Időtlen szerelem //BEFEJEZETT//

10) Kezdődjék a játszma

– Halljam, mi adhat elég okot arra, hogy ismét kezet emeljen a hercegnőre? – vonta kérdőre Aaron, mire megcsukló hanggal nevetett egyet Bastien és védekezésbe kezdett.
– Épp kint voltunk a kertben, amikor egy katona, egy rahmai katona ránk támadt. Én próbáltam megmenteni a hercegnőt, viszont ő ezt nem hagyta és az idegen katonának segített, majd egy igazán erős varázslattal nekem rontott. Ez bárhogy nézzük, hazaárulás. – mesélte olyan meggyőzően, hogy talán ha Aaron nem ismert volna így, el is hitte volna.
– Ha ez így is lenne, oka akkor sincsen bántania a trónörököst. Jól jegyezze meg. Ha ezt megint meglátom, nem hogy a seregben, de az országban sem maradhat, értette? – fenyegette Aaron ismét. Bastien dühösen elvonult, tudtam, hogy ezzel még nincsen vége.
- Oona, ideje lesz elmondanod az igazat. A saját életed forog kockán! Ez már nem játék, ha nem engedsz közel, nem tudlak védeni. – mondta Aaron és leültetett a padra. Én pedig vettem egy mély levegőt és mindent elmondtam neki.
- Szeretem... Nem érdekel, hogy ki ő... – fejeztem be és megcsuklott a hangom. Aaron lemondóan fejet rázott.
- Elhiszem, hogy szereted, de ő egy ember. Nem lehetsz vele... De ígérem megtartom a titkodat. – mondta és adott egy puszit a kócos hajamra. – Viszont az a varázs amit használtál valóban erős. Hol tanultad? – érdeklődött.
– Nem tudom. Elöntött a düh, ahogy letámadt és hogy anyám ezt elnézi, így mindenkinek ezt kell tennie. Úgy éreztem nem tudom irányítani az érzéseimet. – válaszoltam. Bólogatott majd csalódott fejrázással elment. Marcangolt a bűntudat. Lehet, hogy igaza van Aaronnak és Logan is csak olyan, mint a többi ember? Százával cikáztak a gondolatok a fejemben, ahogy megindultam vissza a palotába. A ruhám fűnyomos és földes volt, a hajam szét volt esve és fájt mindenem, ki voltam merülve. Szégyelltem azt, ami történt, de talán egyáltalán nem kellett volna ellenkeznem, elvégre így vagy úgy, de meg fog történni minden és Bastiennel. Lassan sétáltam vissza, amikor égtelen ricsajra lettem figyelmes a trónteremből. Gyorsabbra vettem a lépteimet, majd szinte rohantam befelé. Kivágtam az ajtót és ledermedtem ijedtemben.
Lamianak két ártó démona, Inaya és Soraya, az ikerpár anyámra támadtak árnyék alakjukban épp ahogy odaértem. Az egész teremben sötétség volt, a gyertyák lángja se égett. Ahogy Inaya meglátott átadta testvérének édesanyám kínzását és lassan az árnyékokból emberi alakot váltott.
– Őrség, gyorsan, a trónterembe! – üvöltöttem ki olyan hangosan ahogy csak tudtam, de az ajtó becsapódott.
- Oona drága, rég láttalak. – mondta ádáz vigyorral. Ruhája fekete volt, megtépázott, a fölső részén is feslett az anyag, kesztyűjének néhány ujja hiányzott. Göndör fekete haja fel volt tűzve és itt-ott szét volt csúszva. Egész arcát sebek borították.
- Inaya... – mondtam dühösen. – Azonnal távozzatok a palotából a semmirekellő nővéreddel együtt, ez leendő királynőtök parancsa! – kiabáltam és a tenyeremben tűz jelent meg.
- Leendő királynő? Sokkal inkább vagy még ugyanaz a kislány, aki mindig voltál. – Inaya sátáni nevetéssel széttárta a karját és lassan visszaváltozott árnyék formájába. Tudtam, hogy csak közelharcban jó, mert ha csak egy ujjal is hozzám tud érni, máris elfoglalhatja a testem, így minél távolabb tudom tartani, annál jobb. Amig Inayaval harcoltam Soraya anyámat sanyargatta, a lelke darabkáit vette el tőle, beférkőzött a fejébe. Hiába küzdöttem hosszú percekig, egy óvatlan pillanatban helyet cseréltek és Soraya elfoglalta a testem és térdre kényszerített. Inaya emberi formát öltött és mellkason rúgta anyát, mire ő végigcsúszva a padlón a falnak csapódott. Ekkor zörgést hallottam kívülről. Aaron és csapata próbálták betörni az ajtót. Inaya lassan odasétált anyámhoz gonosz vigyorral a képén és kezébe árnyékból formált egy fekete tőrt.
- Tudod Amina, azzal hogy ezt a kis fruskát hozzákényszerítetted Bastienhez, megtetted a legjobb dolgot amit csak tehettél, de ezt nyilván te magad is jól tudod... – mondta és nevetve megfogta a haját, annál fogva húzta fel anyámat.
- Gyenge vagy és gyáva, Amina, mint mindig! – üvöltötte rá és tiszta erőből visszavágta a földre. Anyám nyöszörögve próbált elkúszni, míg engem tehetetlenül tartott Soraya pár méterre tőlük. Mozdulni sem tudtam, a lélegzetvétel is fájt. Magam előtt láttam, hogy most mi fog történni, de nem tudtam megakadályozni. Inaya egy intéssel visszarántotta magához anyámat, aki nem volt elég erős ahhoz, hogy küzdhessen. Felemelte a tőrt és akkor anyával egymásra néztünk. Mindkettőnk szeme könnyes volt és ugyanarra gondoltunk. A mindig erős, tekintélyes nő most meg volt törve, égett sebek voltak mindenhol a bőrén és a ruháján.
- Szeretlek... – suttogta nekem utolsó erejével és pálcáját Inaya szívébe döfte, aki egy hangos sikítás után halottként zuhant a földre, majd árnyékká voltozott és eltűnt a palota falai közül. Soraya üvöltve engedett el, egyből anyámnak rontott ádáz vigyorral és gondolkodás nélkül leszúrta a tőrrel, amit testvére ejtett el. Felsikítottam... Erre tudták betörni Aaron és katonái az ajtót. Lefagyva nézték, ahogy Soraya nevetve rántja ki anyámból a véres tőrt.
- Lamia elveszett, ti szánalmas bolondok! – üvöltötte és eltűnt a sötétben. Ebben a percben a gyertyák újra égni kezdtek, a kandalló fénye is visszatért. Sírva kúsztam oda anyám testéhez és megfogtam a kezét.
- Oona, kicsi angyalkám... – nyöszörögte. – Azt akarom, hogy a képességeim, az erőm, a tied legyen, mint apádé... – mondta gyengén, majd meleg bizsergést éreztem a kezemben. Lassan átjárt édesanyám ereje, az apám által készített nyakék fényleni kezdett, magába nyelt minden erőt.
- Szeretlek anya... – mondtam sírva és átöleltem. Nem tudtam és nem is akartam fékezni könnyeimet és érzéseimet.
- Én is szeretlek... – suttogta. -Találd meg a boldogságot Bastiennel, legyen akármilyen nehéz, kérlek... – mondta és odaadta az amulettjét, ami anyáról gyermekre szállt évezredek óta. Ez jelezte a trón öröklését. – Büszke vagyok rád és bocsáss meg nekem... – tette hozzá, majd végigsimította az arcomat, ezzel letörölve a könnyeket.
- Pont olyan erős és bátor vagy, mint apád. Remek királynő leszel... Lamia biztonságban van... – keze erőtlenül zuhant a padlóra. Szemeiben továbbra is megmaradt az a csillogás, ami Lamia örök csillogása, de immár nem egy életerős vezetőben volt, hanem egy halott testben. Sírva öleltem át a testét, próbáltam kapkodva megmenteni, de Aaron elhúzott. Utasította a katonáit, hogy azonnal szervezzenek temetést, majd nyugtatgatni kezdett, nekem viszont olyan volt, mintha egy részemet kitépték volna. Eszembe jutottak a közös emlékek, mind a szépek és mind a rosszabbak, de tudtam, hogy most már örökké együtt lehetnek apával odafönt. Most már talán újra boldog és élettel teli lesz... Ahogy néztem anyám testének letakarását kegyetlen düh járta át a testem. Tudtam, hogy ez a támadás nem lehet véletlen pont most. Holnaptól én vagyok Lamia új királynője és az életem árán is meg fogom védeni népemet és országomat! Kezdődjék a játszma!