•αloɴe | мαrcυѕ & мαrтιɴυѕ ғғ.•

S01E10

,,A sóhajban jószerén ott van már valami megkönnyebbülés is."
/Patrick Süskind/

Megkönnyebbülten hazamentünk Martinussal,hiszen a szülők az estét újból a kórteremnél töltötték. Holnapig maradok a Gunnarsen házban,mert anyukám jön haza.
Most hamarabb jöttünk haza,mint tegnap.
-Mit csinálunk ma?-kérdezett Tinus.
-Nem tudom. Nézünk valami jó filmet?
-Nézhetünk. Láttad már a Titanicot?
-Még nem.
-Én se. Megnézzük?
-Aha.
Elkezdtük nézni a filmet. Sok résznél sírtam,de akkor Tinus mindig megölelt. Nagyon jó film volt. Amikor vége lett,egymás szemébe néztünk,majd Tinus megcsókolt. Olyan váratlanul ért,de nem löktem el magamtól.
-Martinus,nem kell várnod egy hétig. Döntöttem...
-Na?
-Szeretlek...-öleltem meg.
Martinus erre nem válaszolt,csak nézett a szép szemeivel és mosolygott.
Fáradtak voltunk,így könnyen el is tudtunk aludni. Reggel újra két barna szempár nézett,amikor felkeltem.
-Jó reggelt!-szólt hozzám.
-Neked is.
-Apukám hívott,hogy nem kell bemennünk,mert 11 óra körül hazaengedik Marcust és majd együtt hazajönnek.
-Oké,addig van három óránk.
-Igen és valamivel el kéne ütni az időt,nem gondolod?-ölelt át.
Adtam egy puszit neki,majd elmentem felöltözni. Szegényt jól lepattintottam.
Ma egy szürke kötött pulcsit és a kedvenc fekete farmeremet vettem fel.

-De szép vagy ma is!-bókolt Tinus.
-Köszi.
Csináltunk néhány közös képet és musical.ly videót. Nagyon sokat nevettünk közben.
Lassan,de eltelt a három óra. Csengettek és mi azonnal rohantunk,hogy kinyissuk az ajtót.
Öröm volt látni,hogy Marcus él és vidám. A tegnapi ebédből még maradt,szóval Gerd Annenak nem kellett a mai ebéddel foglalkozni.
Olyan meghitt volt újra együtt ebédelni. Evés után viszont már hívott anyukám,hogy hazaért Troforsba. Elbúcsúztam a Gunnarsen családtól és hazamentem. Otthon anyának elmeséltem,ahogyan John megcsalt és ahogyan Marcusért izgultunk. Egy valamit nem mondtam el,azt,hogy Martinussal mi van köztünk. Ez a mi titkunk egyenlőre,amit senki se tud.
-Kislányom,mondanom kell valamit. A továbbképzés annyira jól sikerült,hogy Osloban fogok dolgozni.
Ezért oda kell költöznünk,mert nem szeretnélek egyedülhagyni.
-Osloba????? Anya én nem megyek.
-De kislányom jönnöd kell! Nem hagyhatlak itt egyedül!
-Egyedül? Megyek a Gunnarsen családhoz.
-Jó,de mindig ők vigyáznak rád,elég bajuk van nekik a három gyerekkel.
-Anya,de kérdezd meg legalább. Nem akarok innen elmenni!
-Felhívom őket.-jelentette ki anya.
Pont most kéne itt hagynom őket? Marcus azt hinné,hogy direkt őt kerülöm.
-Szia! Julia vagyok! Elizabeth szerette volna,ha megkérdezlek téged erről.
-Szia Julia! Miben segíthetek?
-Osloban fogok dolgozni és az lenne a célszerű ha Elizával odaköltöznénk. Csak a lányom nem akarja itthagyni Troforst és mondta,hogy kérdezzelek meg,hátha lehet nálatok.
-Persze,jöhet. A fiúk is örülnek majd neki.
-Rendben nagyon köszönjük. Egy hétig még maradok.
-Nagyon szívesen. Szia!
-Szia!-tette le anya a telefont.
Remélem jó hírei vannak anyának.
-Kislányom,egy hét múlva megyek el,te pedig maradhatsz itt,mert Gerd Anneval megbeszéltem,lehetsz náluk.