Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

26-26

YoonGi Pov

Megdermedtem az ordításra. Nem lehet igaz...
Ellöktem magam a sráctól majd a hang irányába fordult.

Kook, persze, hogy nem maradhatsz ki ebből.
Morogva figyeltem, ahogy megfogja a már ájult TaeHyungot és egy egyáltalán nem kedves pillantással jutalmazott meg engem

- Ne nézz így, Ő követett- próbáltam magam megvédeni eléggé bénán.

- Több eszed is lehetne, hogy nem az iskola közepén fogsz reggelizni balfasz!- ordította kikelve magából. Gondolom az aggodalom beszélt belőle, hisz Tae nem a semmiért ordított fel fájdalmasan. De akkor miért?

- Hagyj békén...- morogtam visszafojtott hanggal, mert semmi kedvem nem volt még a tanárokkal is törődni.

Végignéztem,ahogy Kook elviszi Taet és egyedül maradtam kaja nékül. Szuper reggel,mondhatom.
Egy fáradt sóhaj hagyta el ajkaim és indultam órára viszont nem tudtam elfelejteni a történteket. Túl hihetetlennek tűnt és túl sok a hiányzó darab. Rengetegszer hallottam már hogy a hátá fájlalja, de sose merten rákérdezni. Nem tartottam magam elég fontosnak számára így a kellemetlenséget is el akartam kerülni, hogy hozzámvágja a nemleges válaszát.

- Te, nem láttad Kookot?- jött felém Jimin

- Taet vitte gondolom a suliorvoshoz- vontam meg a vállam. Fent kell tartanom a látszatot, hogy nem érdekel.

- Mi? Miért?- fehéredett le.

- Honnan tudjam?- lettem akaratlanul is ideges s félrelökve utamból indultam tovább.

***

Bekopogtam a fehér ajtón s bekukucskáltam. Nem akartam rárontani senkire.

- Igen? - hallottam a sulinővér kellemes hangját

- Kim TaeHyugot keresem- tártam nagyobbra az ajtót és bementem.

Felemelte fejét a szemüvegét fentebb tolta. Picit méregetett és gondolom próbált beazonosítani.

- Nem rég ment el. Miért? - rágta tolla végét.

- Szóval felkelt? Kivel ment el? - érdeklődtem hasonlóan kételkedó szemekkel.

- Igen felkelt, Jeon JungKookkal ment el

Erre csak megforgattam a szemeim. Na várhatom, hogy mikor fogja elengedni Taet az a kétszínű angyal.
Minden szó nélkül siettem a koliba és az utolsó gondolatom volt azzal törődni, hogy van még egy óram.
A portást is csak félre löktem, de a mi szobánkban nem volt. Lesiettem a Kookék szobájába, de ott se. Hova tűnt?
Mérgesen morogtam s a futástól kócos hajamba vezettem a kezem.
Nem szívódhatott csak úgy fel!

Utolsó reményemben a Jeon lakáshoz mentem. Kocsi a ház előtt nem parkolt így a szülők nem lehettek otthon. Kettessével szedtem a lépcsőfokokat s az illedelmes kopogást elhagytam. Megragadtam a kilincset és lenyomva kitártam a bejárati ajtót.
Tekintetem végigfuttattam a felsorakozó cipőkön és megláttam a sokszor látott tornacipőt.
Megnyugodt sóhaj hagyta el ajkaim s becsukva az ajtót bentebb menten. Az alsó szint üres volt ezért a lépcsőt is megmásztam.
Vajon Mina itthon van?
Kook szobájánál az ajtó résnyire volt nyitva s halvány fény szűrődött ki a folyosóra. Hangtalanul közelebb lépkedtem s fülem az ajtóra tapasztottam. Nem beszéltek így ezzel sokra nem mentem.
Óvatosan beljebb löktem az ajtót és bementem

- Mit keresel itt? - fordult felém ellenszenves tekintettel JungKook.

- Az én szobatársam, az én felelősségem- néztem az ágyon ülő Taet, akinek a szemei most máshogy csillgotak. Félelem? Ne...az..nem lehet...

- Már nem a te szobatársad. Ideköltözik- nézett a szemembe könnyed mosollyal Kook, amit legszívesebben egyetlen ütéssel letöröltem volna az arcáról

- Nem fog- morogtan és éreztem, hogy a szemeim színe kezdett elváltozni.

- Takarodj a házamból mocskos vérszívó- sziszegte és kezei ökölbe szorultak.

- Üss csak meg és neked is elveszik a szányad- húztam győztes mosolyra ajkaim

Anno én voltam a hülye bár nem is bánom. Utáltam istent szolgálni. Utálok alatvaló lenni, de a szárnyaimra azért még szükségem lenne.

- Nem vagyok annyira hülye, mint te- morogta és megragadva pólóm nyakát elkezdett kifelé húzni.

Szemem sarkából láttam, hogy Tae megmozdult volna, de visszaengedte kezét. Emlékszik mindenre vagy ez a mocsok teletömte a fejét mindennel...

- Engedj el!- morrantam rá és ellöktem magamtól.

- Ha magadtól nem mész el, muszáj vagyok ehhez folyamodni- lökött ki az ajtón.

- A közelébe ne menj többet vagy leszarom, hogy mi vagyok és mihez van jogom, kicsinállak, világos?- nézett rám vérben forgó szemekkel.

- Emlékszik mindenre?- tettem fel halkan a kérdést.

Ha emlékszik arra, hogy mit akartam tenni azzal az ártatlan fiúval felesleges küzdenem. A félelem erősebb tőlem.

- Mindenre- mondta egyszerűen és becsukta előttem az ajtót.

Lemondóan sóhajtottam. Igaz nem szoktam beletörődni a dolgokba, de Tae más...ő valahogy teljesen más.
Fogaimat kieresztettem és elindultam az erő felé. Valahogy muszáj kieresztenem a feszültséget. Aki most az erőben van, ember vagy állat, halál rátok.

OH BOII HALII :3

Na, egy rész, végre 😂😂 ideje volt már tudom, csak most egy hosszabb valamin dolgozok és nincs annyira sok időm 😅😅
Remélem azért nem lett annyira béna, mint amilyennek érzem ❤
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Na meg a következő részben minden tisztázódni fog 😊😊 😏😏

Pussz: VALAKI

+++

Nem tudom mennyi volt utoljára de már 15000-nél tartunk~😍😍😍 rettentő hálás vagyok nektek <3 köszönöm~❤❤

Pussz: DOMINIKA