•αloɴe | мαrcυѕ & мαrтιɴυѕ ғғ.•

S02E04

Sikeresen megbeszéltük a dolgainkat,így vidáman hagytam el szobáját. Egyedül sétáltam a folyosójukon,mikor Marcus szobaajtaja kinyílt,majd egy kéz behúzott oda.
-Marcus!
-Eliza,úristen.. Olyan rég láttalak.
-Ezért kellett ide berángatni és bezárni az ajtót?
-Nem ezért.
-Akkor?
-Ezért.-hajolt oda hozzám,majd megcsókolt.
-Marcus! Mit művelsz?-löktem el azonnal.
-Tíz hülye évet kellett várnom erre.
-Tessék? Hogy érted,hogy tíz évet?
-Szerinted csak Martinus szeret téged?
-Nem lehet. Nem lehet,hogy még mindig szerelmes vagy belém.
-Nem lehet,hanem biztos.
-Martinussal vagyok,de ezt te magad is jól tudod.
-Reménykedtem,hogy talán egyszer köztünk lehet valami.
-Nem érzed kicsit hülyén magad? Az ikertestvéred terhes barátnőjét lesmárolod és szerelmet vallasz neki?
-De,de már nem érdekel többet. Nem tudom titkolni.
-Épp elég volt,hogy a múltkori részeges történetünk után megutált az egész családotok.
-Nem volt az részeges.
-Mindketten részegek voltunk.
-Józanul sem cselekedtem volna másképp.
-Idióta.
-Tiszteletben tartom a döntésed,de tudd,hogy mindig szeretni foglak és bármikor számíthatsz rám.
-Tíz év után jó,hogy közlöd ezt.-hagytam el a szobáját.
-Mit kerestél Marcusnál?-állított meg Gerd Anne.
-Köszöntem neki.-mentem el szúrós tekintete mellett. Nem tudom,hogy mikor állt oda,illetve,hogy hallott-e valamit,mindenesetre nem szeretném,hogy Martinus fülébe jusson. Ez az egyetlen ok,amiért falaztam Marcusnak,mert már így is elég gondot okozott nekünk. Mindenesetre jó tudni,hogy nem utált meg a szüleikkel együtt és,hogy számíthatok rá. Sokszor akadtam olyan helyzetbe,amikor jól jött volna egy segítség,aki kivételesen nem Martinus,mert néha jól esik mással is megbeszélni a gondokat. Nem mindenre Martinus a megoldás és ezt mindketten tudjuk.
Időközben apám már feltalálta magát,mire hazaértem teljesen be volt rendezkedve.
-Hazaértem!-ordítottam el magam,de nem érkezett válasz,így átnéztem az összes lehetséges szobát,de sehol sem találtam. Előkerestem mobilom a kabátzsebemből,majd tárcsáztam is.
-Szia kislányom,ne haragudj,hogy nem szóltam,de eljöttem a boltba. Nem találod ki kivel futottam össze!
-Mondd,hogy nem haverkodtál össze a szomszéd nénivel!
-Kjell-Erik Gunnarsennel beszélgetek.
-Micsoda?? Honnan ismered?
-Majd otthon megbeszéljük,nem sokára megyek.-tette le a telefont. Hihetetlen,hogy még csak pár órája van a városban,de már sikerült megtalálnia az egyetlen embert,akit nem akartam,hogy megismerjen. Valójában a két apuka sokban hasonlít,hiszen mindketten szeretnek ismeretlenekkel cseverészni. Ez a fő ok,amiért nem szívlelem az új "barátságukat".
Már tűkön ültem,mikor beállított mosolyogva.
-Végre!! Azonnal magyarázd meg!
-Kislányom,lehet,hogy a te házad és én vendég vagyok,de ne felejtsd el,hogy én az apád vagyok,ne beszélj így velem!
-Rendben,de akkor is adnod kell egy magyarázatot!
-Nem értem miért ellenzed,hogy megismerjek új embereket.
-Mert nem feltétlen ez a legfontosabb dolog. Na de hogy kezdtetek el beszélni?
-Az utcán összefutottunk,vagyis megkérdeztem tőle,hogy hol van a legközelebbi bolt. Ő is arra ment,úgyhogy vele tartottam.
-Értem. Remélem nem beszéltél semmi magán dologról.
-Nem nem,csak említettem,hogy terhes vagy és a pasid elhagyott ebben a rossz időszakban.
-TESSÉK??
-Miért vagy kiakadva?
-Tudod ki ő???
-Nem?
-Martinus apja..
-Áá akkor ezért tudta ki vagy..
-És valószínű ezért nem említette,hogy ő kicsoda.
-Bocsánat,nem tudhattam.
-Semmi gond,de azért ugye nem szidkozódtál?
-Hát.. Nem tudom mi számít annak..
-Apa!!
-Igazából nem mondtam semmi csúnyát,csak tudod milyen ilyenkor az ember.
-Uram atyám.. Szerintem egy ideig nem megyek a házuk közelébe.
-Sikerült megbeszélni Martinussal a dolgokat?
-Igen,kibékültünk.
-Tudtam én.
Nem beszéltünk többet,én bementem a hálószobába,és ráírtam Martinusra,hogy ha esetleg az apja már elújságolta volna a dolgokat,bocsánatot kérjek. Szerencsére megelőztem s így csak egy jót nevetett rajta. Nem tudom,hogy náluk még mindig azok a szokások,mint régen,amikor az összes szabadidőmet náluk töltöttem,de biztos vagyok abban,hogy a szülők ugyanúgy gondoskodnak a gyerekekről.