Könyvtári alvótárs /befejezett/

29. Az a b.rom

Nem akartam, hogy ezt csinálja. Kényelmetlen volt és menekülés kényszert váltott ki belőlem. A szívem hevesen vert és csak elakartam szaladni.

Megpróbáltam ellökni magamtól, de nem sikerül, meg se moccant.

Kezei egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak.

Kezemet ökölbe szorítottam és arcon ütöttem. Egy pillanatra ledermedt, de nem engedett még el. Hátrébb léptem és így kiszabadultam a szorításából. Ádám túlgyorsan is vissza éledt hátrálni kezdtem, de megragadta a kezemet.

Szorosan a csuklómnál megragadott már szinte fájt, ahogyan fog. Szemeiben dühöt és vágyat fedeztem fel, még soha nem láttam ilyenek. Félelmet kelltet bennem.

-Mégis hova akarsz menni te kis ribanc?

-Engedj!-ordítottam

-Azt mondat engedjelek, hát elengedlek.

Elengedte a kezemet. Én hátrébb léptem, de már nem volt hova. Az egyensúlyomat elvesztettem és hátra estem bele a vízbe. Síkitani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomból. A víz hideg volt nagyon hideg.

Sikerült feljönnöm a víz tetejére. A mólról lesétáló távolodó Ádám alakját láttam csak, senki más nem volt itt. Egyre nehezebb volt a víz tetején tartani magamat. Próbáltam ki úszni kapálóztam, de nem ment. Nem haladtam semmire és a víz fölé is feljönni egyre nagyobb fárasztóbb kihívást jelentett.

Áron szemszöge

(korábban)

Aliz már egy jó ideje nincs itt. Nem tudom mikkor ment el nem szólt nekem, pedig már késő este van. Lehet, ismét Ádámmal van?

Aliz ágyára esett a pillantássom ahol minden úgy volt hagyva mintha csak pár percre ment volna el, de már olyan tíz perce sehol. A telefonja zölden villogott már lassan tíz perce.

Valahogy nem bírom megállni, hogy ne nézzem meg. De hát, amit nem lát az nem fáj.

Elővettem a telefonját, amin szerencsére nem volt semmilyen kód vagy minta, megnéztem kitől kaphatta az üzeneteket. Ádámtól kapta.

Elkezdtem olvasgatni az előzményeket puszta kíváncsiság és aggódás miatt. Az üzenetekből az derült ki hogy Aliz Ádámmal van valahol. Letettem a telefont és visszamentem az ágyamba.

Nem tartozik, rám kivel van. Ő tudja, mit csinál, gondolom.

A lábaim mintha magától mozogtak volna, kimentem az ajtón szétnézni hátha látom őt. Az üres parkolón kívül semmit és senkit sem láttam.

Egy ordítás hangzott fel majd nem sokára egy hangos vízcsobbanás követte. A hang adója egy lány lehetett nem sima ordítás volt inkább rémült. Elindultam a hang irányába.

Pár lépés után Ádámba botlottam viszont Alizt sehol nem láttam mögötte. Az arca egy kicsit piros volt jobb oldalt.

-Hol van Aliz?-kérdezem idegesen

-Nyugi haver.

-Hol van?-ismétlem mérgesen

-Úszkál a vízben.

A kezem mintha magától mozdult volna Ádám arca felé. Az ütés nekem is fájt nem hogy neki.

-Menjetek a francba a kurva barátnőddel.

Az arcát fogva elindult vissza a szobájába. Utána akartam fordulni, de Aliz fontosabb, mint az a barom.

Elkezdtem rohanni a víz felé. A vizet kezdtem elkémlelni. Alizt sehol sem láttam, ami meg rémitett. A víz tiszta volt viszont egy helyen nagyon sok levegő buborék volt.

Nem voltam benne biztos, hogy Aliz-e az, de nem volt semmi veszteni valóm vele.

Ismét futásnak eredtem és a mólóról egyenesen a vízbe ugrottam. Elsőre nagyon hideg volt. Kinyitottam a szememet és megláttam egy kéz halvány körvonalát.

Egyre mélyebre és mélyebre úsztam. Ez csakis Aliz lehet.

Mikkor már elég közel éreztem magam megpróbáltam a keze után nyúlni, de nem tudtam elkapni. Erőt vettem magamon és erősen meglöktem magam a lábammal. Kinyújtottam a kezem és ismét megpróbáltam elkapni a karját.

Már nincs, több erő bennem egy ismét próbálkozásról el kell tudnom kapni. Már csak pár centi kell és meg lesz a keze.