Wolfblood: The beginning

4. fejezet - A legerősebb vámpír

  -Engedd el! Nem valami finom falat. –mondta egy mély kellemes hang. Kana ledöbbent. Szégyenkezve sütötte le a szemét.

Net a hang irányába nézett. Rémület fogta el, ahogy az ismerős fekete felleget megpillantotta. Ugyan nem tudott rájönni, hol látta már, de tudta, hogy nem jelent semmi jót. A fellegből rubint vörösen izzó szemek bukkantak elő. Fekete bőr harciöltözetben lépdelt egyenesen Net irányába. A férfi erős és határozott magabiztossággal és könyörtelen aurával egyre közelebb és közelebb ért a remegő fiúhoz, majd megállt előtte. Csak egy lépés választotta el kettejüket.

Net valamiért engedelmeskedett neki. Farkas szemet néztek. Nem akart engedni a rettegésnek és elege volt a remegésből. Már túl sokszor esett át ezen az ágyban. Nem hagyja többé, hogy a félelem uralja. Gondolatai a félelemből dühöt gyúrt. Éles fogai kivillantak, ahogy az ajka vicsorogva húzódott szét. Olyan volt, mintha két vadállat akart volna összeütközni.

-Szóval te lennél a híres Tizedik Bölcs, aki megváltoztatja a háborút, ami már lassan a részünké vált. A tudás apáról fiúra száll, majd annak a fiára, majd annak a fiára és így tovább. Te fogod megtörni, ezt a folyamatos vérontást? -gúny érződött ki a hangból. Lenézte őt.

-Ki vagy?

-Az aki kedvel téged. Az aki békét ajánl neked. Vagy mondjuk úgy, hogy a vérszerinti bátyád?!

-Tessék?!

-Gondolom tisztában vagy vele, hogy ahhoz a családhoz és ahhoz a kislányhoz semmi vérségi szál nem köt, aki tizenöt éve lezuhant a szirtről?

-Honnan tudod te mind ezt? -smaragd szeme végig mérte a férfit.

-Válaszolj a kérdésemre! -hangja könyörtelen volt és félelmet keltő.

-Igen, de azt mondták a családom összes tagja meghalt.

-Tévedsz. Csak az apánk halt meg. Ott voltam. Mindent láttam. Szerinted miért nincs emléked akkorról? –hatásszünetet tartott. Egy kis időt, hogy megtudja emészteni a hallottakat. De nem túl sokat, hogy az egész friss sebként vérezzen. Hogy fájjon. Hogy keserű ízként ízlelgethesse a szájában. –Mert elvették tőled. Elvették az emlékeidet. De én visszaadhatom neked, csak annyi a dolgod, hogy velem gyere. Elmesélhetek mindent. Találkozhatsz anyánkkal.

-Net. –hallatszott Kira félelemtől izgatott hangja és közben egy-két lépést tett felé. -Ne hallgass rá! Ez nem igaz! Ha most vele mész, akkor fel fog használni a terveihez. Gondolkozz! Az a célja, hogy kínozhasson.

-Hogy lehetnénk testvérek?! -szólalt meg végül halkan, kissé megtörten, de büszkén. -Hisz te vámpír vagy, nem?! –Net hangja messzinek tűnt. Mintha gondolkozna, de a szavak, valahogy magtól értetődően jöttek ki a száján.

-Ugyan, ugyan. Anyánk vámpír volt, apánk vérfarkas.

-„Net! Közbe szólhatunk?" -kérdezte Gabriell.

-Muszáj?

-Jobb, ha most megölöd ezt a fickót. -furcsa volt ezt Lucifertől hallani.

-„Kivételesen egyet kell értenem vele. Ennek rossz szándékai vannak."

-Ha vele mész, akkor elmondhatja, hogy mi történt, de úgy írja a történelmet, ahogy azt ő akarja.

-„Ezzel befolyásolva téged."

-Mi az?! Lucifer nem akar a rossz oldalon állni?

-Ne aggódj? Nem vesztettem el a motivációm. De ebben a fickóban semmi könyörület nincs. Ez olyan gonosz, mint a felleg körülötte.