Könyvtári alvótárs /befejezett/

6. A ház előtt

A kezeimet össze kulcsoltam magam előtt, de nem sokat értem el vele. Egy kabát nehezedd a hátamra gyorsan hátra fordultam és rájöttem ez az ő kabátja, még az illata is róla árulkodik.

-Hé, nem kell.-vesszem le magamról

Áron a kezemet megragadva vissza rakja rám a kabátot.

-Nem akarom, hogy miattam fázz meg. Még ha nem is laksz, messze addig is viseld legalább.

-Rendben.-mosolyodom el

Szerencse hogy este van, így nem látja a piros arcomat. Az egész kabáton az ő illata van olyan kellemes és meleg.

Az út nagyon gyorsan eltelt mondjuk, lehet azért mivel a hideg miatt gyorsabba

Amint a ház elé értem idegeség fogott el, és csak beakartam menni a szobámba be zárkózni és végig gondolni mindent, az érzéseket, amiket kelltet bennem.

-Itt lakom. Köszönöm, amiért haza kisértél. Majd akor holnap találkozunk. Szia.

Nem vártam meg a válaszát csak besiettem a házba. Bent a nővérem fogadott, aki a kanapén üldögél a kávéját iszogatva.

Bent a nővérem várt. Éppen a kávéját itta, amikor észrevette, hogy itt vagyok.

-Szia.-köszönök neki

-Szia, hugi. Ki-é az a kabát? Talán nem a barátódé? –kérdezi, miközben fel állt

Rajtam van még mindig? Eddig fel sem tűnt, Áron biztos beteg lesz, ha nem adom neki vissza, remélem, még itt van valahol.

- Nem. Mindjárt vissza is adom a tulajdonosának.

A kabátot a levettem magamról és simán csak kézbe vettem. Kiléptem ahol megcsapott a hideg a benti meleghez képest. Szerencsére Áron a kapunál álldogált.

-Azt hittem már ki se jössz.-neveti el magát

A kaput kinyitottam és kimentem hozzá.

-Elfelejtettem, hogy rajtam maradt szóval tessék.-át nyújtottam neki

-Kösz.

-Akkor, szia.-mondom megint és ismét vissza indulnék

-Egy ölelést se kapok?-kérdezi

-Miért kapnál?

-Mert haza kisértelek és a könyvtártban ott voltam melletted.

-De én nem kértem, meg amúgy is büntetés miatt voltál ott

-Legalább egy búcsú ölelést, amiért még haza is kisértelek meg minden.

-Egyetlen egyet.

A karjait szétárva közelebb húzott magához és szorosan megölelt. Kezeim a hátánál voltak, ami meglehetősen izmos volt. Csak ekkor vettem észre, hogy milyen jó illatú kölnit használ. Nem tudom milyen illatú, de nagyon jó.

Pár perc múlva elengedett. De még előtte a fülembe súgott valamit:

-Amúgy nagyon jól áll a kabátom. Majd szeretném többször is látni rajtad.-

Miután elengedett elindult nekem pedig egy szó sem jött ki a számom. Gyorsan be is szaladtam a házba, mivel kezdtem hülyén érezni magamat.

-Miért vagy ilyen vörös?-kérdi a nővérem

Nem mondtam semmit csak felszaladtam a szobámba.

-Talán nem szerelmes az én kicsi húgocskám?

-Nem tudom.

-Ez az illető kabátja volt rajtad?

-Igen.

-Ő szeret téged? Vagy mutat jeleket?

-Nem tudom, mit akar.

-Akkor tud meg.-nézz mélyen a szemembe

-Mi? De hogyan?-nevettem el magam

-Nem tudom.

-Sokat segítesz.-fintorgok

-Csak légy önmagad ez a legfontosabb és ne hagyd, hogy ő irányítson vagy játszadozzon veled. Ha csak játszani akar, ne szállj be a játékba nagyon fog fájni majd. Szóval valahogy tud, meg mit akar, mivel ha egyszer sírva jössz, haza megölöm.-mosolyog el

Kicsit félelmetes tud lenni, de annál jobban szeretem a nővéremet. Nagyon aranyos, amikkor így aggódik értem.

Vajon Áron csak szórakozik velem? Mivel ha igen akkor abból nem kérek.

Másnap első óra földrajz. Nem nagyon szeretem, de ki kell bírni. A tanár mindig pontosan csengőre tud beérkezni, mint most is.

-Ma párokban foktok dolgozni. a párokat én rakom össze. Akkor kezdjük Kitti és Zsolt –egyre több nevet sorolt fel, míg végül elértünk hozzám-Aliz és Áron. Ezek a párok egy jobb és egy rossz tanulókból állnak.

Komolyan? Egy pillanatig csak döbbentem bámultam. Oldalra Áronra pillantottam, aki a padra könyökölve aludt.

Gyorsan meg csináljuk a feladatott aztán vége lesz és mindenki mehet a saját dolgára.

-Áron ülj ide.-utasítom

Lassan felemelte a fejét és unottam rám nézet.

-Gyere te.

-Meg oldom egymagam is, te csak aludj tovább.–szóltam vissza kissé flegmán

Egy hangos sóhaj kíséretében mellém húzta a székét majd az asztalt is össze tolta, amin eddig aludt.

-Ennek mi értelme?-kérdezem

-Te mondat üljek ide.

-Az igaz, de nem így gondoltam.

-Nem baj. Így jobb.

-Jól van. Nekem mindegy.

-Mit kell csinálni?

-Még nem mondták.

-Figyelsz, engem nagyon nem érdekel, ez az egész, ha kell valami, akkor..-félbe szakítottam

-Akkor majd fel keltelek.

Kicsit meg lepődött utána egy halvány mosoly ült a szájára.

-Nem is mondtam, hogy alszok.

-Csak gondoltam.

A kezeire feküdt az asztalra, de közben engem nézet. A haja kicsit hosszú már mivel lassan már eltakarja a szemét.

-Miért nem alszol?-kérdezem, miközben a tekintettem elfordítom

-Mindig aludnom kell? Vagy csak szereted nézni ahogyan, alszok?

-Mind kettő nem.

-Ja persze.