•αloɴe | мαrcυѕ & мαrтιɴυѕ ғғ.•

S01E23

Az apám lépett be az ajtón.

-Szia Kislányom!
-Apa?? Szia,mit keresel erre?
-Anyád mondta,hogy Osloba költöztetek,ezért meglátogattalak.
-Szuper. Amúgy ő itt a ba...-néztem Tinusra,aki bólintott,ezzel jelezve,hogy nyugodtan mondhatom-A barátom. Apa,ő Martinus,Tinus,ő az apukám.
-Nagyon örülök.-fogtak kezet.
-Örülök lányom,hogy végre egy ilyen fess fiatalembert választottál.
*mindketten nevetni kezdtünk Martinussal*
-Viszont csak jöttem megnézni,hogy hogy vagy. Magatokra is hagylak titeket. Majd hívlak.-lépett ki a szobából apa.

Apa épp az újabb romantikázásunk közepén jött,szóval amint elment,folytattuk,ahol abbahagytuk.

Ezt Martinus telefonja zavarta meg.

-Bocsi,de ezt fel kell vennem!
-Semmi baj.

Martinus még vidámabb lett a hívás után.

-Nekem mennem kell. Majd később bepótoljuk.
-De hova mész?
-Találkozom aaaaaz egyik menedzserrel.
-Oké,akkor szia.
-Szia.

Martinus nagyon fura volt. Biztos,hogy mással találkozik. Hogy honnan tudom?! Női megérzés. Elhatároztam,hogy követem,hiszen úgysem lehet belőle baj.

Tinus egy lánnyal találkozott egy kávézóban. Nem támadtam rájuk,mert ismerem ezeket a jeleneteket,hogy csak egy unokatesó vagy egy rég nem látott rokon. Nem akartam nyílvános helyen balhét csapni. Amikor megláttam,hogy az a lány lesmárolta az ÉN pasimat,egyből sírni kezdtem. Hazarohantam és a párnámba temetkeztem.

Sok sok sírás közepedte egy kéz nyúlt hozzám. Rápillantottam,de amint megláttam,folytattam a zokogást.

-Eliza,mi a baj?-kérdezett Tinus,miközben tette az ártatlant.
-Még te kérdezed?
-Igen,mert érdekel. Az,hogy itthagytalak?
-Nem,az,amiért itthagytál.. Vagy mondhatnám,hogy akiért.
-Elizabeth,te arra gondolsz,hogy találkoztam az egyik menedzserrel?
-Hát nem úgy nézett ki..
-Mert egy kopasz,középkorú férfi volt,minek nézett ki?
-Martinus,ne hazudj,láttam.
-Én sose hazudnék neked. Így volt.
-Ki az a szőke hajú,agyon vakolt lány?
-Én nem tudom,mint ahogy azt sem,hogy miről van most szó.
-Utánad mentem,az utad egy kávézóba vezetett,ahol egy lánnyal dumáltál,majd megcsókólt.
-Elizabeth,esküszöm,hogy én a menedzserrel találkoztam. Meg is kérdezheted tőle.
-Nem kérdezem meg,de akkor kit láttam?
-Marcus ma egy lánnyal randizik i...-hagyta félbe a mondatot.
-Hol?
-Itt,Osloban.
-De vak nem vagyok.
-Pedig hátulról még a szüleink is összekevernek.
-Jó,igazad lehet. Bocsánat,hogy megvádoltalak. Jut eszembe,az egyik lámpán te átmentél,én meg már nem tudtam,szóval ezért veszítettem el az utat.
-Nem hitted el,hogy kivel találkozom?
-De,csak olyan vidám lettél hirtelen,és egyből ugrottál a hívásra.
-Mert a menedzser egy jó hírt akart közölni az egyik koncerttel kapcsolatban.
-Értem. Bocsáss meg,hogy kételkedtem.-pusziltam meg.
-Semmi baj. Tényleg,hol is tartottunk,mielőtt elmentem?-nézett huncutul.

Persze újra megszakította valami... Egy kocsit hallottunk parkolni a ház előtt. Sejtettük,hogy Gunnarsenék jöttek Tinusért.