Könyvtári alvótárs /befejezett/

45. Az a kis törpe

-Éhes vagy?

-Tudnék enni.

-Rendben, gyere.

Áron kezét megfogva elindultam vele az ebédlőbe

-Aliz nem mutatod be őt nekünk?-kérdezi anya mosolyogva

-Ő egy csavargó.-mondja, Adri miközben egy adag csokit töm a szájába

-Látszik.-támogatja Gréta

-Ő Áron a barátom.

Mindenkit bemutattam neki majd leültünk enni. Elég unalmas volt a vacsora viszont az étel finom. Míg ettünk Adri egész végig Áront csesztette, kezdtem sajnálni őt. Szerencsére amint vége lett anyum meg engedte, hogy felmenjünk a szobába.

A szobámba beérve be is zártam az ajtót ne hogy valaki véletlenül benyisson.

-Annyira idegesít az a törpe.

-Úgy megverném, de vissza fogom magam, hiszen egy jó ideig úgyse fogom látni.

-Ezeket tűrni kell. Csak el kell nézni felettük.

-Hogy nézzek, el felette miközben le sem veszi a barátnőmről a szemeit.

Áron mögém lépett és a derekamnál átölelt hátulról.

-Én nem figyeltem rá.

-De megértem miért figyelt annyira.

-Miért?-kérdezem halkan

Kezét lassan levezette a combomra.

-Nagyon rövid ez a ruha. Ilyenbe nem lenne szabad járkálnod.

-Akkor segítesz levenni.

-Persze.-suttogja

Egy kicsit távolabb lépett és a kezével a cipzárt megragadva egy mozdulattal lehúzta ruhát ami íh földre került.

A cipzárt lehúzza és a ruha máris a földre esik.

-Ezt a kis harisnyát is elkellene tüntetni nem, gondolod?-kérdezi

-De azt is.

Keze lassan végig siklott a lábamon és lehúzta az anyagot én meg amint földre ért csak kiléptem belőle. Testemet lassan forróság kezdte átjárni. Áront a derekamnál fogva az ágy fele húzott lefektetett és ismét a nyakamat kezdte el csókolgatni, amikkor meg akadt valamin a szemem.

-Valami nem furcsa?-kérdezem

-Mi?

-Én rajtam alig van valami, de te még teljesen fel vagy öltözve.

-Egyedül nem fog menni.-mondja

Levettem róla a maradék ruhákat is így már mind a ketten csak fehérneműbe voltunk, amikkor kopogtattak.

-Tudom, hogy bent vagytok, nyissátok ki.-utasít valaki kintről

-Te nézed meg.-mondom Áronnak halkan

-Mi? Miért én?

-Mert nálad normális az, ha egy alsóban vagy. Azt akarod, én menjek ki?

-Rendben megyek.-szól unottan

Felkelt és résnyire kinyitotta az ajtót.

Áron szemszöge

Az ajtóban nem más állt, mint Adri. Aliz idegesítő kis rokona.

-Mit akarsz törpe?

-Alizt.

Szerintem ez a srác egy kissé idióta. Aliz az enyém és nem osztozom rajta.

-Mi van?-kérdezem nevetve

-Meg küzdök érte.

Te? Egy almát sem bírnál el nem, hogy engemet lenyomni.

-Nem fogok egy kis tücsökkel harcolni. Figyelj, engem nem érdekelsz.

-Engem se te. Szóval gyere ki és hagyd rám Alizt.

-Nem.

-Enyém lesz Aliz meglátod, én fogom minden nap csinálni vele előtted.

Na, most már kezd előttem, lenni ebből a kis srácból. Nem is értem honnan van ennek a srácnak egoja.

Becsuktam vissza az ajtót és bezártam ismét. Aliz már nem volt az ágyban.

-Gyere.-szól az ablak mellől a pólómban

-Hova?

-Ki. Nem megyünk ki?

-Miért?

-Nagyon szépek a csillagok.

-Kimehetünk.-szólok

-Oké hozok egy takarót. Te meg szerintem vegyél fel egy nadrágot.

-Csak azt tudom felvenni, mert a pólómat elvetted.

-Így jártál.

Mialatt felvettem a nadrágomat Aliz is felvett egy irtó rövid és feszes nadrágot. Szerintem ez a lány direkt szórakozik az idegrendszeremmel.

-Mehetünk?-kérdezem és nyitnám az ajtót, de Aliz közbe szól.

-Nem az ajtón átgondoltam menni.