Könyvtári alvótárs /befejezett/

51. Érzéketlen

-Uh, de kis kedves vagy.

-De ha akarod, a fel veheted.

-Nem.-mondom nevetve

Nem sokára miután elkészültünk elindultunk.

Sötét volt, kint de már látni, hallani lehetett minél közelebb érünk.

Belépve az épületbe csak még hangosabb volt minden fények villogtak össze vissza. Egy bárpult is volt, messze ami mellett két hatalmas hangszóró volt, amiből a zene szinte ordított.

Próbáltam felfogni, hogy mégis mi a jó ebben az egészben, amikkor Liza a kezembe nyomott egy poharat, aminek a tartalma valami zöld lötty volt.

-Mi ez?-kérdezem

-Nem tom. De nagyon ütős.

Csak néztem a kezemben lévő italt.

-Gyerünk már csajszi. Jobb kedved lesz, ígérem.-mondja

Felnéztem rá és csak bólintott egyet. Vettem egy nagy levegőt majd gyorsan az egész italt felhúztam egy nyelésre. Nem volt jó íze.

Írói szemszög

Liza csak eltűnt táncolni, Aliz is ment utána. Egyre több ital követte a következőt. Lassan már Aliz mindenféle józan gondolkozás nélkül táncolt és élvezte, ahogyan a fények átjárják. Már nem fájt neki, amit az anyja tett mivel már csak homályosan emlékezett a saját nevére is.

Nagyon sok srác megkívánta Alizt viszont egy középkorú férfi vette a bátorságot és leszólította őt. A férfi tudta hogy már nem józan a lány.

-Szióka. Tánc?-kérdezi kedvesen az öreg

-Persze.

Aliz szavai lassan már kásásak lesznek. A férfi Alizt a derekánál fogva a tánc tér felé vezeti és a ritmusra neki állnak táncolni. A távolság egyre csökken, köztük az ember kezei lassan lecsúsznak a derekáról egészen a fenekére.

-Kérsz inni?-kérdezi Alizt.

Bólogat, mint egy jó kis kutya. Ismételten egy pohár kerül a kezébe Aliz már gondolkodás nélkül megissza. A férfi Alizt leültette mivel majdnem elesik annyire részeg már.

-Nem akarsz inkább más hova menni?-kérdezi

-Mehetünk.-mondja össze vissza

-Motelba megyünk.

Nem

Egy kis kocsikázás után már a szálláson is vannak. A férfi Aliznak segít betántorogni majd amint beérnek a szobába amit pár perccel ezelőtt foglalt ki lefekteti az ágyra a lányt. Az ajtót kulccsal bezárja, hogy senki se zavarhassa meg az ő terveit. Aliz a férfi számára már csak egy élő babának számit egy elő játékszernek.

-Mit csinálunk?-kérdezi

-Egy jó kis játékra gondoltam

Az ágyra már kettőjük súlya nehezedik. Lassan minden ruha a földre kerül.

Aznap éjjel Alizt be drogozva megerőszakolta a férfi. Amint végzett fele otthagyta a lányt, mint valami használt játékot.

Másnap reggel Aliz fázva ébredt fel mivel minden ruhája a földön volt az ágy is tiszta retek volt. A feje fájt semmire sem emlékezett.

Egy pár órán keresztül csak ült magának és próbált mindenre vissza emlékezni.

Mint valami villámcsapás úgy vágódtak bele az emlékek. A szégyenérzet és bűntudat uralkodott elrajta még a mérhetetlen fájdalmat is felül múlta.

A fájdalmak ellené felkelt, és ahogyan csak tudod haza akart jutni.

Otthon a kiabáló szülöket elkerülve be zárkózott a szobába.

Aliz szemszöge

Hogy lehettem ennyire idióta? Miért kellett elmennem vele oda?

Az egész testem remegett a könnyeim végig folytak az arcomon. A levegő vétel nehezemre esett, mint bármikor légszomjam lett. A nyakamon és az egész testemen szívás nyomok voltak.

Fájt mindenem.

A szégyen, amit éreztem minden felülmúlt. Mardosott belülről.

A fejem ismét fájni kezdett.

Megpróbáltam felállni és az ágyamhoz menni, de nem értem el. Minden olyan gyorsan történt egyik pillanatban még az asztalnál támaszkodtam a másikban viszont már sötétség lepett el.

Egy pillanat alatt megszűnt mindenem és elvesztettem magam felett az irányitást. Az élet és a halál között voltam, de mégis jó érzés töltött el. Olyan jó érzéketlenné válni.