Wolfblood: The beginning

5. fejezet - Testvéri szeretet

   Net arra kelt, hogy Mindol éppen fürdeti az ágyban. A fölsője nem volt rajta és a mellkasát egy ronggyal tisztogatta. Még néhány másodpercig eltartott, míg felfogta mi is történik, majd egy nagy ugrással felült az ágyban. Hitetlenül és elszörnyedve nézett Mindol arcára, majd a rongyra és vissza. Megdörgölte a szemét, hogy biztosan jól lát e.

- Mit vagy úgy oda? Inkább a kis vámpír barátnőd mosson meg? - melegbarna szemei huncutul megcsillantak.

- Nem. És nem a barátnőm, de a gyengélkedőben történtek után, magától sem szívesen fogadom ezt a segítséget. - magára húzta a takarót.

- Kár. pedig igazán élvezem. Simogatni az izmos felsőtested. - legyintett és hirtelen hangnemet váltott. - Ugyan már! Én is férfi vagyok és nem vagyok meleg, ha esetleg ez jár a fejedben.

- Miért higgyem el?

A professzor vállat vont, majd kiment. Net megkönnyebbült, majd körbe nézett a szobán. Hatalmas volt, akár egy hercegé. Az ágyban akár ketten is kényelmesen elfértek volna. Az ablak, ami Net jobb oldalán helyezkedett el, szinte a plafontól indult és egészen a talajszintig elért. A belmagasság úgy 3-3,5 méter lehetett. Az ablakok előtt muszlim függönyök díszelegtek. De a korszerűsítés csodája elmaradt. Minden antik volt. Egy komód, egy szekrény állt az ággyal szembe. Az ágy bal oldalán egy asztalka és egy szék díszelkedett, az asztalkán pedig olvasó lámpa, notesz, toll volt. Figyelmét fel keltette egy másik ajtó, ami a szekrény mellett hivalkodott díszes mintázatávál. Faragott, tömör tölgyfa ajtó volt . A mintázat stílusa keveredett és nem lehetett megmondani, hogy milyen korból származhattak.

Miután jól megnézte a szobát, lerántotta magáról a takarót, hogy kiszálljon az ágyból. Döbbenten vette tudomásul, hogy az ég egy adta világon semmi sincs rajta. Megragadta a lepedőt és maga köré csavarta. Az ablakhoz ment és kinyitotta.

A friss levegő, mintha egész idő alatt arra a pillanatra várt, hogy bejöhessen a szobába, hangos süvöltéssel elszáguldott Net mellett, bele kapva a hajába és a bőrét simogatva. A fiú bele szippantott a beáramló levegőbe. Kellemes érzés kerítette hatalmába. Megbabonázta a panoráma is. A látvány amit a hatalmas hegyek és az alattuk elfekvő élénk zöld, örökzöldek nyújtottak a nap aranysárga sugarával, Net szívét felmelegítették. Boldogságot, és nyugodtságot érzett.

Talán az elmúlt nehéz napok, talán a mai napig nehezen felfogható fantázia szerű történetek miatt érezte ezeket az érzéseket olyan felemelőnek. A gondolatai elszálltak, így nem voltak problémák sem. Csak a látványt látta és a szelet érezte, ahogy simogatta a bőrét.

Aztán megérezte bőrének... szagát. Elfintorodott. Úgy tűnt Mindol nem végzett a fürdetésével. Volt egy tippje. Vesztenivalója nem volt. Odament az ajtóhoz. Az aranyozott kilincs pont belepasszolt a kezébe. Óvatosan lenyomta, hogy a váratlan meglepetésekre felkészülhessen. Résre nyitotta és bekukkantott rajta. Ahogy sejtette. Akár csak a hálószoba. Hatalmas és giccses volt.

Megvonta a vállát. Ledobta a lepedőt magáról, kézbe vett egy törölközőt és megengedte a forró vizet. A kád szép lassan megtelt és bemászott. Kellemes sóhaj tört fel a bensejéből. Meglepődött, hogy mennyi kosz lejött róla, bár jobban belegondolva nem is volt olyan váratlan, hiszen tegnap harcolt. A porban feküdt. Sőt! Belenyomták. Itt-ott karcolásokat is talált a testén.

A bátyja. Tegnap találkozott a vérszerinti bátyjával. Szinte marta a szívét a tudat. Azok a gonosz vörös szemek, a gúnyos, lemoshatatlan vigyor. Vajon tényleg rokonok? Olyan... másak. A nagy korkülönbségről nem is beszélve. Vajon mi az ő igazi múltja? Reménykedhet benne, hogy megtudja az igazságot egyszer? Ráadásul még az anyja is életben van. Az apja? Őt nem említette, de vajon ő is él?