Az 1203-as szoba [BEFEJEZETLEN]

30-30

Utálni akarom. Tönkretenni, ahogy ő engem!

- U...u...- nyöszörögtem tenyerembe temetett arccal, de egyszerűen nem tudtam kimondani, nem csak levegőhiány miatt.

Szörnyű ember vagyok, de nem tudok utálattal élni a szívemben...

- Sajnálom Tae... Ígérem...jóvá teszem- gondolom ő sem gondolta komolyan, hogy ezt jóvá tudja tenni akármivel is.

Nincs többé családom. Apám eddig se volt, de se anyám, se húgom nincs már.

- S..semmi baj- szipogtam, de az érintése olyan volt akár az égető parázs ezért muszáj voltam hárahúzódni.

- Ne félj tőlem kérlek- csuklott el a hangja és felém nyújtotta a kezét, de mégis elcsaptam azt.

Ne próbáljon segítő kezet nyújtani... Segített már eleget.

- Jól vagyok- rendeztem vonásaim percek alatt. Nem áll meg az élet. Folytatnom kell az utam.

- Nem..nem vagy jól, de segítek é- akadt el mert közbevágtam kicsit talán hevesebben.

- Jól vagyok!- emeltem fel a hangom s felálltam. Megigazgattam elcsúszott ruhámat s kikerülve döbbent szobatársam, elmentem a fürdőbe.

A zár kattant így végre egyedül lehettem. Nem akartam tovább sírni ezért csak megmostam frissítő vízzel könnyekkel áztatott arcom.

Türkörképem meggyötörten pislogott vissza rám. Egyedüllét.
Micsoda hátborzongató szó.

- Tae...- bizonytalan kopogás csendült fel a csendes fürdőszobában.

- Igen?- köszörültem meg torkom, hogy ne legyen rekedt a hangom.

Nem kaptam választ, de nem is zavart.  Akkor kezdjünk új életet. Ők is ezt akarnák...

                             ***

Valamennyire sikerült néhány hét alatt összeszednem magam. Ugyan olyan voltam a külvilágnak bár temészetesen belül valami így is hiányzott. A családot persze, hogy nem tudja semmi pótolni.

Kook és Jimin, amint megtudták a történéseket rohamosan akarták megölni szobatársamat, de Jimint kettéharapná amilyen kicsit tacskó, Kook meg elvesztené a szárnyát, amit nem akarok. Ő az egyetlen menedékem ezek után. Tudom, hogy ő megvéd.

A YoonGi miatt kialakuló védelmezésemnek persze két oldala volt. Miatta is védtem hisz mióta csendesebb lettem a szobába is, észrevettem szobatársam furcsa közeledését. Nem zavart, félre értés ne essék csak furcsa volt.

- Tae ébresztő- fejemhez vágott párna helyett most kellemes palacsinta illat keltett.

Jó hogy nem alszik, legalább nem kell attól félni, hogy valaki betör mikor alszunk

Szemeimet dörzsölgetve álltam fel és felgyűrődött pizsama felsőmet megigazgattam miután felálltam. Haham egyirányba túrtam majd álmos tekintettel mentem ki.

- Jó reggelt- értem reflexből a kávéfőzőhöz s egy nagy adag kávét öntöttem a bögrémbe.

Hallottam rekedtes kacagását, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

- palacsinta?- néztem a serpenyőben sülő finomságra.

- Az bizony- dobta fel, hogy megfordítsa

- Ma röpi edzésem lesz- mondtam a közérdekű információt és leültem a kávém társaságában az asztalhoz.

- Oké, de figyelj csak, miért szoktál mindig tovább maradni?- tette fel azt a kérdést, amitől féltem.

- Ahm még gyakorlok- vontam meg a vállam és próbáltam természetesnek tűnni.

- Egyedül?- kérdezgetett tovább.

- Persze- vátam rá mert Jackson minden "lecke" végén kihangsúlyozza, hogy ne szóljak senkinek a mi kis délutáni programunkról.

- Akkor ma megnézem- tálalta elém a palacsintát bár a kijelentésétől ősszeugrott gyomorral nehéz volt akármit is befogadni.

Oh Boii Halii :3

LEHET VANNAK BENNE OLYAN ELÍRÁSOK AMIK ELKERÜLTÉK A FIGYELMEMET JAVÍTÁSNÁL! ÉS HÁT PERSZE A HELYESÍRÁSOM SE A LEGJOBB! KÉREM ELNÉZÉSETEKET!😊 Köszönöm!

Ez biza egy rövid rész lett, de nem is terveztem hosszabbra írni. A héten még talán 1 rész várható.
Ha ez tetszett hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI