- Szia- szőke hajában belekapott a szél, s az eredeti állásától egy teljesen más pózba fújta azt.
- Jackson? Mit keresel itt?- hunyorogtam, mert az éles napfény a szemembe sütött.
- Azt, amit te- jött közelebb zsebre vágott kezekkel.
- És én mit keresek itt?- tetten fel a hülye kérdést.
- Ezt neked kellene tudnod- kuncogott fel. - Tudod Tae, az ember sok dolgot rosszul csinál.
Furán néztem rá mert nem értettem a hirtelen kijelentését.
- Tudom- mondtam bár nem tudtam mire akarja terelni beszélgetést.
- És sokszor rossz ember engedünk el- mondta már más hangsúllyal.
Sajnos azonnal YoonGira gondoltam, de ő nem rossz ember. Ő bántana.
Összeráncoltam szemöldököm és próbáltam megfejteni a mondanivalója lényegét.- Látom nem érted még- sóhajtott. – Sokszor, akikre azt hisszük rossz ember lehet egy fontos ember... Egyébként apád hogy van?
...
- Tae- hallottam nevem és finom csoki illatot éreztem beszűrődni az orromba.
Lassan kinyitogattam összeragadt szemeim és megkerestem a hang forrását.
- Kook?- néztem rá álmosan.
- Jó reggelt- kuncogott halkan és leült az ágy szélére. - Jól vagy?
Látszódott rajta, hogy aggódik így csak egy bíztató mosollyal bólintottam.
- Éhes vagyok- vallottam be.
- Hoztam neked reggelit- mutatott az éjjeli szekrényre, amin egy tányér pirítós és kakaó volt.
- Köszönöm- öleltem meg hálásan és felültem.
Elvettem a tányért és elkezdtem falatozni, de leginkább az álmom körül járt az eszem
- Min agyalsz ennyire? - próbált megfejteni JungKook.
- Semmi különösen... Nézd Kook- próbáltam belekezdeni. - Te..mi vagy?
Látszólag is meglepte a kérdés s reflexből el is kapta a fejét. Nem sürgettem, türelmesen vártam, hogy válaszoljon.
- Tudod...ezt nem lenne szabad elmondanom- kezdett bele. - De sejtem, hogy van hozzá némi közöd.
Nem tudtam mire érti, de bólintottam és leraktam a tányért.
- Köszönöm a reggelit- töröltem meg a számat.
- Nagyon szívesen. Megyek, adok enni Minának, addig öltözz fel. Utána beszélhetünk. Van miről- fogott meg minden koszos edényt és levitte azokat.
Kikeltem a meleg takaró alól és eltotyogtam Kookie szekrényéhez. Találomra kivettem néhány ruhát, ami még nagyjából az én méretem is volt s elmentem a fürdőbe, rendbe szedni magam.
Féltem a beszélgetéstől, de tudni akarom, mitől kell félnem....
- Na, Mina mesézik- jött vissza Kook és levágódott mellém az ágyra-
Mivel hétvége volt ezért nem kellett azzal törődnöm, hogy visszaérjek a koliba bár már kitudja hol lakok...
- Nézd Kookie- kezdtem bele, de nem akartam, hogy ideges legyen ezért kellőképpen megválogattam a szavaimat. – Nem költözhetek ide. Nagyon szívesen jönnék persze, de anyának elég a kollégiumot fizetni élősködni meg nem akarok. Kibírom YoonGi mellett ezt az egy évet és nem lesz semmi baj.
Bíztató mosolyt küldtem felé, de eléggé kételkedett a kijelentésemben. Mi tagadás, én se nagyon bíztam ebben a „nem lesz semmi baj" dologban, de nem akarok megfutamodni.
- Tudod te egyáltalán, hogy mivel vagy összezárva?- tette fel a hatalmas kérdést, ami már az én fejemben is többször megfogalmazódott. Tulajdonképpen azt se tudom ki a szobatársam, csak annyit tudok róla, hogy bánt embereket néha, a szeme színe változik, és hatalmas fogai vannak. Mondhatom, nagyon sok...
- Nem. És te tudod?- kérdeztem vissza, mert már ideje lenne mesélnie arról, amit tud és nekem is tudnom kellene.
- Ez egy hosszú és átlagos emberek számára hihetetlen. Arra kérlek, vonatkoztass el mindentől. Rendben?- pillantott rám és látszott rajta, hogy nagyon nem tudja hogyan kezdjen bele.
- Rendben- bólintottam rá és elkezdtem végighallgatni mindent, nem belebeszélve, hogy képes legyek elsőre feldolgozni.
- Nos, nem minden az, aminek látszik- sóhajtotta. – Tudom ez így furán hangozhat meg meseszerűen, de ez így van. Nem minden ember az, aminek látszik, vagyis aminek látszani akar. Különbözők vagyunk, de egyes embereknek folyamatosan változni kell olyan szempontból, hogy5 évente jobb, ha helyet változtatnak és előröl kezdenek mindent. A buta természetfeletti könyvekben csak a vámpírok léteznek meg vérfarkasok és most nem azokról a bénaságokról beszélek, amik után még te is elhiszed, hogy tudsz repülni, az teljesen más. Viszont ezek hülyeségek. Két lény létezik. Az angyalok és a bukott angyalok. Vagyis a már vámpír tulajdonsággal felruházott szárnyatlan angyalok- vett egy mély levegőt. – Minden fajból él egy kevés a földön. Az őrangyalok, mint én és a családom- mutatott magára. – Na meg a bukott angyalok közül is azok, akiknek még van lehetőségük visszaszerezni a szárnyukat és megtérni, de erre még nem történt példa.
És azt hiszem ennyiAbbahagyta és hálás voltam, hogy hagyott időt míg feldolgoztam. Az agyamban redszereztem mi az, amit tudok és mi az, amit nem.
- Az egész családod angyal?- tettem fel a legelső kérdésem.
- Nem. Csak anya és én. Apa halandó Mina pedig valójában nem a vérszerinti húgom. Anya őt és Apát védelmezi. Erről persze Apa tud, de Mina még kicsi. Majd idővel megtudja.
- Te kit védelmezel? - ráncoltam a szemöldököm.
- Jimint és téged- mosolyodott el.
- Mi van akkor, hogy ha egy védencednek baja esik? - próbáltam logikus dolgokat kérdezni, de ebben a témában semmi nem logikus.
- Ha nem azért mert bántották, hanem mert betgség és egyebek akkor semmi, de ha nem tudtad megvédeni kellőképpen pedig lett volna rá lehetőséged akkor mész és a bukott angyalok seregét erősíted tovább.
- Értem... És...a hátamon akkor tudod mi van?- pillantottam rá
Bólintott és kellemetlenül megsimította a tarkóját.
- Ez egy újabb bonyolult történet.
- Az előzőtől nem lehet bonyolultabb. Szóval kivele- kérleltem.
- Szárny...
Oh Boii Halii~ :3
LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!
( ezt az előzőből kihagytam xD)
Megígértem~ szóval itt van~❤
Remélem nem lett túl rossz a vége csak egyben hosszú lett volna így a magyarázat a következő részben lesz~😊
Ha tetszett, hagyjatok nyomokat~ <3Pussz: VALAKI
+++
16000~ Köszönöm szépen❤❤💞 imádlak titeket ❤❤
Pussz: DOMINIKA
+++
Közérdekű kérdés: Mi a héten a kedvenc dalotok? :3 erre kíváncsi vagyok 😂❤
ESTÁS LEYENDO
Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]
Fanfic"- Örülök, hogy itt vagy- jegyezte meg halkan majd becsukta maga után a fürdőszoba ajtaját. Csak meredtem a fehérre festett faajtóra és mosolyogtam. Nem olyan kemény mint amilyennek látszik. Vagy csak nem tudok mindent?" • TaeGi • Trágár beszéd, né...