A suli menője /✓

18

Az idő nem haladt, bárhogy is sietettem. Ugyan, úgy december és szívtam a félév miatt. A tanárok elrontják az év legszebb ünnepét, a rengeteg "le vagyunk maradva, írjunk dolgozatot" beszéddel. De mindenki  az utolsó pillanatban kap a fejéhez.

Reggelente Alex jött értem, aki ígéretéhez híven, tényleg mindent megtett, hogy megbékítsen. Bár az elején örültem neki, manapság egyre idegesítőbb, hogy állandóan kedves és segítőkész. Ez nem az igazi Alex, hanem egy klónozott mása.

- Alex, Drága aranyom! Nem érdekel a mosatlan zoknid! - förmedtem rá, miközben az ebédre kapott tökfőzelékben kotorásztam. Komolyan, már az agyrák szélén álltam, mert már mindent hallottam róla. Az egész életét, amivel nincs is baj, de a koszos szürke zoknija nem tartozik rám. És gusztustalan. 

- De gonosz vagy! - fonja kezeit, durcásan össze. 

- Csak, kimondta, amit csúnyábban készültem tudtodra adni! - vigyorodott rám Hannah, és egy kenyérdarabot hajított a szájába.

- Úristen! - kiált fel Troy az asztalnál, mire David ijedtében fejbe vágta a kanalával Hannát, aki kapott egy nagy adag főzeléket az arcába. A lány szitkozódva állt fel és nyúlt a szalvétáért, azonban könyökével meglökte a kancsót, ami eldőlve spriccelte rám a vizet. Mivel hirtelen jött felsikítottam, miközben a hajam teljesen a tarkómra tapadt. Alex, mellettem vihogva csapkodta a asztalt, mire tarkón vágtam, ezzel a szerencsétlen lefejelte a kemény fát. Eközben Tia, annyira nevetett az egészen, hogy lecsúszott a székről és beesett az asztal alá. De ezt őt annyira nem érdekelte, mivel tovább röhögött, alatta szétterülve.

- Kész kabaré, basszus! - térdelt fel, miközben szemét törölgette.

- Troy! Mi a frász van, ember!? - förmedt rá eszelősen Hannah.

- Kijött A Harry Potter legújabb limitált, különleges része! Te jó ég! Azonnal megyünk érte!! - ujjongott, addig, amíg David mellé nem sétált és borította a fejére a saját tökfőzelékét. És, akkor ennyi volt. Senki nem bírta tovább, az egész menza rajtunk röhögött, de még a tanárok is. Hát, mi sem vagyunk unalmasak.

- Hé, Tori - lök oldalba Alex, miközben halkan suttogta nevem.

- Hm?

- Ki tudnánk menni? - mutat az ajtó irányába, mire egy aprót biccentettem. 

- Srácok, mi megyünk! - kapom fel a tálcám, hiába várakozott, rajta a sárga trutyi. Nekem ennyi is elég volt. 

- Oké. Törin találkozunk - intettek, majd Troyt kezdték szapulni. A fiú, a karomat megragadva, húzott ki az épületből, majd magával szembe fordított.

- Segítened kell! - mered rám kérlelőn.

- Nem mosom ki a zoknidat! - emelem fel a kezem tagadón.

- Nem is kell. A karácsonyról van szó - vakarja meg a tarkóját.

- Igen?

- Na, szóval Nate állandóan rágja a fülem, hogy kérjelek meg, gyere el velünk vásárolni Jessnek.

Kellett egy perc, mire leesett. Áh, fiúk. Javíthatatlanok.

- De nem ez az első karácsonyuk, nem? - ráncolom a szemöldököm.

- De eddig, Nate Jess barátnőjét hívta segítségül, de a csaj lelépett nyár végén, ösztöndíjjal. Most csak te vagy.

- Örülök, hogy utolsó mentsvár lettem - forgatom meg a szemem.

- Jaj, ne csináld már - nyúl az egyik elázott hajtincsem után, majd a fülem mögé simította, amiből csak, úgy csöpögött a víz - Gyere el a kedvünkért. A kedvemért - olyan áhítatos tekintettel bámult rám, hogy még az én zord szívem is felmelegedett.