Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

7-7

- Szünet- kiáltotta Mr. Wu a csengővel teljesen egyszerre.

Mindenki egyszerre kezdett az ajtó felé tolódni. Kivéve Jimint. Kookot, engem és... YoonGi is csak komótosan kapta fel vállára iskolatáskáját.

Még mindig nem hagyott nyugodni, hogy YoonGi bámult, de inkább próbáltam teljesen a másik két fiúnak szentelni figyelmemet.

- Szuper, jössz?- fordult felém ragyogó mosollyal Kook.

- Am... Hova is?- vontam fel a szemöldököm. Nem hallottam a beszélgetés témáját és nem akartam rávágni tudatlanul a választ.

- Karaoke. Jó lesz- biztató egyben reménykedő mosolya és cuki szemei nem hagyták, hogy nemet mondjak.

- R-rendben- válaszom bizonytalanra sikeredett, de ők ezzel nem nagyon foglalkoztak.

- Okey, de muszáj vissza érnünk- sóhajtott Kook.

- Igazad van- bólintottam határozottan.

- Héy! Nem a koliban alszunk. Ennyi- vont vállat Jimin.

- Te hülye, ezért ki is csaphatnak!- szórt szikrákat JungKook szeme.

- A szobatársad majd neked falaz Tae, nekünk meg a szomszéd szobában lévő Jin- kelt fel Jimin is és táskáját magához véve kiment a teremből.

- Na Tae?- kérdezte újra Kook.

- Menjünk- mondtam már minden mindegy alapon. Majd YoonGival beszélek... Valahogy.

- Jó, akkor beszélj a fura gyerekkel- s azzal ő is elhagyta a tantermet.

Mentem volna én is, de egy erős kar mi vállon ragadott megakadályozta utamat.
Megtorpantam és félve néztem vissza.

Érzelemmentesen és semmiféle érdeklődést nem kimutatva fogta vállam a tőlem alacsonyabb szobatársam.

Kérdő pillantásokkal bombáztam, de nem akart megszólalni.

- Igen?- próbáltam kedvesen és magabiztosan beszélni.

Még mindig nem reagált. Akkor minek tart fel? Ash...

- Szia- ráztam le a kezét magamról. Elindultam kifelé, de végre megszólalt.

- Miért JungKook mellett ülsz?- kérdése meglepett. Hitetlenkedve megfordultam. Nem akartam elhinni, hogy ő mondta.

Ugyan úgy állt és várta a kérdésére felelő választ.

- Mert őt ismerem?- picit kérdésnek hangzott, de nem tudtam javítani.

- A szobatársadat nem?- tárta szét karjait.

Újra ökölbe szorultak kezei, izmai megfeszültek és arca a szokásos nyugodtság helyett elfojtott idegesség jeleit adták át.
Akaratlanul hátráltam tőle.
Lehunyta szemeit és csak egyszerűen kikerült.

Hitetlenkedve néztem távolodó alakját amint eltűnik szemem elől.
Így, hogy kérem meg, hogy tartsa a száját? Annyira egy idióta, gyáva féreg vagyok. Nem tudna velem semmit sem tenni. Annyira nem izmos és még alacsonyabb is, de engem már azzal megijeszt, ha mérgesen néz rám...

****

Az 5 osztályfőnöki óra után már mehettünk is utunkra.
Jimin karon ragadott minket és a büfé felé kezdett húzni.

- Mi van haver?- vonta fel szemöldökét Kook.

Jimin értetlenül nézett ránk, mintha kellene tudnunk mit is akar.

- Kaját veszek aztán megyünk a koliba- forgatta a szemét.

- Ezért mi minek kellünk?- néztem rá nagy szemekkel.

- Hagyd kicsit fura- nevetett halkan Kook és arrébb álltunk míg ő válogatott és a büfés nénivel társalgott.

- Mióta ismered Jimint?- kérdeztem JungKooktól.

- Amióta megszülettünk. Anyáink nagyon jóba vannak- nevetett a kedves emléken.

- Ez aranyos- mosolyogtam.

- Az te vagy- pillantott rám leheletnyi csábossággal fűszerezve cuki mondatát.

Akaratlanul lepte el az arcomat pír. Hogy mondhat ilyet? És hogy mondhatja így?
Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa kislányos zavaromat, de halk és aranyos kuncogása arra engedett következtetni, hogy tökéletesen látta piros arcomat.

- Na JungKook... Mi történt?- jött oda hozzánk Jimin és megakadt belekezdett mondatába.

- Semmi. Mond- terelte a témát Kook.

- Semmi- legyintett a legalacsonyabb. - Menjünk- indult el előre mi pedig utána.

Egész úton Jimin szája be nem állt. Kook néha válaszolt, de én még mindig zavarban voltam  a folyosón elhangzott egyetlen mondattól.

Bementünk az épületbe, de az ő szobájukba.

- Minden szoba ugyan olyan?- vettem le a cipőim.

- Nagyjából. De saját ízlésetek szerint alakítható- a táskámat Kook lesegítette rólam és lerakta gondolom az ő ágyára.

- Köszönöm- mosolyogtam fel rá miután leült az ágyára.

- Nincs mit TaeTae- huppant le mellém.

- Tae beszéltél YoonGival?- ülte le a másik ágyra Jimin.

- Hát...ami azt illeti... Nem igazán még...- simítottam tarkómra.

- Miért?- kérdezte ezúttal Kook.

- Mert még nem volt rá alkalmam- találtam valami kifogást.

- Oh... Akkor menj és beszélj vele. Mi addig gondolkozunk azon, hol aludjunk- adta az utasítást Jimin.

- Egyedül?- fehéredtem el.

- Ja. Na sicc, majd gyere vissza

- Jó.. de ha nincs a szobában?- álltam fel.

- Várd meg. Sok sikert- simította meg a lábam JungKook amint elfeküdt.

Intettem nekik és belebújtam a cipőimbe. A táskámat inkább ott hagytam.

Na akkor próbáljunk nem meghalni...

Oh Boii Halii :3

A mai nap fontoos~~~ vagyis nekem 😂😂 MA VAN 2 ÉVE, HOGY ENGEM IS MEGFERTŐZÖTT A KPOPNAK ÁLCÁZOTT DROGKÉNT HATÓ ZENESTÍLUS 😍😂. Szóval gondoltam megleplek titeket egy résszel 😌 tudom, cuki vagyok 😂
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI