Az alvilág Hercegnője

[2.rész]- Magamról (Avagy: Egy "átlagos" reggel)

- Huh...- fújtam ki magam. - Ez csak egy rémálom volt. - Megkönnyebbülten dőltem vissza az ágyra. Élveztem az ablakomon beszűrődő fényt, ahogy az arcomat melegíti. Gyönyörű hétfői reggel. Kinyitottam a szemem. - Vajon kié volt az a gyönyörű arc? Ő lett volna a megmentőm? - gondolkodtam hangosan - Áh... hagyjuk, túl sok a megválaszolatlan kérdés. Egyébként is 12 éve nem álmodtam ezt-ugyanis régen történt már ilyesmi velem, és valahogy annyira valóságosnak tűnt. Hiába meséltem el a szüleimnek, nem hittek nekem, hisz, csak egy 6 éves kisgyerek voltam. Álmodozó, kíváncsi... Könnyek szöktek a szemembe. Ezek a fájdalmas emlékek mindig nehezen érintettek.

Hadd magyarázzam meg dióhéjban: miután ezt álmodtam 6 évesen, rá néhány napra anyukám nagyon beteg lett, és kórházba került, az orvosok nem tudták mi a baja, és nem bírták megmenteni. Akkor még a húgom alig volt 1 éves. Boldogan éltünk... addig. Miután elveszítettük anyát, apám nagyon csöndes lett. Elköltöztünk a régi nagy családi házból, és azóta apám szinte nem is mutatkozik. Na, mindegy, ez régen volt, azóta hozzászoktam az új környezetünkhöz. A fontos az, hogy jól vagyunk, és "boldogok" vagyunk.

Most, majdnem 18 évesen, nagyobb gondom is van a múltamon töprengeni, vagy az álmaimmal foglalkoznom. Egy hete kezdődött a suli, és ebben az évben lesznek az érettségi vizsgák. Sokat kell tanulnom, hogy ne veszítsem el az ösztöndíjam.

Felkeltem, és ránéztem az órára 6:25.

- Még bőven van időm. - Komótosan odaléptem a szekrényemhez, és kikaptam egy fekete egyszerű pólót, és egy szakadt sötét farmert, egy fekete övvel. Nem vagyok az a fekete típus, de valahogy most ez tetszett meg. Kimentem a mosdóba, gyorsan rendbe tettem magam, a hajamat egyszerűen hagytam, hogy szabadon a vállamra hulljon, sokan mondják, hogy különleges a színe, olyan éjfekete, egy halvány bordós árnyalattal, nekem is nagyon tetszik ez a színkeverék. A szemem pedig barna, néha már bordós színű. A sminket nem nagyon szeretem, így csak egy kis szájfény mellett döntöttem. Belevigyorogtam a tükörbe, és kimentem a konyhába. Még senki se volt ott, így összeütöttem egy kis tojásrántottát. Mire kész lettem, a húgom, Nina is megjelent. Szőkésbarna göndör haját copfba kötötte, és a kedvenc türkizkék pólóját, és világos farmerét viselte.

Mindig is különböztünk. Ő olyan cuki meg csinos volt, én inkább laza, egyszerűbb voltam pl.: ő imád sminkelni, csinos cuccokban járni, én nem szeretem a sminket, se a magas sarkút még a szoknyát sem, inkább egyszerű ruhákban járok. Ő barátkozó, szociális, én magányos farkas(Na jó azért van 2 barátnőm).

- Jó reggelt Nina!- köszöntem neki, és folytattam a tojássütést.

- Jó reggelt. - viszonozta mélabúsan.

- Mi történt? Úgy nézel ki mint aki egész éjjel nem aludt .- És tényleg, ha jobban megnézzük (, bár ügyesen eltüntette) karikás a szeme, és nyúzott arca van. - Csak nem valami fiú ügy?

Erre a mondatra elkerekedett a szeme, elsápadt, és dühösen, így felel:

-Dehogy! Ne hülyéskedj! Csak rosszul aludtam, ennyi az egész!- Fordult el durcásan. Túl jól ismertem már ahhoz, hogy ne vegyem észre, tényleg bántja valami. Viszont azt is jól tudtam, ha valamiről nem akar beszélni, jobb ha békén hagyod.

- Hát jó, te tudod. - Vontam vállat. - Csináltam rántottát, kérsz? - Szemem sarkából rápillantottam, ő pedig csak lehuppant egy székre, és az egyik hajtincsével kezdett játszani.

Aprítottam még egy kis zöldséget, majd csöndesen megettük a reggelit. Leakasztottam a fogasról a szürke pulcsimat, és elindultunk a suliba.