1 fejezet - Barátság

150 8 0
                                    

  -Lehet, hogy nem fejezte be, de nekem már most elegem van belőle.

-Az lényegtelen. Leülsz!

Net nem értette miért engedelmeskedik, de nem bírta a saját akaratát magára erőltetni. Valami beférkőzött az elméjébe és kétségtelenül irányította, így aggodalmasan, de szót fogadott és helyet foglalt abban a székben, amibe először Mindol ült.

-Nos, hiába hangzik a két dolog ugyan annak, mégis lényegesen más. Én vérfarkas vagyok. Egy egyszerű vérfarkas. Az erőm nem különbözik a többi vérfarkas erejétől, de te benned Farkasvér folyik. Micsoda képességekkel, erővel rendelkezhetsz! Elképzelni sem tudom. Jó magam is csak mende-mondákból, legendákból hallottam róla. A te erőd sokkal hatalmasabb, mint bármelyik vámpíré, vérfarkasé, vagy varázslóé, tündéré. Minden vérfarkas annak is születik. De minden évszázadban születik egy Farkasvérű. Úgy is nevezhetnénk, ahogy már említettem, hogy Bölcs. Te vagy a Tizedik. A Farkasvér nem azonnal a születésnél mutatható ki, ezért olyan, mintha az egyedet kiválasztaná ez az erő. Mintha képes lenne vándorolni egyik vérfarkasról a másikra. De ez nem így van. Minden esetben születés előtt eldől, hogy ki az, de a nyilvánosság számára körülbelül az egyed tíz éves koráig nem derül ki. De érdekes módon nálad húsz éves korodig rejtve maradt. Valószínűleg valamilyen okból elfojtottad a szagod, így senki nem érezte rajtad. Mi sem értjük pontosan, hogy az átváltozásod miért nem történt meg, de ami késik, nem múlik. Biztosan meg van az oka, hogy miért így történt, de ez az igazság. Az minden esetre tagadhatatlan, hogy benned van a Farkasvér. Nem volt könnyű bizonyosságot szerezni, mert annyira elutasító vagy a lányokkal szemben, de egy kiváló tehetségnek köszönhetően sikerrel jártunk, mert megnézte a tetoválásodat.

-Hogyan?! Azt meg hogy? -lepődött meg.

-Az maradjon titok. Nos, a mai naptól elkezdjük az edzésedet, hogy minél erősebb legyél a támadásoknál és persze, hogy a közeledbe legyünk, ha veszély fenyeget.

-Edzés, testőrök, mesterek, bölcsek, vámpírok, vérfarkasok. Mi lesz még? Tudnom kéne még valamiről?

A professzor elgondolkozott, mintha lenne még valami, de nem biztos, hogy Netnek most kéne megtudnia. Hosszas hallgatás után megszólalt.

-Nem, nincs. -rázta a fejét.

-Ez nem volt valami meggyőző. Túl sokat késett a válasszal.

-Olyan nincs amit most kéne megtudnod. De... -felállt az ágyról és a fiú felé sétált. Net szó szerint félt tőle, így fel akart állni és odébb menni, de az olyan szemekkel nézte, hogy a lábai nem emelték meg a testét. Ülve hagyták kitéve őt az elkövetkező történéseknek, amik akár borzalmasak is lehetnek. Mindol felé nyúlt. Net hirtelen azt érezte, hogy a férfi a zsebében motoszkál, majd kiveszi a mobilját. Pötyögött néhányat, majd visszaadta neki.

-Ha bármi baj van, azonnal hívj! Egy másodperc késlekedés is az életedbe kerülhet, főleg, ha nem vagy a képességeid birtokában.

Net próbálta megemészteni a dolgokat. Még egy kissé kábultan, de igyekezett a gondolatait helyre rakni. Ez túl sok egy napra. Hogy várhatja el, hogy mind ezt el is higgye. Még hogy ő valami király?! Minden porcikája irtózott a hallottaktól. Végig dörzsölt jobb kezével a tarkóján, így remélve, hogy minden amit a tanár mondott, majd ennek köszönhetően távozik. A fülén be, a tarkóján ki. Most már elege volt. Felállt és az ajtóhoz ment.

-Majd rá fogsz jönni, hogy igazam volt és akkor kérni fogod a segítséget. -mondta Mindol halkan, mint akit bántana, hogy ezt kell mondania. 'Ennyi erővel azt is mondhatná, hogy sajnálom.' -morgolódott magába a Jég herceg.

Wolfblood: The beginningWhere stories live. Discover now