Wolfblood: The beginning

2. fejezet - Halál vagy élet

  A Tanács terem egy hatalmas kastélyban kapott helyet egy olyan kis szigeten, amit egy ország sem hódított meg. Nem tartozott sehova, viszont Aori, Trempi és Rindelézia a szomszédságában helyezkedett el, így a legidálisabb volt olyan titkos találkák összehozatalára, amiket itt tartottak. Kémek nem térhettek be a szigetre, mert csak három kikötője volt, amit minden nap és este az országok kijelölt bizalmasai őriztek.

Az épületből kilépve, minden tanácstag mellé odaállt a testőre, amikor az autókhoz értek. Borto egy gyönyörű nő erejét élvezhette. Hiába. A nő legyőzhetetlen volt, mind szépségben, mind erőben és tudásban. Mert, ha ezeket a képességeket együtt használta, ellenfelei sosem győztek.

-Hogy ment? –kérdezte, mintha egyenrangúak lettek volna, pedig Borto jóval felette állt rangban.

–Micsoda puhány bagázs! Be vannak sz'rva. Mit ide stratégia, ész, ha a kölyök nem bír majd magával. –elgondolkodott. –Feladatot kapsz, Mira. Tapadj rá a kölyökre! Bármilyen eszközt használhatsz. Akármi kell hozzá, megadom. Figyeld meg, hogy mit csinál! Azt akarom, hogy mindennap jelentsd, hogy hogy fejlődik, hogy változik. Amint úgy látod, hogy veszélyt jelent ránk nézve, öld meg! Ez parancs!

A nő gonoszul elmosolyodott, majd mélyen meghajolt. –Igenis, Parancsnok. –azzal egy szemvillanás alatt eltűnt.

***

Net haza érve, felment egyenes a szobájába, kinyitotta az ablakot, majd a táskája után, ledobta magát az ágyra. Még mindig a mai nap történésein gondolkodott. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Mélyen belül érezte már egy ideje, hogy valami nem stimmel vele. Kezdett megváltozni valami, de ezt próbálta elrejteni. Próbált úgy tenni, mintha az egész nem történne meg vele, de le nem tagadhatta. Rémálmok is gyötrik, amik miatt régóta nem aludt rendesen. Rettentően fáradt és ez úgy tűnik, hogy egyre csak rosszabb lesz.

Eddig minden rossz álma arról szólt, hogy hirtelen megjelenik előtte valami iszonyatos teremtmény. A szeme zölden izzik. A fogai hegyesek. A teste szőrös. Le se tagadhatja, hogy az álmaiban egy farkas jelenik meg. Valamiért mérges rá az állat, de nem tudja miért. Az sem derül ki, hogy mit akar tőle. Csak a rettegést érzi. Fél, pedig az egyszer se bántotta.

Aztán a zöld szemű farkas eltűnik, majd sok vörös szem szegeződik rá. Minden sötét. Nem látja, hogy milyen alakok tartoznak a vörös szemekhez. Majd egyszer csak rosszul lesz. Irtózatos bűz árad a szemek felől. Fuldoklik, összeesik, majd meghal.

Ma is ilyen rosszul lét fogta el. Vajon mit akar ez jelenteni?

A tél átjárta a ház minden szegletét. Net nem akarta bekapcsolni a fűtést. Úgy érezte, hogy most így kellemesen érzi magát. Mintha a hideg a véréig hatolna és egy cseppig mind megfagyasztaná. A hűvös szellőt, amit a nyitott ablak engedett befelé, a fiú varázslatosnak érezte. A végtagjai megborzongtak és csiklandozták a bőrét.

Az a végzetes nap is ilyen volt. Milyen kínkeserves nap. Talán a hideg teszi a dolgát és itt elalszik. Örökre. Miért is ne?! Talán eljön a megváltás. Itt nyugszik. Meg se mozdul. A vére lecsillapszik, és így nincs, ami felhevítse. El fog aludni. Nem élhet tovább ilyen bűntudattal. Komoly bűn van a rovásán, amivel nem lehet együtt élni. Eddig senki nem hagyta meghalni, de most nincs más. Csak ő, meg a tél.

-Hogy tudsz ilyen hidegben aludni? –hallatszott egy lány hangja. Hirtelen felült az ágyban és abba az irányba nézett, amerről a szavak jöttek, majd döbbenten látta, hogy az ablakpárkányon áll. Nem mozdult, csak a hideg, kék szemeivel nézte a fiút. Hirtelen, éj fekete haj takarta el a hűvös szemet, majd megint előszökkent, amint a szellő kifújta az arcából. A fehér bőre enyhén beleolvadt a rikító tájba. Mire Net észbe kapott, hogy a lányt bámulja, az már leugrott a párkányról és a fiú elé állt felszegett állal. –Nehéz elhinni, hogy te benned van a Farkasvér. Hogy te vagy a Tízedik Bölcs.