Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

8-8

- Megszólalsz még ma?

Amint felértem a megfelelő emeletre, a megfelelő szobába a bátorságom elszállt. Megtorpantam a konyha után, mert nem voltam lelkiekben teljesen felkészülve arra amit tenni szerettem volna.

Ott ült és olvasott. Nyugodtan, de túlságosan is nyugodtan. Nem akartam megzavarni, de fogytán van az időm.

Kérdése miatt az eddigitől még nagyobb sokk lepte el lényemet. Próbáltam valami értelmeset kinyögni, de ez számomra jelenleg lehetetlen volt.

- Én..am..izé..csak..cs...csak azért jöttem....h..hogy..- és itt még az az egér cincogáshoz hasonlító hangom is elhalt.

- Te? Egyébként TaeHyung ez a te szobád is. Ne zavarjon már ennyire láthatóan az, hogy itt vagyok. Vagy ha zavar kérd át magad máshova- újra csak a soroknak szentelte figyelmét, de már közel sem annyira nyugodtan.

- Bocsánat. Én..átkértem volna  magam de nem engedték...

Meg kellene tanulnom befogni, nem? Ahh TaeHyung akkora egy fasz vagy!
Az önostorozást nem tudtam zavartalanul folytatni. Hangos csattanással vágta le az éjjeliszekrényre a kezében tartott könyvet.
Lassú mozdulatokkal felállt és elém sétált.

- Örömmel lennél inkább Jeon mellett, nem igaz?- a gúny határozottan érződött minden szó után ami elhagyta tökéletesen ívelt ajkait. 

Jeon...JungKook? De hát, neki mi köze van ehhez?

- De...

- Nem szólok senkinek sem. Menjetek- s azzal kikerült és elviharzott.

Ledöbbenve néztem magam elé. Ilyen létezik? Tudta, hogy mit akarok és teljesen félre is értett egyben.
Nekem semmi közöm Kookhoz! Honnan veszi egyáltalán, hogy meleg vagyok?
Jó, az most mellékes, hogy tényleg az vagyok, de ennyire látszik rajtam? Akkor Kook és Jimin is észre vette??
Jézusom...

Kezeimmel hajamba túrtam és picit meg is téptem. Első nap így elbaszni valamit. Ehhez már tehetség kell.
Nyöszörögve saját nyomoromtól ledőltem az ágyamra. Fejemet a párnába fúrtam ahelyett, hogy inkább örülnék. YoonGi falaz tehát az est el van intézve.

5 perc összeomlás után felpattantam és belebújtam a papucsomba.
Kitotyogtam a lifthez, megnyomtam a jó gombot s pár perc múlva már az ajtójukon csoszogtam be.

- Na?- nézett fel Jimin miközben egy kis papírra írt dolgokat.

- Azt mondta oké- mondtam a rövidebb verziót.

Lenéztem az ágyon ücsörgő JungKookra, de akaratlanul ugrott görcsbe a gyomrom.

Jimin épp a telefonját bújta majd valakit hívott ezért nem akartam zavarni. Marad JungKook.

- Baj van TaeTae?- pillantott fel rám.

Reflexszerűen ráztam meg buksim. Leültem mellé, de tisztes távolságra tőle.

- Pedig nem úgy tűnik...- motyogta bajsza alatt, de inkább elhallgatott.

Szuper, a legrosszabbat még tudom fokozni is...

- Igen, három fiú- beszélt bele a kínos csendben Jimin.

- Nem, nem akarunk semmit egymással csak aludni- égnek emelte a tekintetét majd elnyomott egy fáradt sóhajt.

- Jó, csendben leszünk, Noona~~- nyávogott már s narancshajába vezette csöppnyi kezét.

- Köszi. Szia~- s azzal bontotta a hívás.

Lefirkantott valami címet egy lapra és a farzsebébe csúsztatta a kis cetlit.

- Van hol aludnunk- fordult felénk mosolyogva.

Halványan elmosolyodtam majd Kookra pillantottam.
Csak megvonta a vállát és lábra állt.

- Na akkor készülődjünk. De a szállodában jó lenne nem egymáshoz nyúlni- nevette el magát Jimin és megindult a fürdő felé.

- Nehéz lesz- Kook utolsó mondatát akaratlanul is hallottam.

Felé kaptam értetlen fejemet, de Jimin után bement a fürdőbe. Am...okey...

Vettem néhány mélyebb levegőt majd amilyen gyorsan csak tudtam visszarohantam a saját szobánkba.
Ideje lenne elkezdeni készülődni is. Meg pakolni...

Oh Boii Halii :3

KELLEMES MIKULÁST MINDEN CUKIKA OLVASÓNAK 😍😍😌
Tudom késtem, csak nem ment mindig az írás 😅
Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI