Wolfblood: The beginning

1. fejezet - Aggódó anya

Már 7 óra felé járt az idő, amikor lebotorkált az emeletről és egyenesen a konyhába ment.

-Jó reggelt! -köszönt rá mosolyogva nevelőanyja. Mikor feltekintet a deszkán darabokban álló uborkáról és meglátta Net sápadt arcát, aggódva rohant oda a fiúhoz és fogta kezébe a mélabús fejet. -Ó drágám, megint rémálmod volt? -simított végig az arcán.

-Jól vagyok! -mondta válaszul, de az anyja tudta, hogy hazudik.

-Drágám, aggódom érted! Miért nem beszélsz róla?

-Nincs miről beszélni. -jelentette ki egy váll rántás kíséretében, miközben kávét töltött magának, majd a hűtőhöz ment és tejet töltött bele.

-Ne mondd ezt! -támaszkodott neki az egyik szék támlájának és rosszallóan nézett a fiúra. Apáddal nagyon aggódunk érted és nem akarunk elveszíteni! Tudod mennyire fáj azt látnom, hogy szenvedsz és még csak nem is kéred a támogatásunkat?

Net odaállt elé, előtte a kávét letette az asztalra, majd átölelte.

-Szeretlek titeket. -súgta a háta mögé. -Éppen ezért ez az én gondom.

A nő erősen magához szorította, majd eltolta és mélyen a fátyolos, smaragd zöld szemébe nézett. Hosszan és csöndben, mintha ezzel a fiú lelkébe tekinthetne és megláthatná mi folyik ott.

-És ilyenkor érzem úgy hogy rossz anya vagyok. Tudod mennyire fáj, hogy nem ismerlek?

-Miről beszélsz? -lepődött meg Net. -Hiszen te ismersz a legjobban?!

-Bár csak így lenne! -mondta úgy, mintha sóhajtana. -De lásd be! Jinnek többet elmondasz, mint nekem vagy apádnak. Mi ki vagyunk rekesztve az életedből és csak a fél arcodat mutatod meg nekünk.

-Én... -anyja mutatóujja nem engedte, hogy befejezze, mert Net ajkaira tette.

-Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Ha úgy érzed, hogy képes vagy nekünk elmondani, és el is szeretnéd mondani, akkor üljünk le egy jó csokiturmixxal és mi ezer örömmel meghallgatunk. De addig is van egy kérésem. Mindig légy őszinte hozzánk! Menni fog? -Net csak bólintott, de halvány mosollyal körítette. -Szuper. Szóval, hogy vagy? Rémálmod volt?

-Rosszul voltam, mert rémálmom volt, de felvidítottál. Köszönöm. -és megint megölelte nevelőanyját, akit inkább tekintett az édesanyjának. Miután kielégítették egymás szeretet éhségét ölelkezésben, Net befejezte kávéját, majd megreggelizett anyjával és felment a táskájáért, hogy induljon az egyetemre.

***