Wolfblood: The beginning

1. fejezet - A tetoválás

  A gyengélkedőbe érve finoman lerakta az ágyra. Net mérgesnek látta az arcát és dühtől fénylőnek a szemét. Tudta, hogy nem rá, de valamire, ami vele kapcsolatos. Azzal ami az elmúlt percekben történt. Net meg akarta kérdezni, de még nem volt készen rá.

Mi közben ezen gondolkodott, érezte, hogy egyre könnyebben vesz levegőt, de még mindig nagyon nehéz volt. A fájdalmak is már csak a szívére korlátozódtak és a szagot sem érezte már. Viszont nagyon kimelegedett, így lekapta magáról pulóverét.

Mindol levágta magát egy székbe, amit először odahúzott az ágy mellé. Idegesen kihúzta hajából a gumit és bele túrt, majd ugyan azzal a dühös szemekkel a fiút nézte. Meglazította nyakkendőjét és kigombolta a gallérját. Jó néhány percbe és sóhajtásába beletelt mire megszólalt.

-Kérsz vizet? –Net csak a fejét rázta. –De talán nem ártana. Csak néhány kortyot. –felállt és odament a szekrényhez, amiből egy poharat húzott elő és megtöltötte azt vízzel, majd odaadta a fiúnak, aki meglepetten vette el. Néhányszor belekortyolt, hogy a professzor megnyugodjon.

-Hogy vagy? Most már jobb?

-Igen. –mondta halkan a fiú. Még nem nyerte vissza teljesen a hangját, így alig hallhatóan beszélt. –Köszönöm.

-Nem hiszem el, hogy nem éreztem. Elbuktam. -fakadt ki.

-Miről beszél? -nézett rá Net fejét oldalra billentve, értetlen és csodálkozó szemekkel.

-Az a lány téged akar. Nem éreztem a szagát. Pedig elég kifinomult orrom van, ezért is választottak engem.

-Nem egészen értem miről hadovál. –mondta Net és érezte, hogy kezdi visszanyerni a selymes hangját.

-Nem így akartuk, hogy megtudd. -túrt bele ismét vállig érő szőkés-barnán csillogó hajába.

  -Mit? -kezdett egyre bosszúsabb lenni, hogy harapó fogóval kell kiszednie a férfiból a mondandóját.

-Én azért vagyok itt, mert a testőröd vagyok. Hol is kezdjem?! Gondolom még nem láttál vámpírt vagy vérfarkast?! Esetleg más teremtményt?!

-Nem igazán. -nézett döbbenten Net a kérdés hallatán. Úgy érezte, hogy ez valami vicc.

-Így még nehezebb lesz. -mély levegőt vett és szép lassan kifújta. -Pedig létezünk. És te nagyon fontos szerepet kaptál. -hatás szünet következett.

-Mi van?

-Benned, (amit elég nehéz volt kiderítenünk), nem egyszerű vér folyik. Úgy is mondhatnám, hogy királyi vér, de nem teljesen helyt álló kifejezés. Ugyanis te a vérfarkasok királya vagy. De ez nem örökölhető. Ezt a vért születés előtt ugyan, de választás, nem öröklés útján szokták elnyerni. És te vagy az egyetlen, aki megnyerheti, győzelemre viheti a vérfarkasokat a vámpírokkal folytatott háborúban, ami már évszázadok óta tart.

Te a farkasok fejedelme vagy és hatalmas erőd van. A vámpírok tudják, ha téged megölnek, hatalmas előnyre tesznek szert.

-Mi van? Miről hadovál? És miért én? -kezdte úgy érezni, hogy valami show műsor egyik áldozata lett.

-Mert téged választott a Farkasvér. Te vagy a Tizedik Bölcs. Amolyan trónörökös. Éppen ezért hamarosan még több ismeretséget kötsz, még hozzá a testőreiddel, mestereiddel, alatvalóiddal.

-Nekem aztán nem kell testőrség, sem mesterek, de legfőképpen nem alatvalók!

-De hogy nem! És erre magad is rájössz nem sokára. -enyhén felkapta Mindol a vizett és érezte, hogy nehéz pár beszéd előtt áll.

 Net nem akarta ezt tovább hallgatni, így felkelt az ágyból, de olyan hirtelen, hogy vissza is huppant a szédülés következtében. Mindol felállt és mellé ült. A kezét a fiú vállára tette, a másik kezével finoman megfogta az állát és szembe fordította a magáéval, hogy egymás szemébe nézzenek.

-Nézd kölyök! Magam sem ezt a munkát akartam. Egy taknyosra vigyázni nem épp a legélvezetesebb. Csak azért vállaltam el, mert tudtam, hogy ez nagyon fontos a fajunknak és az emberek fajának fennmaradása érdekében. Csak is emiatt voltam hajlandó pátyolgatni egy ilyen kölyköt.

-Nem vagyok kölyök. –csattant fel Net és ellökte egy mozdulattal a férfi mind két kezét. –És különben is, téved. Nem én vagyok az akit keres! Farkasvér vagy vérfarkas, egyre megy, de ha igaz amit állít, akkor át kellett volna változnom legalább egyszer, de leginkább minden holdtöltekor farkassá, ami sose történt meg.

-Ez egy hatalmas nagy téveszme rólunk. Nem változunk át minden holdtölte kor. A férfi vérfarkas akkor alakul át először, ha betöltötte a 16-20. életévét. Lányoknál olyan 12-18 éves korban kezdődhet. Ez attól függ, hogy az alany mikor éri el a mutációt. Ugyan úgy akár csak az emberek, csak ők mutálásnak hívják. Ha betöltötték a megfelelő kort akkor megtörténik az első átváltozásuk. Mondjuk, szőrt növesztenek, vagy a hangjuk felnőttesebb lesz. A mi átváltozásunk abban különbözik, hogy legalább olyan fájdalmas, mintha egy kést több százszor szúrnának beléd.

-De én már 22 éves vagyok. Egy kissé elkésett az átalakulásom, nem igaz? Az amit mond, megbukott.

-Nem feltétlenül. –a professzor közelebb ült a fiúhoz. Net úgy érezte, hogy ez a bolond prof készül valamire. Nem tévedett. Mindol nagyon közel ült hozzá és egyre közelített az arca is. Net fel akart állni, de hirtelen megragadta a csuklóját és olyan erősen szorította, hogy Net mozdulni sem bírt. Mintha a szorításából valami mágiaszerű tartaná fogva, úgy, hogy az végig áramlik az izmain és lebénítaná. Valami épp ésszel felfoghatatlan erő, ami végig száguld benne. Ezután a professzor elkezdte kigombolni egy kézzel a fiú ingét, miközben a nyakához érintette orrát és érzékien végig szagolgatta. A fehér ing lecsúszott a válláról és a hátáról végig simítva bársonyos bőrét és érezte, ahogy az izzadság és az enyhe szellő találkoznak testén és enyhén megrándult a hűvöstől. Majd egy meleg kéz simítását érezte, ahogy a vállától egészen a jobb derekáig kúszik, és ott elidőzik, finoman cirógatva egy ponton furcsa vonalakban.

-Mi a jó sz'rt csinál? –akadt ki Net.

-Tudod, hogy mit simítok? -szólalt meg, szinte már lehelte a szavakat.

-A derekamat.

-Fél igazság. -szépen, megformálva ejtette ki a szavakat. -Ugyanis a benned lévő Farkasvért bizonyító tetoválást.

-Tetoválást? Nekem nincs...

-De. Most már van. És az illatod csábító, amit ember, vérfarkas, állat és vámpír is megérez. Ahogy a vámpírok és a farkasok szagát te is érzed már. Nem igaz? Ha nem hiszed, hogy ott a jel, nézd meg magad is. –Mindol elengedte a fiút. Net első dolga volt, hogy az ingét begombolta és még a pulcsit is visszavette.

Micsoda perverz egy professzor még akkor is, ha csak az volt a célja, hogy megbizonyosodjon a tetoválásról. És különben is, még ha jó illata is van, minek kellett a nyakát így szagolgatnia? Azt igazán mellőzhette volna. Nem akar kettesben lenni vele. Most azonnal kilép azon az ajtón. Elege van ebből.

-Megállj! –parancsolt rá a professzor. –Nem fejeztem be.