Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

1-1

- Biztos meg van minden? Ne menjünk haza megnézni, hogy nem-e hagytál otthon valamit?- anya aggodalmas arca és aggódó hangja akaratlanul csalt mosolyt ajkaimra.
Megráztam a fejem és a vállamra kaptam a táskám.

- Anya, nyugalom. Meg van minden- kuncogtam és megsimítottam a lábamat ölelő húgom fejét.

- Tá oppa miért költözöl el? Nem szeretsz minket?- gyermeki hangja elcsuklott az utolsó mondatánál és eddig gondtalanul csillogó szemei megteltek szomorú könnyekkel. Elkapta a tekintetét, jobban szorított, szipogott.

A szívem összeszorult eme lehangoló és mérhetetlenül szomorú látványtól.
Letettem a kezembe fogott táskákat majd az aprócska kislányt kaptam karjaimba. Arcát a nyakamba fúrta, hogy még véletlenül se lássam őt.

- Nara, nézz rám- suttogtam a fülébe.

Pirinyó teste megremegett karjaimban és gyermeki könnyekkel megtöltött szemeit végre rám emelte.

- De Tá Oppa~...- indultak meg újra a könnyei gyémánthoz hasonló íriszeiből.

- Tá Oppát minden hétvégén fogod látni. Megígérem. Okey?- tartottam felé kisujjam és próbáltam egy kézzel fogni pillesúlyú testét.

- Dokey...- szipogott és az enyémhez képest törpe méretű kisujját hosszú ujjammal összefonta.

- Yo- fejeztem be lágyan mosolyogva majd hatalmas puszit nyomtam a homlokára.

Letettem a járdára és visszavettem vállaimra a nehéz táskákat.

- Anya?- fordultam az eddig csendben ácsorgó édesanyámhoz.

- Vigyázz magadra. Aztán tényleg gyere haza. Ha kell hívj és érted jövök- vont ölelésébe és megajándékozott szeretetteljes puszival.

- Jó- mosolyogtam és sarkon fordulva megindultam a hatalmas, többszintes épület felé. Szívemben félelem érzet és kíváncsiság vitázott a dominanciáért.
Próbáltam egyszerre figyelni az előttem, macskakővel kirakott járdára és arra is, hogy ne menjek neki senkinek. Ennyi cuccal eljutni idáig kész tudomány, de azért megfelel egy tesi órának is.

Kevesen lézengtek az épület körül, hiába volt vasárnap hisz általában ilyenkor szoktak visszajönni a "lakók". Furcsa...

Annyira el voltam foglalva azzal, hogy ne ütközzek senkibe, hogy az egyik vállamon pihenő táskával sikeresen meglöktem a mellettem eligyekvő fiút.

- Oh, ne haragudj- pakoltam le gyorsan majd a fiú felé fordultam aggódva.

- Semmi baj- nyögött fel majd néhány másodperc múlva felkelt rendezve magát.

- Tényleg sajnálom. De azért jól vagy?- néztem végig rajta, hogy meg van-e keze, lába.

- Persze, ne aggodalmaskodj már Eomma- nevette el magát. Nyuszis fogai és édes szemei megragadták zavarban lévő szemeimet. Arcomon a pír nem volt nagy, de eléggé szemet szúrt.

- Bo-bocsánat- dadogtam és elkezdtem felvenni a cuccaimat.

- Am~ új vagy?- nézett végig rajtam.

Aprót és félénken bólintottam. Mosolya még nagyobb lett majd ki is kapta a kezemből a bőröndöm.

- Szeretem az új embereket. JungKook vagyok- szabad kezét felém nyújtotta, de mivel az egyik kezem felszabadult könnyen meg tudtam rázni mancsát. Hm, milyen puha...

- TaeHyung vagyok- mutatkoztam be hasonlóképpen.

Én gondoltam arra, hogy tovább is mehetnénk, de ő a szemeimből elpillantott mögém. Nyugodt, mosolygós arca hirtelenjében változott át.

- Am...JungKook?- ráncoltam a szemöldököm és hátrafordultam.

Még mindig kevesen lézengtek, de egy valaki nagyon vonzotta a tekintetet. Hófehér, természetellenesen hibátlan bőre csillogott a napsütésben. Szemét napszemüveg takarta és a meleg ellenére sötét ruhákkal takarta testét annyira, amennyire tudta.
Szőke haját a lágy szellő meglibbentette ezzel néhány rakoncátlan tincset homlokába fújt. Ki ez a fiú?

- Ő Min YoonGi- szólalt meg Kook, de nem érte el hangjával, hogy ráfigyeljek.

A gyomrom akaratlanul görcsbe ugrott. Kiráz a hideg ettől a hirtelen rideg környezettől

- Ő ide jár?- kaptam el róla a tekintetem. Reméltem nem látott meg bár a napszemüveg lencséje takarta a szemeit előlem.

- Tavaj megbukott. Szóval előröl kezdi a kilencediket. Eléggé... Titokzatos meg magába zárkózott- húzta el a száját a tőlem magasabb fiú. - Adhatok egy tanácsot?

- Persze- bólintottam és érdeklődve néztem a szemeit.

- Reménykedj, hogy nem az 1203-as szobát kapod. Gyere- fordult az épület felé  és már el is sietett az én cuccaimmal.

Utána siettem, hogy azért ne tévedjek el meg szem elől ne veszítsem.
Megijesztettek szavai, de ezek után csak az előbb említett szobaszám körül forgott az agyam. Lehet azé a YoonGié az a szoba...

- Menj, kérd el a szoba kulcsod, addig itt megvárlak- torpant meg és kedves mosollyal felém fordult.

Bólintottam és, hogy ne több kiló cuccal menjek a portáshoz, lepakoltam mellé. Megigazítottam az elcsúszott pólóm és odasétáltam a fiatal férfihoz.

- Jó napot- köszöntem illedelmesen majd meghajoltam.

- Neved?- eléggé kedvetlennek tűnt, de nem csodálom. Ilyen munka mellett én is az lennék.

- Kim TaeHyung- árultam el a nevemet. Gyors ujjaival leütött néhány billentyűt majd egy kis dobozból kitúrt egy kulcsot. Megnézte a számát és gondolom azt is leírta.

- Tessék. És év végén úgy akarom visszakapni ezt a kulcsot, hogy minden épségben maradt- nyújtotta felém a kis tárgyat.

Megköszöntem és egy pillantást vetettem a számára, hogy hova is kell mennem. 1203... Tessék??

- N...nem kaphatnék újat?- kérdeztem félénken, de az a tekintet melyet kaptam inkább csendre intett.

Nyeltem egy aprót és míg visszasétáltam JungKook-hoz addig elraktam a kulcsom.

- Na melyik emelet?- érdeklődött reménnyel a szemében.

- Hogy vannak az emeletek?- kérdeztem rá.

- Az első emelet 1-től 12-ig. A második 120-től 129-ig. A harmadik pedig 1200-tól 1210-ig. Melyik emelet?- kérdezte újra, de előtte ledarálta a kérdésemre a választ.

- Te melyik emeleten vagy?- próbáltam rá irányítani a téma.

- A második. 125- lóbálta meg a kulcsát előttem.

- Értem. Azt hiszem majd egyedül felpakolok- vettem el minden cuccom és mielőtt bármit is szólt volna elsiettem az épp ideérkező lift felé.

Fogalmam sincs miért titkoltam el. Talán féltem, hogy ezzel elijeszthetem őt, vagy nem is tudom...
Minden esetre bele kell törődnöm, hogy azzal a fiúval fogok lakni ebben a tanévben az 1203-as szobában

Oh Boii Halii :3

Nem bírtam kii~~ 😅😅😅 egyszerűen hiányzott a BTS 😭😂😂
Ritka tőlem a fantasy történet, de padtársasszonyomnak hála az lett 😂😅😅
Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI