Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

13-13

Sötét van. Nincs itt senki. Mi ez a hideg, szörnyűséges hely?

- Oh Szia- egy szőke kisfiú tipegett elém. Testét csak egy szakadt póló és egy rövidnadrág takarta.

- Szia, te ki vagy?- néztem le rá. Arca rettentő ismerős volt.

- Azt mondta anya ne mondjam el idegeneknek a nevem.

Oh, ezek szerint nem mondja el. Mindenesetre szófogadó fiú.
Megfogta kis kezével mancsomat s elkezdett maga után húzni. Én vakon követtem őt, de az eddigi fehérség mely körbeölelt kezdett eltűnni. Már nem nyugodtságot árasztott a hely hanem egyre nyugtalanabbá tett. 

- Kisfiú... Merre is viszel engem?- néztem a céltudatosan haladó fiúra.

- A bátyámhoz- torpant meg ezzel engem is megállított.

Értetlenül néztem rá, de tekintetét követtem s az előttünk álló fiú már sokkal ismerősebb volt.

- YoonGi?- kérdeztem picit félve a választól. Hogy kerül ide? Egyáltalán hol vagyunk? Feketeség...egyedül kettőjük fénye adott némi félhomály. Fénylenek? Azt hogy?

- Szia Tae. Köszönöm- az öccse időközben ellépett tőlem. YoonGi megsimította haját majd elengedte. Már csak ketten ácsorogtunk a sötétebb helyen

- Hol vagyok?- kétségbeesésemet nem tudtam leplezni.

- Egy rossz helyen. Majd egyszer elmagyarázom, de te nem látsz semmit. Csak sötétséget- megfogta kezem és közelebb húzott magához.

Fejemet mellkasához szorította, s néhány perc múlva valami puha és gyengéd dolog fonta körbe testemet.
Elhúztam fejem mellkasától és két hatalmas fekete szárny ékesítette hátát.

- YoonGi ez mi?- idegesen haraptam ajkamba, hogy ne törjön ki belőlem minden.

- Mondtam, majd megtudsz mindent...

....

Izzadtan és riadtan nyitottam ki a szemeimet. Felültem az ágyon, amin eddig aludtam, de amint körbenéztem láttam, hogy a kollégiumban vagyok.
A kis fiú és az álmomban szereplő YoonGi vajon mennyire volt valóságos? 

- Hogy érzed magad?- a kérdés mellőlem érkezett.

Szobatársam a tankönyveit bújta. Gondolom tanult. Am... Pontosan milyen nap is van??

- Milyen nap van?

- Kedd, délután 3 óra. Nyugi, a suliorvostól van igazolásod erre a napra- egy kis papírra mutatott, ami az éjjeli szekrényemen pihent.

- Köszönöm... Kiderült a hétfő esti dolog?- újra kínosan kezdtem érezni magam.

- Neked nem. JungKook-ék bajban vannak, de téged ki lehetett menteni- csukta össze a könyveit.

- De ez így nem tisztességes- sóhajtottam. - Miért nem mondtátok, hogy én is benne voltam?

- Mert ilyen állapotban nem épp az lett volna neked a legjobb- közelebb sétált s kezét a homlokomra tette. - Nem vagy lázas

- Jól vagyok már- elhúzódtam érintésétől és kikeltem az ágyból.

- Mit álmodtál? Az én nevemet motyogtad- a konyhába mentünk, de míg ő kaját keresett a hűtőben, én a vízhez menekült mert a torkom csontszáraz volt.

Alig láthatóan lesokkolt a kérdése, de próbáltam hihetően hazudni.

- Nem emlékszem- mellé még vállat is vontam s a pohár vizembe temetkeztem.

Nem beszéltünk igazából többet. Ő főzött míg én összeszedtem magam. Eléggé kritikán aluli volt a kinézetem.
Lezuhanyoztam majd nagyjából mindent rendbe raktam. Szinte újjá születve léptem ki a fürdőből.

- Kész a kései ebéd meg a korai vacsi- terített meg szobatársam.

- Köszönöm- leültünk az asztalhoz.

Egy keveset szedtem a tányéromra. Nem igazán voltam éhes.

- Majdnem 1 napja nem ettél- nézett rá szúrós szemekkel.

- Nem vagyok éhes- próbáltam ártatlanul ránézni.

- Az engem nem érdekel. Szedsz még- anyáskodása picit meglepett, de inkább szedtem még egy kicsit.

- Ebből még egy tányér lesz- kezdett el enni.

Aish YoonGi...
Mire megettem a kis adagnak nevezhető tányér ételt már szedte is nekem a következőt. Nem ellenkeztem mert nagyon finom volt. Kitől tanult meg így főzni?

Vállaltam a mosogatást és őt hagytam pihenni.
Picit siettem mert még dolgom volt.

- Hova mész?- kérdezte mikor meglátta, hogy az ajtó felé tartok.

- Jiminékhez. Majd jövök- mosolyogva integettem neki s lementem a második emeletre

Az ajtó nyitva volt így nem kopogtam. Bedugtam a buksim de Jimin csak egyedül volt.

- Szia...- halkan köszöntem.

Előre félek mit fogok tőlük kapni...

Oh Boii Halii :3

Na, itt a megígért rész :3
Igyekszem hamar folytatni, de valószínűleg a következő rész az már 2018-ban fog érkezni 😅😅 nem kívánok előre boldog újévet, arra lesz a szilveszteri kihívás 😂

Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 3000 megtekintést 💚💚 remélem tetszik is ez a szörnyűség és nem csak olvassátok 😅
Szeretlek titeket 💖💖

Pussz: DOMINIKA

++++

Önreklám!!

6 másik "családtaggal" összeálltunk és létrehoztunk egy... nem tudom minek nevezzem...

Szóval ezt:

😂😂 ha szeretnétek nézzetek bele😊😊