•αloɴe | мαrcυѕ & мαrтιɴυѕ ғғ.•

S01E19

Most még is mit kezdjek?!

Amint hazaértem,felhívtam a nyomozó urat a mai fenyegetéssel kapcsolatban. A fiú nevét nem tudtam megmondani,hiszen csak látásból ismerem,mert régen mindig ott voltam John sulis kosárlabda edzésén.
John bízhatta meg,mert nagyon jó barátok. Pár órával azután,hogy szóltam a rendőrnek,kopogtattak. Kinéztem az ablakon,hogy ki az. Amikor megláttam,hogy az a srác,aki délután megfenyegetett,egyből rohantam a telómért,és riasztottam a rendőrséget. Összeszedtem a bátorságomat,majd kinyitottam az ajtót,hogy addig is feltartsam a fiút.

-Na szia kislány. Nem megmondtam,hogy ne szólj a zsaruknak?
-Miről beszélsz?
-Ne tettesd magad,tudom,hogy néhány órája a zsarukkal beszéltél.
-Te lehallgatod a telefonomat?
-Ugyanmár,minek képzelsz? Az illegális,és én egy jófiú vagyok.
Viszont,megmondtam,hogy ki bánja ezt a telefon hívást. Téged lenne a legegyszerűbb kinyírni,de rád szükség van,hogy elvidd a gyilkosságot. Nemsoká indulok is Osloba.
-Ne tedd! Elviszem a balhét,csak az anyámat hagyd!
-Na én is így gondoltam. Most pedig ha...-nem tudta végig mondani,mert a rendőrök elfogták.

Pont időben érkeztek. Amint elvitték,és én is elmondtam helyben a történteket,felhívtam anyukámat,hogy jól van-e. Megkönnyebbültem,amikor elmondta,hogy teljesen jól van. Elterveztük,hogy két hét múlva Osloba költözök,mert itt nem bírom a nyomást. Egy órát beszéltünk,de amikor letettem,valaki megint kopogott. Kinéztem,és Marcust láttam.

-Szia,hát te?
-Szia,bocsánatot szeretnék kérni,hogy téged okoltalak.
-Semmiség.. Gyere be!
-Hogy vagy?
-Hát eléggé sokkolt,ami Martinussal történt. Pont a legjobb barátnőm ölte meg.
-Nekem is fáj,hiszen mindent együtt csináltunk. A sok közös koncert,rajongó,utazások és még sorolhatnám. Selena pedig nagyon csúnyán átvert,nem hittem,hogy ilyen.
-Csalódtam benne,Selenát amikor megismertem,nem ilyen volt.
-Mit csinálsz így egyedül?
-Az életem kész pokol. Nap,mint nap zaklatnak,fenyegetnek.
-Kik? És miért?
-John barátai. Azt mondják,hogyha nem állítom le a rendőröket,és én se hagyom abba a nyomozást,akkor a ti családotokból megint megölnek valakit. Nem értem,hogy miért titeket akarnak tönkretenni az én dolgaim miatt.
-Ez durva. Anyukáddal mi van?
-Két hét múlva megyek,és odaköltözöm. Nem bírom ezt a sok zaklatást. Az ő életével is fenyegetnek,így rá is rá kell,hogy nézzek.
-Sajnálom,hogy elmész. Remélem,majd néha visszajössz minket meglátogatni.
-Persze.
-Jó volt dumálni,viszont most mennem kell. Szia!
-Szia!

A rendőrség hívott,hogy egy újabb vallomást szeretnének felvenni,ezért be kellene mennem. Amíg odasétáltam,az utcán odajött hozzám egy újabb tag a kosárlabda csapatból. Tudtam,hogy ő is fenyegetni akar,ezért amikor megállított,én mentem tovább.

-Hé,hozzád szóltam. Gyere,vagy meghalsz!
Megijedtem,ezért visszafordultam,hogy meghallgassam.
-Mit akarsz?
-Csak szólok,mert tudom,hogy a zsarukhoz mész. Megígérted a haveromnak,hogy leállítod a fakabátokat. Tarsd az ígéreted,mert rosszul jársz.

Szuper,újabb zaklató.. Már kezdtem hiányolni őket. Amikor beértem a kapitányságra,a vallomásom végén elmondtam az újabb fenyegetőt.