pillantottam én is az órára. 20:56. Ideje lenne aludni.

Felkeltünk és miután felajánlotta, hogy elpakol én feltotyogtam Minához.

- Kicsi lány- mentem be. Gondolom már fáradt lehetett mert csak az ágyán feküdt YoonGival és mesét néztek.

- Jó éjt- nyomott puszit YoonGi arcára.

Az mosolyogva megsimította a haját és kikelt mellőle.
Betakargattam s kikapcsoltam a Tv-t. Felkapcsoltam az asztalánál lévő lámpát.

- Jó éjt Oppa- húzott le magához és puszit nyomott az orromra.

- Jó éjszakát Hercegnő- puszilgattam meg és megsimítottam kócos és még picit vizes haját.

- Ugye, ha felkelek YoonGi és Tae Oppa itt lesz még- reménnyel telt csillogó szemekkel nézett rám.

- Megbeszélem velük. Na most már alvás- utolsó jó éjt puszit nyomtam a homlokára s ki is jöttem.

- Srácok, Mina azt akarja, hogy maradjatok holnap reggelig- vázoltam fel a nappaliban ülő párosnak a helyzetet.

- Oké- vontunk vállat

- YoonGié a vendégszoba, Tae meg mivel nem hagylak a kanapén aludni muszáj mellettem- néztem az említett személyre s imádkoztam, hogy ne ellenkezzen.

- Oké- bólogatott.

Végül elmentünk sorban zuhanyozni. YoonGi először, de ő utána már el is vonult aludni fáradtságra hivatkozva, így ketten maradtunk Taevel.

- Hm, miben is aludhatna- motyogtam a szekrényem előtt.

Kivettem egy hosszabb pólót meg gondolom nem szégyellős így egy alsót fogtam még mellé.

Nem hallottam a víz csobogását így reflexből nyitottam be.
Háttal állt nekem kendővel a derekán, de azonnal meg is fordult. Lassú vagy Tae...láttam.

Lesokkolva néztem rá, de ő igyekezett nem tudomást venni erről.

- Fordulj meg- préseltem ki magamból ennyit.

- JungKook... É..én nem tudom az mi...- remegett meg a hangja és hátrált. Próbáltam nyugodt lenni, de kezemből kiejtettem a ruhákat és közelebb sétáltam hozzá.

- Fordulj...- meredtem rá.

Kelletlenül hátat fordított így elém tárult nem mindennapi háta.
Ha eddig reménykedtem abban, hogy minden rendben fog menni, hatalmasat tévedtem. Nála van, így muszáj lesz védenie...

Drága Tae, persze, hogy nem tudod miez...

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

Hm na azért valamennyire tisztult a kép? :3 😂 remélem nem zavartam össze senkit jobban 😂😂
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 😋😋

Pussz: VALAKI

Jaaa! És meg akartam kérdezni: mennyire zavaró hogy más szemszögből is írok? 😅😅 bizonytalan vagyok 😅😅

Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant