Könyvtári alvótárs /befejezett/

36. Aliz?

Aliz szemszöge

A fajdálom volt minden, amit éreztem abban a pillanatban, amikkor felkeltem. Valaki a kezemet szorította.

Lassan kinyitottam a szememet és csak fehérséget láttam. Nagyokat pislogtam és próbáltam felidézni mi történt. Megpróbáltam felülni viszont nem tudtam nagyon fájt mindenféle mozgás. Legfőképpen a légzés volt a legnehezebb, de a számon lévő lélegeztető nagyban segített.

Újra behunytam a szemem és próbáltam vissza emlékezni, de nem rémlett semmi. Az álom ismét elnyomott.

Párnapig semmit nem tudtam csinálni fájt mindenem. Főleg a fejem, ami nagyon fájt az elmúlt időben. A lélegeztetőt már levették rólam viszont nagyon sokszor kapok infúziót is.

Egyik lábam elvan törve nagyon sok lila folt és zúzódás van rajtam. A kezemen van pár sebtapasz mivel vágások vannak rajta üveg miatt. A tüdöm majdnem feladta, amikkor idekerültem viszont már sokat javult.

Az emlékeim már tiszták egy részig. A gép zuhanása már teljesen nincsen meg.

Tegnap kaptam nyugtatót mivel akkor jött vissza minden emlékem. Pánikrohamot kaptam és nem volt más módszer arra, hogy lenyugodjak.

Ma viszont tiszta fejjel végig tudom gondolni, hogy mi történt.

Áronról semmit nem tudok, ami nagyon rossz. Próbáltam érdeklődni, de akiktől kérdeztek azok semmit nem tudtak.

Egy héttel később kaptam egy járógipszet, amivel a korházban lehetett már mennem. Anyukám itt volt velem ő ez ideig nem ment sehova. Nagyon figyel rám, amiért hálás vagyok, neki viszont fel akarom keresni Áront tudnom, kell, hogy van.

Mikkor a kanapén aludt a mankókat megragadva útnak indultam. Tegnap sikerült megtudnom, hogy merre van az ő szobája. Szóval, ha itt van, akkor az azt jelenti, hogy nem halott, aminek nagyon örülök.

Felmentem egyel feljebbi szintre egyenes Áron szobájáig. Óvatosan mentem mivel nehezen megy még a járás és fájdalmas a mozgás mellékesen nem akartam össze futni senkivel, sem mert biztos visszaküldött volna.

Megálltam a szoba mellett, ami az öve volt. Benyitottam majd becsuktam az ajtót.

Áront meglátva az arcom elé kaptam.

Egyik keze elvolt törve, míg egyik lába is majdnem mindenhol fásli fedte száján a lélegeztető volt és az infúzió folyamatosan ment neki. A szemei csukva voltak neki.

Közelebb mentem és végül meg álltam mellette. Láttam, hogy fájdalmai vannak. A mankót átraktam a másik kezembe. Oda nyúltam és végig simítottam az arcát, szerencsére az arcán nincsen komoly sérülés, de remélem, a testén sincs.

Az érintésemet érzékelte és kinyitotta szemeit, éppen hogy csak, tekintetét homály fedte. Nehezen pislogott még egyet majd vissza csukta szemeit.

-Nagyon szeretlek.-suttogom a könnyeim között