A suli menője /✓

2

- Neked elment a maradék minimális eszed?! Betörni a dirihez?! - kiáltok rá. Elég sokan felénk fordulnak.

- Shh! Halkabban! - tapasztja be a számat.

- Ezmmm nemmm norrmális ötlet - morgom, miközben keze még mindig a számon van.

- Dehogynem! - bólint és elenged.

- Ariana Grace Hellen! Hova raktad a maradék eszed? Ezért repülhetünk! - förmedek rá. 

- Nem fogunk. Elvonod a figyelmét, míg én besurranok és belenézek a mappájába.

- És ha valaki észrevesz?

- Nem fognak. Ügyesen csinálom. Kérlek!

- Szó sem lehet róla! - rázom meg a fejem.

- Na! - mereszt boci szemeket.

- Nem! - makacsolom meg magam.

- Nagyon kérlek szépen legjobb egyetlen kedves barátnőm! Le is térdelek, ha akarod! - magyarázza.

- Nem kell! - vágom rá mielőtt tényleg megtenné - Figyu Ari. Nagyon bírlak, de nem akarom vásárra vinni a bőröm. Az az öreg faszi, aki elvileg a diri rohadt ijesztő! Nem fogok tudni éjszaka aludni - panaszolnom.

- Veszek neked fagyit! - emeli fel az ujját.

- Mennyit?

- 3 dobozt.

- Megfogom bánni - sóhajtok. Hisz a fagyi a mindenem.

- Ez az!! - boxol a levegőbe.

- Mikor kezdjük? - érdeklődők.

- Kövi szünetbe. 

❧

Nem igazán vártam a szünetet. Komolyan Ari kedvéért kockáztatom az életem. 

- Készen állsz? - kérdezi Ariana mikor az iroda előtt álltunk.

- Nem! - vágtam rá.

- Helyes. Menj! - lök meg mire csúnyán nézek rá.

- Nagyon sokkal jössz te még nekem - morgom. Nagy léptekkel indulok meg az igazgatói felé, de előtte megtorpanok. Biztos meg kell ezt nekem csinálni? Hisz nem ilyen vagyok. Egy nyavalyás új gyerek miatt ekkora cécó. Könyörgőn fordulok Ari felé, hogy kapjon észhez és felejtse el az egészet, de helyette csak egy "Menj már!"-t vág a fejemhez. Nagy sóhajjal kopogok be és várom a végzetem.

- Szabad! - hallom a fiatal Elisabeth hangját, azaz a DÖK képviselőnk hangját.

- Szia! - lépek be és behajtom magam  mögött az ajtót.

- Jé Tori! Hát te? Mond, hogy halaszthatatlan az ügy. Az öreg nagyon szar kedvében van - vázolja a helyzetet. Na, remek! Ariana ezért dupla fizetséget kérek!

- Rendben. Mehetek? - biccentek a barna fa ajtó felé.

- Menj csak. És hajrá! - simogatja meg a vállam bátorítóan és egy nagy halom papírral kisiet. Nagy sóhajjal tűröm fülem mögé szőke hajtincsem és ismét kopogtattok a diri ajtaján.

- Ki az már megint? - kezdi rögtön mély rekettes hangján, amitől, majdnem összepisiltem magam.

- Jó napot Uram! - lépek be és köszönök illemtudóan.

- Áh, az új diák! Üdvözöljük gimnáziumunkban. Ne foglalkozzon az éretlen diáktársaival! Biztos vagyok benne, hogy remekül fogja érezni magát! - mondja a szokásos beszédét, amit már én is ugyanitt, ugyanebben a formában megkaptam. Fel sem nézett a papírjai közül, miközben beléptem.

- Khm... már bocsánat, de nem vagyok új. 2 éve ide járok! - világosítom fel, miközben még mindig az ajtó előtt toporogtam. Most komolyan rám sem akar nézni? Jó ez a kisebb baj. Nem tudja, ki az új és ki jár már ide!?

- Akkor meg mit akar? Miért rabolja az én időmet? - förmed rám.

- Bocsánat! Csak halaszthatatlan ügyről van szó. Tudja... Öhm... - makogom. Még nem igazán volt időm kitalálni a jó szöveget. Láttam, hogy egyre idegesebb lesz és ehhez még hosszú ujjai dobolása is csatlakozott az asztalon.

- Velem kell jönnie! - üvöltöm el magam, mire a diri úgy megijedt, akkorát ugrott a széken, hogy majdnem leesett. 

- Ne ijesztgessen! 

- Elnézést! De nagyon fontos - toporgok és imádkozok, hogy higgye el.

- De ha átmer verni... - áll fel sóhajt a a karosszékéből. Oh, ha azt maga tudná.

Kissé ijedten léptem ki az igazgatóiból és kerestem a megmentő utat. Végül balra indultam a 11.c felé, hisz ők a legrosszabbak.

- Tudhattam volna, hogy megint az az osztály! - morogja mögöttem rosszallóan Mr. Hole. Igen ez a neve. Csak ezt tudom róla. Már, majdnem ott voltunk, amikor furcsa hangokat lehetett hallani a szertárból. Felnéztem a dirire, aki összehúzott szemöldökkel indult az ajtó felé. Várjunk én nem ezt akartam! A hangok egyre inkább átalakultak nyögéssekké, amire inkább nem is gondolok mi lehet. Mr. Hole felrántja az ajtót és elmebetegül néz a két fiatalra. A lány felsikított és egy pólóval próbálta takarni magát, míg a fiú káromkodva lépett el előle.

- Itt meg mi a franc folyik?! - üvölti kikelve magából Mr. Hole.

- Uram! - hallom meg Nancy hangját? De hát ő az angoltanár lánya! A legáratlanabb lány a suliban! A fiú unottan bámulta az igazgató. Persze miért nem lepődök meg rajta, hogy Alexander Holder a "lányok veszte". Szerintem csak egy beképzelt majom, de mindenki odáig van érte.

- Köszönöm, hogy szólt! - fordult felém a diri. Ezzel elérve, hogy Nancy és Alex is rám kapják a tekintetünket. Ijedt tekintettel próbáltam üzeni a lánynak, hogy nem akartam, de ő csak szomorúan bámult a szememben. 

- Nos Holder velem jön! Ez már nem az első volt! Golden pedig meghúzza magát! - Mr. Hole szigorúan inti maga mellé a fiút, aki csak unottan megvonja a vállát és sétál mellé.

- Én akkor mennék is... - próbálkozók, mert Arinak már végeznie kellett ennyi idő alatt.

- Maga is velem jön! 

- Ige..., hogy mi?! - esik le, hogy nem szabadulok. Az igazgató nem szólal meg csak elindul előre.

- Héj! Ne haragudj! - lépek Alexander mellé. Erre lassan felém fordítja ragyogózöld szemét.

- Köszi Nyomi! Hála neked egyre híresebb leszek! - vigyorog, mint egy bolond.

- Ennek te örülsz? - képedek el. A fiú mosolyogva vonja meg a vállát és elindult előre. Hogy én mibe kevertem magam...

Fehérmálna