Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

14-14

- Tae? - kemény hangja nyílként találta el dobhártyámat.

Beljebb mentem és becsuktam az ajtót. Próbáltam megszólalni, de nem igazán tudtam, hogy mivel és hogyan kezdjem.

- Kook? - az első ésszerű kérdést ki is mondtam.

- A szüleivel beszél a koli előtt- rezgett a telefonja így tekintetét rólam elvette. - 10 percem van. Mit akarsz?

- Én csak bocsánatot akarok kérni. Beszélek az igazgatóvak, hogy nem csak ti voltatok. Ígérem, jó váteszem é--

- Hagyd. Csak a szüleinket behívták. Meg az év feléig büntetésből a suli tornatermét takarítanunk kell. Megoldjuk. Csak menj vissza a hősszerelmes különchöz - kikerülte ledöbbent testem és ő is készült elhagyni az épületet.

Megsemmisülve meredtem magam elé. Ha eddig nem volt világos, hogy utálnak akkor most már igen...

Vissza akartam menni a szobába, de a folyosón egy ideges JungKookba botlottam.

- Kook? – néztem fel rá és hátráltam, hogy ne kelljen a nyakam kitörnöm.

- Bocsi, nem érek rá- került ki, de még rám se nézett.

- Te is haragszol rám?- tártam szét karjaim. Már szinte röhögni akartam magamon.

- Nem. Szimplán neked ott van YoonGi és örülj, hogy nem keveredtél ebbe bele- vont vállat felém fordulva

- De attól még szükségem van rád... rátok- görbültek le ajkaim szélei.

- Hagyd- legyintett és sietett is tovább.

Szuper nem maradt senkim csak egy arrogáns szobatársam.

Hajamat tépve baktattam vissza a szobába, de YoonGi nem volt ott. Na, akkor magányos délutánom lesz?

Zavart, hogy a könyveit szétszórva hagyta ezért jó fejnek éreztem magam s elkezdtem összepakolni.

- Jé, ezt szokta mindig olvasni- fogtam kezeimbe a vastag könyvet s végig futtattam szabad kezemet gyönyörű borítóján.

Kinézetre egy nyáltól csöpögő, romantikus regényre hasonlított, de a tartalma valahogy ezt teljesen megcáfolta.

- Angyalból Bukott Vámpír...- motyogtam a szoba csendjébe furcsán csengő és nem mindennapi címet.

Megfordítottam és a hátoldalán lévő, vastagon szedett közepes méretű szövegre tévedt tekintetem.

- A kísértés, mint ordító oroszlán jár a világban. A te döntésed, hogy elviseled-e a feletted valókat- suttogtam, és ahogy haladtam a szavakban úgy nőttek a szemeim a kétszeresükre.

Miféle egy könyv ez? Miért olvassa? Volt benne egy könyvjelző, biztos ott járt...

Kinyitottam és megvizsgáltam belülről is. A sorok verses formába voltak szedve, de rímeket én nem találtam.

Bele- bele olvastam néhány bekezdésbe, de nem igazán tudtam összerakni mit is szeretne ezzel átadni a szerző aki... nincs? Bárhogyan fordítottam nem találtam a nevét.

- Még mindig nem tanultad meg, hogy más cuccához nem szabad engedély nélkül hozzányúlni?- az ismerős hanghoz tartozó kéz kikapta kezemből a könyvet majd egy tarkóst kaptam büntetésül.

- Au.. é..én sajnálom- fogtam a tarkóm és elhátráltam a saját ágyamig.

- Buta kölyök- rakta el a párnája alá a könyvet pufogva.

Hurrá most már ó sem amolyan, gondoskodó anyuka...

Meg akartam szólalni újra, hogy bocsánatot kérek, de nem volt rá alkalmam ugyanis valaki nagyon be akart jutni.

- Megyek már!- kiabáltam és az ajtóhoz lépkedtem.

Kinyitottam, de szemmagasságban nem igazan láttam semmit.

- Itt vagyok...- szipogott valaki. Lenéztem s egy aranyos kislány állt könny áztatott arccal. Szívem összeszorult, s leguggoltam elé

- Mi történt kislány?- fogtam meg a kezét aggódva

- Eltűntek Oppáék és anyáék- szipogott

- Akkor megkeressük őket. Ne sírj- mosolyogtam rá és beinvitáltam a szobába. – YoonGi találtam valakit!

- Mit?- jött a konyhába, de ledermedt. – Találtad??

- Aham- vettem le róla a kabátját.

- Tae meg kell keresni a szüleit- fogta a fejet YoonGi.

- Jó~ tudom~ De míg te keresed én játszok vele- Vettem a kezembe és ikerülve YoonGit nem foglalkoztam már vele csak a tündéri kislányt próbáltam megnyugtatni. Na, az is egy nehéz feladat volt...

Oh Boii Hallii :3

Tudom nagyon eltűntem, de nem volt ihletem *very sad*

Próbáltam jó részt hozni, de a következő az már sokkal izgibb lesz XD

Ha tetszett hagyjatok nyomokat :3

Pussz: VALAKI

***

Nagyon szépen köszönöm a 4000 megtekintést holott nem igazán érdemeltem meg *very very sad*  Nagyon szeretlek titeket <3

Pussz: DOMINIKA