Könyvtári alvótárs /befejezett/

64. Epilogus

Egy évvel később

-Aliz! Gyere, már elkéssünk a vacsoráról!-ordibál lentről Áron

-De a kicsik.-kapok észbe és rohanok a gyerekszobába

-Már a szüleidnél vannak.

-Oké. De..

-Mindent elintéztem. A ma estét csak nekünk szenteltem. Semmi és senki nem fog közbe avatkozni.-mondja, miközben elindulunk

-Rendben.

Ezt a vacsorát, vagyis inkább randit már egy vagy két hónapja tervezzük. Mióta Krisztián és Krisztina megszületett elég kevés időnk volt foglalkozni mással. De szerencsére már fél évesek.

Egy fekete szűk ruhát vettem fel. Szerintem túl gyászos, de Áronnak kifejezetten tetszik.

-Gyönyörű vagy ma este.-suttogja a fülemben, a taxiban

Zavartam egy tincset a fülem mögé söpörtem. Nem sokára egy apró puszi érkezett az arcomra.

-Vártam már hogy ketten legyünk.

-Én is.-mondom és loptam egy csókot

-De miért pont étterembe akarsz menni?-kérdem

-Mert ott nincs senki, aki le egyen.

-Nem is esznek le mindig.

-Ja, téged meg kímélnek.

-Lehet.

Nem sokára már meg is érkeztünk a vacsora helyszínére.

Amint bementünk Áron rögtön az asztalunkhoz kisért. Ki akartam húznia a széket, de a helyettem tette meg.

-Foglaljon helyet.-mondja udvariasan

Leültem a székre majd betolt vele az asztalhoz.

-Ma miért vagy ilyen kedves?

-Csak mert ma végre csak is veled lehetek. A kölyköket is szeretem, de téged még jobban.

-A kutyának van kölyke, nekünk babáink vannak.

-Akkor a babákat.

A vacsorát amilyen éhesek voltunk gyorsan elfogyasztottuk, egy két pohár vörös bor is lement.

-Gyere, táncoljunk.-nyújtja felém a kezét a vacsora végeztével

-Rendben. De nem tudok táncolni szóvak bocsi, hogy ha a lábadra lépek.

-Nem baj.

Elindultunk a tánctér felé.

Áron megragadta derekamat és a ritmusra kezdtünk el táncolni, amit a zene adott. Nem sokára már kezdtem bele jönni, amikkor is a zene hirtelen elhalkult.

Mindenki megállt már, mint az a pár ember, aki ott volt rajtunk kívül. Áron elengedett és egy kicsit hátrébb lépett. A zsebében elkezdett kutatni majd egy kis fehér dobozt húzott kibelőle. Letérdelt elém és kinyitotta a dobozt.

-Leszel a feleségem?

A szemem könnybe lábadt, de most nem érdekel, hogy mindenki minket nézz.

-Igen! Igen!

Megfogta a kezemet és ráhúzta a gyűrűt. Felállt és közelebb húzva megcsókolt eközben hangos taps hangzott fel.

-Szeretlek.-suttogom

-Én is téged.

The End

Köszönöm amiért velem tartottál remélem tetszett a könyvem. Nagyon sok mindenen ment keresztül ez az irományom viszont ez a végleges változtat. Minden egyes kommentért like-ért hálás vagyok igazán sok erőt adtak nekem más szóval motivációt.

Találkozunk a következő könyvemben.