Az alvilág Hercegnője

[3.rész]- Különös találkozás

- Nina! Nina várjál már meg!- reggel óta nagyon durcás, és még velem se beszélt szinte semmit. –Nem tudom, bármi is történt vele. – Remélem, nem kerül semmilyen rossz dologba, amilyen szeleburdi.

Megérkeztünk a sulihoz. Nina elszaladt a barátaihoz, de most boldog volt, és mosolygott. Nem értem ezt a lányt. Váratlanul, valaki hátulról befogta a szemem egy kisebb szívbajt hozva rám.

- Na ki van itt?!- Nevetett bele a fülembe.

- Kathie! Nagyon előnyös belépő, de kérlek, legközelebb ne hozz rám ekkora szívbajt, mert kis híján megállt a szívem. – Nevettem el magam. Kathie Walter az egyik legjobb barátnőm, 1. óta ismerem. Aranybarna, vállig érő hullámos haja van, és gyönyörű zöld szeme. Kiválóan tanul, sőt még nálam is jobban, és imádja a művészetet. Jól megértjük egymást, és nagyon megbízom benne.

Mind a ketten gurultunk a nevetéstől.

- Lányok, hát titeket meg mi lelt?- Egy fiú ment el mellettünk.

Ahogy meghallottuk a fiú hangját, ledermedtünk.

- Ni... Ni...cho...las?- Szólalt meg végül Kate. Nicholas, teljes nevén Nicholas Wolf, ebben az évben jött a suliba, de már ez alatt az 1 hét alatt is nagy hírnévre tett szert. A suli egyik legmenőbb fiúja, nyilvánvaló, hisz szívdöglesztően jól néz ki, sportol, és még jól is tanul. Olyan szőke herceges.

- Nico. Szólítsatok egyszerűen Niconak. - mosolyogva ránk kacsintott, és elment.

Kate kishílyán elolvadt, attól a mosolytól, én is elpirultam, de nem vagyok nagyon oda a fiúért. Van valami különös benne, valami titokzatos, és ez nekem nem tetszik. Persze nekem is bejön, meg minden, de egyébként is, engem még nem érdekelt senki, és más fiú se vett észre nagyon a suliból. A szőkék, pedig nem jönnek be nagyon, inkább a barna hajú, barna/zöld szemű az esetem...

- Váó... Hát ez meg mi volt, mert egy szívdöglesztő belépő, az tuti. - Folytatta Kate, és csak akkor mért fel engem igazán. – Hát te meg hogy nézel ki, gyászolsz, vagy mi?- Kérdezte visszatartva a nevetést.

- Háát, tudod... az Istenek dicsekedni akartak ma velem, miért nem tetszik? (szar vicc tudom)- mutattam végig magamon. És már megint szakadtunk a röhögéstől. - Komolyra fordítva a szót, nagyon régen meséltem neked egy álmomról. Azt, amelyikben "elraboltak" – mutattam macskakörmöt az ujjammal – és az alvilágba vittek.

- Hmmm... Aha, megvan, de mi van vele? Az csak egy fura álom volt.- Nézett rám kérdőn.

- Egyre bizarrabb, mert ma ugyanezt álmodtam, szóról-szóra, és ha egy álmot még egyszer álmodunk, akkor nem teljesen ugyanolyan. Vagy igen?- Bizonytalanodtam el.

- Biztos, csak újra egy rossz álom volt. Megesik az ilyesmi. – Próbálta terelni a szót. Vagy én vagyok, ma ilyen gyanakvó, vagy Kate is takar előlem valamit.

A gondolatmenetemből a csengő szakított félbe, így bementünk az épületbe.