Időtlen szerelem //BEFEJEZETT//

13) Az első számú cél

/Bastien szemszöge/

Megint elmenekült. Még mindig nem képes felfogni, hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja, hiába nevelték hercegnőnek, de majd idővel meg fog szeretni. Ha nem is, tisztelettel kell hogy viselkedjen velem, elvégre én leszek az ország királya. Gyereket kell nekem szülnie, kell az utód. Ez volt annak az átkozott anyjának az egyetlen jó döntése, hogy a királyi vért keverje Lamia leggazdagabb emberének fiának vérével. Nem értette a család és én sem, hogy miért ragaszkodott ennyire ehhez, de nem zavart egyáltalán. Mindig vágytam a trónra, persze nem egy ilyen kis kolonccal a nyakamon, mint ez a nő, de talán ebből még hasznot is tudok majd húzni és a helyzetet az előnyömre fordítani. Gondoltam, miközben Oona után eredtem. Kezdtem kifulladni, de ő még mindig csak futott, elképzelni nem tudtam, hogy hogyan van benne ennyi szufla.
- Azonnal állj meg, különben nem állok jót magamért! – üvöltöttem utána, a türelmem kezdett fogyni. Az egyik kanyart levágva elé futottam és ahogy elém ért megragadtam.
- Kezdesz idegesíteni. – mondtam neki és el kezdtem Catherine elé vinni, aki szervezi az esküvőt. Gyönyörű nő, hatalmas keblekkel, karcsú derékkal, csípőig érő hosszú, vörös hajjal. Egy párszor már volt vele dolgom, de kezdem ezt az örök lázadó Oonat is megkívánni. Nem is csoda, az ország legszebb nője volt és külön kívánatos volt az ártatlansága. Olyan nő volt, akit minden jóérzésű férfi megkívánt volna, és ez alól én sem voltam kivétel. Meg is látszhatott rajtam, ugyanis mély undorral nézett rajtam mindig végig.
- Ezt majd később megbeszéljük. – mondtam neki és tudta, hogy miről van szó. Kisétáltunk a kertbe, Catherine már ott várt minket oldalt felhasított ruhában, ami kiemelte formás combjait. Leültünk vele szembe, ő pedig belekezdett a szervezgetésbe. Órák óta terveztünk, mire megszületett a tökéletes esküvő. Oona egész végig csendben volt, semmibe nem szólt bele. Apám mindig azt tanította, hogy egy nő legnagyobb erénye a hallgatás és ezt kivételesen a kis menyasszonyom remekül csinálta.
- Hallottam sok féle variációt már, de mikor akarjátok tartani a nagy napot végül? – kérdezte Catherine. Ez volt az egyetlen dolog, amiben nem tudtunk megegyezni.
- Úgy beszéltük meg, hogy a gyász miatt... – kezdett bele Oona, de félbe kellett szakítanom. Nem várhatunk napokat, heteket, akár hónapokat mielőbb megkapom a trónt és a lányt, annál előbb uralkodhatok Lamia felett.
- A menyasszonyom csak azt akarta mondani, hogy előbbre tervezzük... – kezdtem és láttam, hogy Oona döbbenten rám néz. Lassan megcsóválta a fejét jelezve, hogy nem merem meglépni azt amit terveztem. Igazán okos lány volt, néha úgy éreztem, hogy már előbb tudta, hogy mit akarok, mint én magam. – A nagy napot végül holnap estére terveztük. – jelentettem ki határozottan, Catherine pedig felírta vidáman.
Lassan elbúcsúztunk majd ahogy Oona is felállt, mögé állva átkaroltam a derekát.
- Holnap esküszünk... A nászéjszakát várom a legjobban... – suttogtam a fülébe és a számba haraptam, mire fintorogva vette le kezeimet róla.
– Nem hittem volna, hogy ennél is mélyebbre fogsz süllyedni, neked aztán tényleg még a halál se szent. – vágta hozzám és elindult vissza a szobájába szipogva. Boldogság lett rajtam úrrá. Nemsokára megkapom a trónt és uralkodhatok úgy, ahogy Lamianak szüksége lenne rá hosszú évek óta. Az anyja túlságosan lágy szívvel uralkodott, holott a sereg elég erős lett volna lerohanni Rahmat és elfoglalni. Aztán a nászéjszakán megáldom Oonat egy gyermekkel, aki az én nevemet fogja tovább vinni, az én vérem lesz.
Ahogy visszaértem a szobámba Soraya várt, épp az asztalomon ült, az ágyamon pedig Jack, Rahma nádora. Üdvözöltem őket, majd Soraya leültetett és belekezdett a monológjába.
- Nem erről volt szó Bastien! A testvérem meghalt, az trónhoz pedig semmivel nem vagy közelebb! Tudtam, hogy teljesen alkalmatlan vagy erre is! – üvöltötte. Szinte köpte rám a szavakat.
- Most már elég volt! – kiabált rá Jack és erősen pofon vágta. Soraya megindult felé, hogy bosszút álljon, de Jack megszorította a torkánál fogva.
- Ne feledd, hogy még mindig mi parancsolunk neked, nem pedig fordítva. Ha egy ujjal is hozzám mersz érni rossz szándékkal, akkor a testvéred után küldelek. – mondta neki nyugodtan, majd elengedte. Soraya a földre zuhant. Párat köhintett, majd beletörődve a sorsába visszaült az asztalra, ám Jack az ölébe hívta. Sokat vannak együtt, Soraya Jack ágyasa hosszú évek óta. Igazán furcsa ízlése volt mindig a férfinak, rahmai létére szinte csak lamiai ágyasokat tartott. Ahogy elhelyezkedett Soraya Jack csókolgatni és simogatni kezdte, a nő pedig csendben tűrte és csinálta a maga dolgát.
- Figyelj, Bastien. – kezdte Jack és gyorsabb tempót parancsolt Sorayanak. Egész különleges látvány voltak ők ketten így, szinte magam is megkívántam a feslett ruhájú démont, de uralkodtam magamon.
- Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy megegyeztünk. Amina hiába halott, ha a menyasszonyod nem engedelmeskedik. Szófogadásra kell bírnod, különben a trón nem lesz a tied, szóval a mienk se. – mondta, majd leszedte Soraya ruháját és ott a szemem láttára tette magáévá. Hangos sóhajok töltötték be a szobát, én pedig fel-alá sétálgattam idegeskedésemben, rájuk ügyet sem vetve, hiszen már megszoktam.
- Figyelj, nemsokára esküvő. A holnapi estére tetettem. És akkor megajándékozom azt a kis cafkát egy fiú gyerekkel, majd amikor megszülte, megölöm, ilyen egyszerű. Tudom, hogy más volt a terv, de túl sokan védik és fogják a pártját. A minap is egy tőletek való katona védte meg amikor épp nővé tettem volna... – mondtam dühösen, mire Jack felkapta a fejét. Lelökte a rajta mozgó nőt, aki hatalmas huppanással esett a földre.
- Egy tőlünk való katona?! Kicsoda? Mi a neve? – kérdezte idegesen, ám én semmit nem tudtam róla. – Tudni akarom, hogy ki volt az a katona, értetted? – parancsolt rám, persze érthető volt az aggodalma.
- Hidd el, ha tudnám ki az, már megmondtam volna. – tártam szét a kezem.
– Egy kis senkiházi katona nem fogja meghiúsítani a tervünket. – mondta, majd a felhúzott nadrágját megszorította az övével és odajött hozzám, kezét a vállamra tette és biztatóan megveregette.
- Minket ugyanaz a cél vezérel Bastien. Ez az első számú célunk... Lamia örök fényeinek kioltása és a trón megszerzése. Ha nem teljesíted az alku rád eső részét, akkor mi se adjuk meg a ránk eső részét. A m i királyunk már a halálos ágyán van, már minden csak rajtad múlik. Remélem világos voltam! – mondta határozottan és kirángatta Sorayat, majd vissza indult Rahmaba az éj leple alatt.
– Mint a nap. Csak tudnám, hogy lágyítom meg a hercegnőcske szívét. – sutyorogtam, mire visszafordult az ajtóból Jack.
– Vegyél neki virágot, beszélgess vele, mit bánom én hogy mit csinálsz. Csak legyél kedves, csábítsd el és ami a legfontosabb, hogy fogd vissza a haragodat. Az ügyünket nem viszi előre, ha megpofozod, akkor sem ha megérdemli. – oktatott ki, majd becsukta maga mögött az ajtót és elment.
Jacknek igaza volt... Közös célunk van és azt az életünk árán is teljesítenünk kell! Az alku él és ha megvalósítjuk a tervet, akkor végre egy olyan korszak vár a két világra, amit évezredek múlva is dicsőséggel fognak mesélni.