Az alvilág Hercegnője

[12.rész] - A baj nem jár egyedül

19:05:

- Végre itt vagyunk. – Egy nagy ház előtt álltunk, teljesen kivilágítva, és hangos disco zene hallatszott ki az épületből.

- Hát, akkor mennyünk be. – Nézett föl a házra Kate.

Bementünk. Bent, már nagyban szólt a zene, és már elég sokat voltak. Volt egy bárpult, ahol mindenféle piát, meg egy-két üdítőfajtát ehetett kapni. Arrafelé vettük utunkat, de Johanna úgy látszik, nem jött velünk, mert a következő pillanatban, már nem volt velünk.

- Hova tűnt Johi? – Ordibáltam Katenek, mert az eddig is hangos zenét, most még följebb tekerték.

- Nem tudom, lehet, hogy megkeresi Tylert. – Közben kértünk, egy pohár jeges teát, mert eléggé meleg volt odabent.

Egy ideig üldögéltünk, amikor megpillantottam valakit, helyesebben valakiket, akik minket bámultak. A szoba túloldalán, egy kanapén ülve, sörös üvegekkel a kezükben 3 fiú bámult minket, 1-2 évvel idősebbek lehettek nálunk. Az egyik felállt, és odajött hozzánk.

- Héj csajok? Nincs kedvetek egyet táncolni velem, és a barátaimmal? – Az alkoholtól már enyhén bűzlött.

- Bocsi, de nem táncolunk, ittas emberekkel. – próbáltam óvatosan elutasítani (hát igen ilyen jó kislány vagyok.), de amikor az nem mozdult, egy kicsit türelmetlenebbül, de még szépen, próbáltam elküldeni. – Figyelj, nem akarunk táncolni, se veled, se a barátaiddal. Értve vagyunk?

Az viszont tovább akaratoskodott:

- Na és a másik kiscica? – utalt Katere, aki teljesen lefagyott a megszólítástól.

Nem tudom mi lelt akkor, vagy az elnevezés, vagy maga a csávó volt a baj, de dühösen felpattantam, és rácsaptam az asztalra.

- Mostmár húzz innen! – Kiabáltam az arcába, mire az fülét-farkát behúzva visszarohant a haverjaihoz.

- Na, végre! – huppantam vissza megkönnyebbülten.

- Öhm... Ez mi volt? – Kérdezte a még mindig kábult Kate.

- Nem tudom, de az a lényeg, hogy elkotródott. – Nem tetszett az a fiú és a barátai sem. – Tudod, nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a buli.

- Aha. – Bambult maga elé Kate.

- Öhm... Kate? – Egy hang szólt a hátunk mögül. Mi azonnal hátrafordultunk.

Egy velünk egykorú fiú ált előttünk, azt hiszem az évfolyamunkból való.

- Lenne kedved táncolni? – A szemei nem sugalltak semmi rosszat, így bátorítóan rámosolyogtam Katere, mire ő elfogadta a felkérést, és eltűntek a tömegben. Egyedül maradtam, így volt egy kis időm gondolkozni, de valaki megzavart.

Feltűnt Johi.

- Csajszi, képzeld, megtaláltam Tylert, aki mutatta, hogy van kinti medence, és egy gyönyörű nagykert. – Áradozott.

- Hol voltál? – Néztem rá, valami furát éreztem rajta. – Johi! Mennyit ittál?

- Háát... 1-2 pohárral, de lehet, hogy 3-mal...

„- Na, már csak ez kellett. Alig van csak 21:00-és Johanna már is részeg." - Gondoltam - Ebből elég Johi. Ülj le szépen. Mond meg őszintén, mennyit ittál?

Johanna, elkezdett számolni a két kezén, mire, már előre tudtam, hogy a pontos választ nem fogja megmondani, de most viszont sürgősen meg kell találnom Katet.

Otthagytam Johit, de a lelkére kötöttem, hogy ne mennyen sehova. Egy jó félórába telt, amikor megláttam Katet az udvaron sétálni az idegen fiúval. Azonnal odarohantam, és mielőtt a fiú bármit is szólhatott volna, elrángattam Katet a bárpulthoz, miközben próbáltam túlharsogni a bömbölő zenét, próbáltam elmesélni a történteket.

Odaérve, viszont Johanna nem volt sehol, mintha a föld nyelte volna el. Kétségbeesve kezdtük keresni, meg is találtuk, és szerencsére sikerült megakadályoznunk, hogy lehányjon valakit.

- Azonnal haza kell vinnünk! – Javasoltam, és már indultunk is.

Lassan bicegtünk hazafelé.

- Remélem nem lesz semmi baja. – Fordultam Kate felé.

- Remélem. – Nézett vissza rám aggódva.

Johannáék háza előtt:

22:25

Éppen az ajtót próbáltuk kinyitni, amikor megszédültem, és hátraestem.

- Lisa! – Hallottam Kate hangját.

Mikor földet értem, egy pillanatra az égen egy vöröses fénycsíkot pillantottam meg, de máris eltűnt. Nagyon rossz érzésem támadt, főleg, hogy a fejem is sajgott.

- Úristen Lisa, jól va... te vérzel! – Kate odarohant hozzám, az ajtó előtt hagyva Johannát, aki már kezdett kicsit magához térni.

- Kate,... sssssz... rád mindig lehet számítani. Hogy lehetsz ennyire segítőkész? – Felsegített, és bementünk a házba.

- Azonnal keresek valami fertőtlenítőt, és szerintem jobb lesz, ha hazamész. – Lázasan keresgélni kezdett. – Én majd vigyázok Johira. – Egy halom zsebkendőt, és fertőtlenítőt adott a kezembe.

Én is jobbnak láttam, és egyébként is nagyon fáradt voltam.

- Rendben, nagyon köszönöm... De tényleg, jobb barátnőt el se tudnék képzelni.–Bátorítóan rám mosolygott.

Egy kis ideig maradtam, de miután elállt a vérzés, hazaindultam.

A házunk előtt:

- Haj... Végre! – Elővettem a kulcsokat, és már ki nyitottam volna az ajtót, de valami arra késztettet, hogy fölnézzek.

Kis hílyán megállt a szívem az ijedségtől, ugyanis Nina ablakából vöröses fény szűrődött ki, és egy árny mozgott odabenn.

„- Nina ilyenkor már nincs fent!" – Azonnal benyitottam, és szaladtam föl az emeletre. Az a rossz érzés a gyomromban, egyre csak nőtt.

Köszönöm a türelmetek, mostanában nagyon el vagyok havazva (suli, meg le is betegedtem,... Meg végre túl vagyok a karatevizsgámon is!!! VÉGRE!), na mindegy, a lényeg, hogy ahogy csak lehet, hozom a részeket, addig is:

Ha tetszett: vote/komment! :)