Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

3-3

Órákba tellett, de végre sikerült minden cuccomat elpakolni a helyére. A bőröndömet becsúsztattam az ágy alá majd ledőltem. A puha párbába fúrtam a fejem és vártam. De nem tudom mire.
Jól esett a csend és a nyugodtság, de valami nem volt jó.

Otthagytam a szobát mert valahogy meg akartam szabadulni ettől a szörnyű és ismeretlen érzéstől ami oly hirtelen tört rám.
Kinyitottam a hűtőt és belenéztem. Nincs használható dolog amiből tudnék kettőnknek főzni. Bármikor jön is haza biztosan éhes lesz. Előkutattam a pénztárcám és a szobakulcsom. Belebújtam a cipőmbe és elhagytam a szobát. Gondosan bezártam az ajtót majd sietősen mentem el a boltig hiszen egy bizonyos idő után elhagyni a kollégiumot nem lehet és már eléggé közeledett az az időpont.
A legközelebbi kisboltba betérve kosarat ragadtam. Körbenéztem mit is lehetne vennem. Mivel a főzőtudásom se nagy a választék is kicsi volt.

Zacskós leves mellett döntöttem meg valami hús rizzsel. Csak meg tudom csinálni. A pénztáros lányhoz vittem a kosarat.

- Sietsz?- állt le velem csevegni.

- Kicsit- bólintottam. Magamban reménykedtem nem fog velem sokáig beszélgetni mert muszáj vissza érnem.

- Hova?- emelte rám kíváncsi barna szemeit. Huu...

- Kollégium- feleltem ismét röviden.
Csak szerintem csinálja direkt ilyen lassan?

- Ah hanyadikos vagy?- csillantak fel a szemei.

- 9- újra csak rövid válasz.

- Hm, remélem holnap majd látlak- kuncogott és végre hagyta hogy fizessek. Gyorsan egy táskába pakoltam a dolgokat, s siettem vissza a koliba. Már eléggé szürkület volt, senki nem járt már a kollégium közelében sem. Rápillantottam az órámra. 19:13.
A francba... Majdnem negyed óra késésben vagyok!

Gyorsabban kapkodtam a lábaim, de már a fények sem égtek. A kapu zárva volt. Ha át is mászom az ajtón nem jutok be. Ez szuper. Egy napja sem vagyok itt, de már kicsuktak.

Sóhajtva raktam le a földre az alapanyagokkal megrakott szatyrot és leültem mellé. Nem voltam takarásban ezért könnyen észre tud venni az aki szeretne.
Egy kis ideig bennem volt a remény, hogy majd valaki megtalál, de miután ez nem történt meg rövid időn belül, feladtam.
Vékony testemet az ősz eleji esti hideg szellő megrázta. Bejutottak a rakoncátlan fuvallatok lenge pólóm alá bőrömet csiklandozva.
Összerándult testem és karjaimmal próbáltam magam melegíteni. Átöleltem magam és felhúztam a térdeim. Ha kicsi vagyok nem fázok annyira, nem? Vagy ez a buta elmélet nem is igaz?

Kocsik távoli zaját hallgattam, fényszórójuk még idáig is eljutott. A járdára vetülő árnyékokat figyeltem, de valami mozgott.
Egy ember alak közeledett, de amint felnéztem nem láttam. Merről jöhet? Vagy csak beolvad a félhomályba?

- Te?- mögülem jött a megszólítás. Felpattantam és 180 fokos fordulatot véve szobatársamat láttam a kapu túl oldalán. Ezt hogy?? Ennyire sokáig voltam távol??

- Te hogy...?- értetlenül bámultam rá.

Gondolom választ várt volna, de miután beletörődött abba, hogy nem kap inkább egy kulcs segítségével kinyitotta előttem a kaput. Kijött és a szatyrot felkapva ment előre.

- Jössz vagy téged is hozzalak?- hátra sem nézve vágta hozzám szavait.

Megráztam a fejem és követtem. A kulccsal visszacsukta a kaput majd előre ment én pedig utána.

- Neked honnan van kulcsod?- kérdeztem félénken.

- A portástól- egyszerű válasz után oda adta a fiúnak a kulcsot aki mérgesen nézett végig rajtam.

Gyorsabbra váltottam a tempót, hogy YoonGi ne hagyjon el. Felmentünk az emeletünkre és előre engedett. Kinyitottam az ajtót és a konyhába iszkoltam.

- Tudsz főzni?- meglepődöttség tükröződött arcán.

- Kicsit- vettem elő a dolgokat amiket vettem.

- Na erre kíváncsi leszek- s azzal elvonult a szobába egyedül hagyva, hogy próbálkozzak. - Azért ne gyújt fel semmit.

Kösz YoonGi, igyekszem...

Oh Boii Halii :3

Tanulás helyett inkább írtam xD de sajnálom most a béna szóhasználatokat... 😔
Amennyiben tetszett a rész hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI